17.rész Whisper

( Sziasztok! Bocsánat a sok kihagyásért, de most itt vagyunk és sűrűbben is fogjuk hozni a részeket^^
Reméljük tetszeni fog :3. Ez a rész kicsit feleleveníti az előzőt, hogyha nem emlékeznétek már rá :D
Sok kérdést fog felvetni nektek és talán egy kicsit mérgesek is lesztek a befejezés miatt, de majd próbáljuk hamarabb hozni a választ ;)
Véleményeket várunk, ide is és Facebookra is. Jó olvasást! )

V Pov.

-Most pedig húzzál ki innen – mondta J-hope.

-Ha én megyek, V is – ragadott karon Jimin, és kifelé kezdett vezetni.
Legbelül reméltem, hogy J-hope megállít, de nem így történt. Arcára ráfagyott a tehetetlenség, és egy szó se jött ki, íves ajkai közül.

Csak követtem párom, aki kicsit ingerülten, de végigvezetett a folyosón keresztül, be a szobájába. Már „otthon” éreztem ott magam, talán jobban is, mint a sajátomban.

Mosolyogva fordított maga felé Jimin és ajkait lágyan enyéimre helyezte.

Szerintem ő jobban élvezte ezt az egészet, mint én. Nem éreztem azt a dobbanást, amit kellett volna.

Jimin észrevehette, hogy nem viszonzom a gesztust, ezért elvált, és elment lezuhanyozni.

Én csak feküdtem az ágyon és vártam, hogy Jimin végezzen, hogy én is követhessem a példáját és rendbe tehessem magam. Mikor befejezte dolgát és kijött a fürdőből, némán elmentem mellette és vettem egy frissítő fürdőt.

Jimin már feküdt az ágyban, és ahogy láttam, már aludt is. Csendesen bebújtam mellé és lehunytam szemem. Csak feküdtem az ágyban, de nem tudtam elaludni.

Azon gondolkodtam, hogy J-hope mit csinálhat. Bár nem értettem magam, hogy miért járt rajta az agyam. Lehet, sajnáltam, hogy csakúgy ott hagytuk?
Már olyan este 11 óra lehetett, de én még mindig nem aludtam, viszont Jimin elég hangosan szuszogott mellettem.

Észre se vettem, de már J-hope-val közös szobám előtt ácsorogtam.
Hogy kerültem én ide?

Kezem akaratlanul megindult a kilincs felé és benyitottam.

Hoseok elég mélyen aludhatott, mert nem kelt fel arra, hogy bementem.

-Hoseok , Hoseok… – ismételgettem nevét, hogy felkeljen.

Egy kis idő után, mocorogni kezdett, ezért leültem az ágya szélére és figyeltem, hogy mikor tér magához.

Alig tudta elhinni, hogy ki van a szobájában. Teljesen meglepődött, mikor felismert. Elég kómásan, de megszólalt - Hát..te?

-Csak… aggódtam.

-Kiért? – nézett körbe. – Jimin a szobájában van, de ezt te is tudod…

-Érted – jött ki számon első gondolatom -Miért tetted? –emlékeztem vissza, az estére.

-Jiminnel nem vagyunk túl jó barátok – leplezte magát, tipikus szövegével.

-Jó, de azt máshogy is meg lehetett volna oldani. És amúgy sem csak őt bántottad – szomorodtam el, ahogy visszagondoltam.

 -Meglehet. De azért nem az a legjobb dolog mikor haza érek, hogy a szobámban hemperegtek.

-Bocsánat – mondtam őszintén.

-M-mit?

-Azt, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem akartam.
Könnyek gyűltek össze szemem sarkába és lehullott egy, a fehér egyneműre.

-Nem a te hibád.

-D-de – szipogtam.

Lassan ajkaimra hajolt. Hagytam, hogy kényeztesse párnácskáim. Nem tagadom, tetszett. Talán jobban is, mint a Jimintől kapottak.

Gyengéden ajkamra harapott. Tudtam, hogy mit akart ezzel jelezni. Akármilyen nehéz is volt tőle elválnom, de eltoltam magamtól.

-E-ezt nem szabadna. Nekem pasim van.

-Pedig már jó sokszor csókolóztunk – válaszolta, kicsit lenéző hangon.

-Te ezt nem érted. Minden egyes csókoddal kizökkentesz. Azt sem tudom, hogy neked jelentenek- e ezek a csókok valamit?

-Miből zökkentelek ki?

-H-hát csak összezavarod az érzéseimet. De válaszolj a kérdésemre! – ütöttem meg sértődötten.

-Jelentenek, és pont ezért nem szeretem Jimint körülötted ólálkodni, látni –nézett el másik irányba, hogy kerülje a szemkontaktust.

-T-tényleg? Akkor t-te… féltékeny vagy? – legszívesebben ugrálni tudtam volna boldogságomban. De miért örültem ennyire, csak egy mondattól?

-Lehet

Elegem volt abból, hogy mindig játszott velem. Ha érez irántam valamit, akkor vállalja is fel.

Felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.

-Amíg te sem tudod, mit érzel, ne keress!

-NE! – állított meg, csuklómnál fogva.

-Hiányzol. Legalább a-aludj itt.

Arcán valami felcsillant, amit egyből tudtam mi lehet. Egy könnycsepp volt az.

-Hoseok, te sírsz? – ültem vissza, arcát vizslatva.

-Igen bazd meg! És akkor mi van? Nekem nem szabad?

-D-de, nem azt m-mondtam. Bocsánat – öleltem meg, mert nem szerettem másokat sírni látni. Mindig késztetést éreztem arra, hogy megvigasztaljam azt, aki sír.

Biztosan meglepődhetett tettemen, mert nem csinált semmit, csak egy kis idő után viszonozta az ölelésem és éreztem, ahogy egy lágy puszit lehel fejem búbjára, amire egy picit megborzongtam.

Annyira jó volt és megnyugtató, ahogy karjaiban voltam, hogy azt szavakba se lehetett volna önteni.

Mikor már majdnem elaludtam ölelésében, azt vettem csak észre, hogy kezei derekamra simultak és lágyan elfektetett az ágyon. Fölém tornázta magát és lassan feljebb tolta rajtam a pólót. Mikor selymes ajkai hasamhoz értek, azt hittem, hogy mentem, ott helyben felnyögök egyet. Olyan érzés volt, mintha egy selyem takarót terítettek volna a hasamra.

Mikor magamhoz tértem, a mese világból, észrevettem, hogy J-hope fölöttem támaszkodik és kedvesen mosolyog rám.

Nagyon lassan elkezdett közeledni ajkaim felé, amire én automatikusan becsuktam szemeim és vártam, hogy puha szája enyémhez érjen.

Mikor ez megtörtént, újra megéreztem, hogy lágyan bele harap alsó ajkamba. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy nyelvemmel akar játszadozni. Én is vágytam nyelve érintésére ezért leengedtem alsó párnám és vártam, hogy ízlelője bebarangolja számat. Elég nehezen fogta fel, hogy engedélyt adtam neki, mert csak később dugta át a nyelvét, viszont mikor megéreztem meleg izmát, belesóhajtottam a csókba.

Egy kis idő múlva elvált tőlem és szemeimben nézett.
-Tae-Taehyun….. é-én lehet, hogy…szeretlek.

-Mi?? – képedtem el. Egyszer azért mert azt mondta, hogy szeret, másodszor meg azért, mert nem egyenesen mondta ki a dolgot.

-Szeretlek….lehet – suttogta az utolsó szót.

-Hoseok. Mi az, hogy lehet? Ha ezt a fontos szót kimondod, akkor légyszíves ne tedd hozzá, hogy lehet, mert ez úgy jön le, hogy nem vagy benne biztos…- itt vártam egy kicsi majd kimásztam alóla – Szóval, amíg nem vagy tisztában az érzéseiddel, addig ne keress. – indultam el megint kifelé.

-Miért? Te talán szeretsz engem, hogy ennyire felháborodsz egy „talán” szón? – kelt fel és utánam jött, majd magához húzott. –És egyébként is, még Jiminnel vagy, szóval én lehetnék felháborodva, hogy az én Csibusom egy kis kurva – markolt bele a fenekembe, mire kitágultak a pupilláim – De neked ezt is elnézem – simított végig hátsó felemen.

Felháborodva néztem, csillogó szemeibe.

Láttam benne, hogy szeret, hiszen akkor nem lennénk ilyen helyzetben, itt.

-Szeretsz? – tettem fel neki és elmosolyodtam.

-Lehet – nevette el magát, amit én is megtettem, mert ez már röhejes volt.

-Hoseok, ne már - kuncogtam és félénken, de hozzábújtam.

Kezét fenekemről, csípőmre vezette és államnál, megfogta fejem. Újra ajkaimra hajolt, de én elhúztam magam és kibontakoztam az öleléséből.

-Visszamegyek Jiminhez – mondtam halkan.

Köszönés nélkül kimentem Hoseoktól és becsuktam az ajtót, majd vissza mentem barátomhoz. Lassan befeküdtem mellé és közelebb bújtam hozzá. Igazából csak azt akartam kipróbálni, hogy mit érzek nála, mikor hozzá vagyok olyan közel, mint az előbb J-hope-hoz.

Inkább nyugtató volt Jimin ölelése. Automatikusan ölelt át, még álmában is. Jiminben inkább azt szerettem, hogy gyengéd és kedves volt velem, olyan mintha a legféltettebb kincse lettem volna. Semmi áron nem szomorítanám el azzal a hírrel, hogy én nem érzek szerelmet iránta. Ő olyan jó hozzám, én meg a háta mögött csalom. Belegondolni is borzalmas. Undorodom magamtól, hogy hogy tehetek ilyet, egy olyan emberrel, aki ennyire szeret.

Saját magam szitkozása közben, mély álomba merültem.

Reggel, párom ébresztett, lágy csókjával.

Pilláim kipattantak, de nem attól az érzéstől, amit Jimin csókjának kellett volna kihoznia belőlem, hanem a hirtelen érintéstől.

-Jó reggelt, kicsim – nézett álmos szemeimbe.

-Jó reggelt – tápászkodtam fel az ágyból.

Mikor teljesen felültem, Jimin azonnal megölelt és magához húzott. Mivel szembe voltam vele, adott egy puszit a homlokomra. Én csak halványan elmosolyodtam és a fejem, a mellkasának döntöttem.

-Mi a baj, kiscica? – simogatta fejem búbját.

-Semmi – néztem fel rá mosolyogva, hogy nehogy lelepleződjek előtte. Szerencsére nem vette észre a hazugságom.

Nagy keze, arcomat simogatta. Jól esett az érintése, de nem úgy, ahogy Hoseoké.

De miért gondolok most is rá?

Annyira hülye vagyok.

Itt van velem szembe egy helyes, izmos fiú, aki mellesleg szerelmes belém és én egy bunkó, faszba vagyok szerelmes, aki akaratos és lehet, hogy szeret. És azzal én mit kezdjek, hogy talán szeret? Kenjem a hajamra?

Hogy eltereljem a figyelmem J-hope-ról, hozzábújtam Jimin puha kezéhez.

Ő csak kuncogott egyet, majd elengedett és elment átöltözni. Mivel hétvége volt, ráértem arra, hogy kikeljek az ágyból.

Mikor Jimin végzett a fürdőszobában, én is bementem és neki álltam hajat mosni.

Amikor befejeztem a hajam ápolását a tükörnek támaszkodva kezdtem el gondolkozni.

Nem értettem magam. De komolyan. Jimin olyan kedves volt velem. Szerettem, de csak barátként, bár az ölelései mindig megnyugtattak, még sem éreztem azt a durranást, amit kellett volna. Fura.

Hoseok? Vele nem tudom mi van. Lehet, hogy csak játszik velem. De most egy ideig nem akarok nagyon vele beszélni és találkozni sem.

-Édesem? Minden oké? – kiabált be Jimin a csukott ajtón keresztül.

-Igen, persze – mentem a hajszárítóhoz és megszárítottam a hajam, majd kimentem Jiminhez, aki mosolyogva ölelt magához.

-Helyes vagy, mint mindig – adott egy apró csókot a számra, amin muszáj volt elmosolyodnom.

Szerelmeskedésünkből egy hangos kopogás, ami már dörömbölésnek számított, szakított meg minket.

Egyszerre kaptuk fejünket, az ajtó felé.

-Vársz valakit? – kérdeztem.

-Tudtommal nem.

Az ajtóhoz csoszogott és kinyitotta. Ám a számomra most egyáltalán nem megfelelő ember toppant be a szobába. Hoseok.

Tág pupillákkal figyeltem társalgásuk, míg észre nem vett J-hope.

-Hát te miért jöttél? – tette fel párom kérdést, amire már én is nagyon kíváncsi voltam.

-Azért, ami az enyém – mondta J-hope határozottan.

-Akkor rossz szobába jöttél, mert itt én lakok és semmi cuccod nincs itt. Ha meg lenne, azt már rég kidobtam volna – nevetett fel Jimin keserűen.

Köpni, nyelni nem tudtam. MIT KERES EZ ITT? MIT AKAR?

Az volt a mai tervem, hogy nagy ívben elkerülöm, de most egy légtérben vagyok vele és méghozzá Jimin is itt van.

Tudni akartam a választ, hogy miért van itt, ezért az ajtóhoz sétáltam. Jimin automatikusan átkarolt és csípőmnél közelebb húzott magához.

Hoseok arckifejezése nem változott semmit, ugyanolyan kemény és olvashatatlan képet vágott.

Most már ketten álltunk ott Jiminnel, érthetetlen arccal.

Egy kis ideig eluralkodott a csend, ami a kérdések tömkelegét indította el bennem.

-Nem látod azt, ami a szemed előtt folyik – mondta a lehető legbunkóbban, a mellettem lévőnek.

- BESZÉLJ MÁR ÉRTHETŐBBEN, TE ELMEROGGYANT! – ripakodott J-hope-ra.

- Még én vagyok elmeroggyant? – nevetett cinikusan – Te nem veszel észre dolgokat, amiket más, már rég észrevenne. Ugye, V? – húzta félmosolyra száját.

- Miért vonod bele őt is? Hozzám jöttél, vagy nem? – védett meg Jimin, amit Hoseok nem biztos, hogy fordítva megtett volna.

- Azért, mert ő is benne van – intézte el egy rövid mondattal, ami újra kérdéseket vetett fel bennünk.

Jimin pólójánál fogva, az ajtóhoz lökte J-hope-ot, én meg csak tehetetlenül álltam ott. Ilyenkor mit kéne tenni? Egyáltalán kinek az oldalán állok?

-Húzz el, amíg szépen mondom! – mondta a lehető legnyugodtabban, a helyzethez képest párom.

A másik fél, valamit suttogott, szinte már vicsorogva, amire Jimin, egy jó nagyot bevert neki.
Hoseok a földre rogyott. Még soha nem láttam ilyen gyengének. Őt nem szokta megrázni, csupán egy ütés.

Mi történhetett? Mit suttogott Jiminnek?

Nos.....

Másik blogunk:

Amég ide nem írunk, addig is a másik blogunk amit csak én írok (Kimji). Ez a blog is Yaoi ( ez természetes hiszen az élet nem élet yaoi nélkül ^^)
Ez az oldal EXO-s oldal amin egyelőre XiuTao / TaoMin párosítású történetet olvashattok.
Egy héten 2x 3x fogok feltölteni részeket mert mivel ezek szereplősek, már régebben meg írtuk mikor unatkoztunk. Volt evvel is rendesen dolgunk hiszen telefonon írtuk amiről nem kellemes átmásolni gépre, mert elég macera.


Szóval aki szeretné akkor olvasson bele a másik blogunkba. Szívesen elfogadom (egyelőre) egyedül a véleményeket.

Egyedül lét :

Nem valami kellemes. Hiszen milyen ha a legjobb barátnőd elutazik nagyon nagyon messze.
Szörnyű abba is bele gondolni, hogy 6 hetet kell kibírnom nélküle.
Nagyon sok mindent együtt csináltunk és nagyon sokat hülyéskedtünk tavaly nyáron is. Ha kiszámolom azt hiszem 4 éve ismerem.
Emlékszem mikor először meséltem neki ezt a yaois dolgot nagyon furán nézett rám :DD
Egy hónap telt el és arról beszélt nekem, hogy ő is olvasott egyet ami egészen tetszett neki csak mindig nevetett a +18-as részeken.
Most meg tessék ő is ír :)
Bár ez átbeszélésre szorult, hogy kikről is írjunk...
Ami ezen az oldalon van One Shot azt én írtam az irodalom óra alatt :DD

Szóval, hogy is mondjam nagyon nehéz most nélküle. Kimondom hiányzik, hogy Hanjoo-t nézzek vele youtubon és még sok más dolog....

Azt írta nekem ha hiányozna csak hallgassam meg ezt :

https://www.youtube.com/watch?v=oDpo24_AJew

Hát csak ennyit akartam (Kimji)

16.rész Missing You

(Sziasztok! Ezzel a résszel búcsúzunk egy időre. Reméljük tetszeni fog. Vélemények várunk ide is és facebookra is :))
Augusztusban kárpótoljuk nektek a várakozásotokat, több résszel.
Mindenkinek szép nyarat^^)

J-hope Pov.

Csak ültem az ágyamon. Nem volt senki, aki törődött volna velem, még a szüleim se. Egy kis ideig azt hittem számítok valamit V-nek, de tévedtem. Ő neki Jimin kell, nem én. Akármennyire is éreztem iránta valamiféle kötődést, el kellett engednem. Hagynom, hogy élje az életét, nélkülem. Tudom, ez az én hibám, mert képtelen vagyok úgy kimutatni az érzéseimet, mint egy normális ember.

 Az ajtóm, még mindig nyitva volt és friss szellő jött be rajta a szobába. Magam előtt még láttam Taehyung meggyötört arcát, ahogy kérlel, hogy álljak le. Még ha hallgattam is volna rá, akkor sem lennénk most együtt.

Felálltam és becsuktam az ajtóm, majd elindultam zuhanyozni.

Csendes volt az éjszaka, és szokásomhoz eltérően, most fürdés után, rögtön aludni mentem.

Elfeküdtem és nyakig betakaróztam, bár tudtam, hogy éjszakára már rajtam se lesz a takaró, mert mindig ledobom magamról álmomban. Befelé fordultam, hogy még a helyét se lássam V-nek. Hiányzott. Nélküle csendes és üres volt a szoba, és én is magányosnak éreztem magam, hogy nem volt.

Már fáradt voltam, ezért pilláim ólomsúlyúnak tűntek. Hamar el is aludtam.

***

Az este folyamán hallottam nevemet, amit valaki suttogott. Még félálomban voltam és azt sem tudtam hol vagyok. Feljebb ültem és résnyire kinyitottam a szemem.

A redőny nem volt lehúzva, ezért beszűrődött a hold fénye és az utca lámpáké is. Teljesen bevilágították a szobát, így könnyen láttam benne mindent.

Körülnézve kerestem, hogy honnan jöhetett a hang. Az ágyam végében rá is akadtam, de legnagyobb meglepetésemre, a kis Csibus ült ott.

-Hát..te? – kérdeztem kómásan.

Szívem alig bírt helyén maradni, de nem tudom mitől. Talán a szerelemtől?

-Csak… aggódtam – mondta félénken.

-Kiért? – néztem körbe az illetőt keresve, akihez jött. – Jimin a szobájában van, de ezt te is tudod…

-Érted – csengett szava az üres szobában.

Nem tudtam mit szólni, csak össze-vissza hebegtem-habogtam.

-Miért tetted? – szedte össze az összes bátorságát, ami meg is lepett.

-Jiminnel nem vagyunk túl jó barátok – burkolóztam a megszokott, egyértelmű válaszba.

-Jó, de azt máshogy is meg lehetett volna oldani. És amúgy sem csak őt bántottad – görbült le szája.

Fájt, hogy szomorúnak látom, főleg, hogy miattam. Nem tehettem mást akkor, pontosabban nem tudtam, mert az indulatok tömege keringett bennem, amiket ki kellett adnom magamból. Mondjuk nem pont Taehyungon, de ő nem is kapott olyan sokat és erőset, mint a pasija.

-Meglehet. De azért nem az a legjobb dolog mikor haza érek, hogy a szobámban hemperegtek – emeltem fel egy kicsit a hangom.

-Bocsánat.

-M-mit? – szegeztem rá a tekintetem.

-Azt, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem akartam – hullott le egy könnycsepp az arcáról.

-Nem a te hibád – hajoltam közelebb hozzá, hogy letöröljem könnyeit.

-D-de – hüppögött.

Egy ideig ajkait szuggeráltam, majd rájuk is hajoltam, és amilyen gyengéd csak tudtam lenni, megcsókoltam. Először ellenkezett, de végül belement. Állánál megfogtam és elkezdtem simogatni, puha bőrét.

Emlékeztetett ez a csók, a parknál lévőnél. Itt is bevilágított a hold és ugyanolyan romantikus is volt.

Már-már szállni tudtam volna, pedig csak egy hosszabb szájra puszi volt most is az egész. Többet akartam, érezni a nyelvét és száját bejárni.

Gyengéden ráharaptam alsó ajkára, de mohóságom lett a vesztem. V elhúzódott tőlem, és csillogószemekkel nézett fel rám, mint aki szellemet látott.

-E-ezt nem szabadna – nyelt egy nagyot. – Nekem pasim van.

-Pedig már jó sokszor csókolóztunk – jutott eszembe legelőször ez, de nem volt túl jó indok arra, hogy nyugodtan megcsókolhatna, rendesen.

-Te ezt nem érted. Minden egyes csókoddal kizökkentesz. Azt sem tudom, hogy neked jelentenek- e ezek a csókok valamit? – kelt ki magából.

-Miből zökkentelek ki? – próbáltam terelni a témát, rólam.

-H-hát csak összezavarod az érzéseimet. De válaszolj a kérdésemre! – csapta meg mellkasom sértődötten.

Egyből rájöttem, hogy nincs veszve a dolog, köztem és V közt. Felragyogott az arcom, mintha életem legjobb dolga történt volna velem, mondjuk az is volt ez számomra. Egy kis idő elteltével, mikor a kezem a bilibe ért, feleszméltem, hogy most rajtam a sor, fel kell tálalnom előtte, hogy mit is érzek iránta.

-Jelentenek, és pont ezért nem szeretem Jimint körülötted ólálkodni látni – néztem ki az ablakon, hogy ne lássa a szemem.

A tekintetem túl sokat árult volna el neki. Nem akartam, hogy kiderüljön, mit érzek iránta, még nem. Majd akkor, mikor biztosan tudom, hogy nem viszonzatlan a szerelmem, ha azt lehet annak nevezni.

-T-tényleg? – vettem észre a meglepődöttséget az íriszeiben, amennyire láttam félszemmel. – Akkor t-te… féltékeny vagy?

Egy kis ideig elgondolkodtam, mert a gyűlölet, amit Jimin felé érzek, az már évek óta tartott. Most csak erősödött, hogy megjelent V.

-Lehet – végülis igazat mondtam, mert magam sem voltam tisztában vele, hogy egyáltalán mit is érzek Csibe iránt. Szerelmet, vagy barátságot? Nem tudom, csak azt, hogy valamiféle erős kötődést.

Erre sóhajtott egyet Taehyung, és felállt.

-Amíg te sem tudod, mit érzel, ne keress – állt meg előttem.

-NE! – ragadtam meg csuklójánál, és felnéztem rá.

Egy kicsit felszisszent az erős szorításomtól, de amint észrevettem, hogy fáj neki, elengedtem.

-Hiányzol. Legalább a-aludj itt – gördült le egy könnycsepp arcomon, amit rögtön le is töröltem, hogy ne vegye észre.

-Hoseok, te sírsz? – ült vissza, csak most közelebb hozzám.

Nem tudtam mit válaszoljak, mert észrevette, hogy sírtam, ezért nem volt értelme tagadnom.

-Igen bazd meg! És akkor mi van? Nekem nem szabad? – csaptam combomra.

-D-de, nem azt m-mondtam – ijedt meg kirobbanásomon.

Utáltam magam azért, amiért nem tudtam az érzéseimet kontrolálni, ha Tahyung a közelemben volt. Össze-vissza változtak ilyenkor a hangulataim. Egyszer boldog voltam, hogy velem van a Csibus, aztán szomorú, mert rádöbbentem, hogy V Jiminnel jár, már az övé. Majd mérges, magamra, hogy hogy lehettem ilyen balfék, hogy szinte a szemem előtt vették el tőlem Taehyung-ot, és én nem tettem ez ellen semmit.

-Bocsánat – ölelt át és bújt mellkasomhoz vigasztalóul.

Én csak ültem tovább és meredten néztem, mit csinál. Nem számítottam ilyenre tőle.

Visszaöleltem és fejére egy apró puszit leheltem, amit nem valószínű, hogy észrevett.

Olyan szerény volt, igaz neki is voltak kirohanásai, de azokat ő jogosan tette, nem úgy, mint én.

Haja selymes és puha volt. V-vel soha nem unatkoztam, bár még alig ismertem. Többet akartam róla tudni, és többet akartam látni, érezni, hogy mellettem van, örökre. Tökéletes volt számomra ez az ember. Csak kár, hogy ezzel elkéstem, mert ő mást szeretett. Elvették tőlem, és ezért haragudtam, mert az én hibámból történt így. Ha nem vagyok olyan durva vele, engem választott volna. Tudom.

Kívülről, míg nem ismernek igazán, azt hiszik, egy belevaló, magabiztos, semmitől meg nem hátráló srác vagyok. De ez nem így van, mert igazából félek, sőt rettegek a visszautasítástól és a koppanástól, hogy nem kellek annak, akit szeretek.

Megfogtam Taehyung könnyű testét és elfektettem az ágyon. Meg akartam mutatni neki, hogy tudok gyengéd is lenni, akár Jiminnél is jobban.

Pólóját feljebb húztam rajta, és egyre feljebb haladva, puszikkal hintettem be felsőtestét.

Ő ezt mind, egy-egy könnyed sóhajjal díjazta, ami zene volt füleimnek.

Az ablakon bejutó fény, megvilágította az ágyamon fekvő, gyönyörű V-t. Mikor arcához értem a puszikkal, megálltam, és csillogó szemeibe néztem.

Örültem, hogy nem húzódott el, míg hasát kényeztettem. Rámosolyogtam és folytattam.

Egy elég bátor tettet akartam véghezvinni. Újra megcsókolni. Lassan ajkaira hajoltam és csak úgy, mint mikor bejött, ajkaink összeforrtak.

Mindent ugyanúgy csináltam, csak talán szenvedélyesebben, majd újra az ajkára haraptam.

Még magam sem hittem el, de a kis Csibus leengedte állát. Egy ideig nem vettem az adást, majd ráeszméltem, hogy nem lesz V így örökre, ezért ki is használtam az alkalmat, nyelvemet átvezettem a szájába.

Mesés érzés volt. Már sokszor képzeltem el, hogy milyen lehetne vele, de míg nem történt meg, nem tudtam igazán milyen is. Végre beláttam magamnak, hogy igenis féltékeny vagyok Jiminre, mert ő ezt az érzést nap, mint nap megtapasztalhatja.

V hajamba túrt, amitől egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el a számat. Örültem, hogy nem csak nekem esett ilyen jól, hanem neki is.

Legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy örökre így lehessünk. Vele akartam lenni. Minden nap, méz édes ajkait csókolni, és törékeny testét ölelni.Meg akartam óvni mindenki elől, legfőképpen attól, hogy Jimin hozzáérjen.

Sajnos nem tartott olyan sokáig a csókunk, mint reméltem, mert levegőt azért mégis kellett vennünk.

Lihegve elváltunk egymástól, és pár centire megálltam ajkaitól.

-Tae-Taehyun….. é-én lehet, hogy…szeretlek – néztem szemeibe, hogy lássam, hogy fogadja félénk vallomásom.

15.rész You're mine

(Bocsi, hogy ennyit késtünk. Ezen a hétvégén két résszel jövünk. Holnap hozzuk a következőt, amiben J-hope pov lesz. Egyikünk elutazik nagyon messze, ezért másfél hónapig pihentetjük blogot. Reméljük megértitek ˘-˘ Előre is nagyon sajnáljuk, de majd augusztusban bő kárpótlást kaptok.
Véleményeket várunk ide is és facebookra is^^)

Suga Pov.

Mikor Jungkook elmondta nekem az igazat a fürdőbe, egy kicsit meglágyult a szívem. Nem tudom, hogy miért mondta az nap este, hogy szeret. Lehet még kicsi, hogy átérezze az érzéseit. Sokszor nekem is nehezen megy, hogy legalább apámnak azt mondjam, hogy szeretlek, pedig ő legalább ennyit megérdemelne.

Bevezettem a szobába és az ölembe ültetve, mosolyogtam fel rá. Nem tudom, mi tetszik nekem ebben a fiúban, hiszen olyan gyerekes még, és természetesen ő is fiú. De az az érzés felejthetetlen, ahogy karjaimban tartom, törékeny testét a zuhany fülkében, és szinte testünk egyszerre diktálja a szerelem ritmusát. Hiszen nem mondhatom azt, hogy mi szexeltünk, mert az olyan dolog, ami vagy szeretőknél van, vagy pedig akik csak egy éjszakás kalandot akarnak. Mi inkább szeretkeztünk. Ha ő nem is tudja, mit érez irántam, de az biztos, hogy én teljes mértékben belé szerettem.

Szép ajkait figyeltem, ami egy idő után mosolyra húzódtak.

- Mire gondolsz? – kérdezte, édes kis hangján.

- Arra, hogy mennyire szeretlek – öleltem szorosan magamhoz, és belepusziltam a nyakába.

Láttam, hogy aranyosan elpirul, ami elég lányosan hatott, de nála már megszokottak az ilyen dolgok.

- Jungkook? – kérdeztem rekedtes hangon – Mi kell ahhoz, hogy te is belém szeress? – simítottam meg, puha arcát.

- Hogy több dolgot tudjak rólad – emelte át az egyik lábát, hogy szemből ülhessen az ölembe.

- 21 éves vagyok. 1993-ban születtem március 9-én. 176cm vagyok. Az egész nevem Min Yoon Gi. Csak apámmal élek, de ő mindent megtesz értem. Sok csajom volt idáig, de igazából egyiket se szerettem annyira. Te vagy az első fiú az életembe, aki iránt szerelmet érzek.

Mosolyogva hallgatott végig. Annyira édesek voltak a gödröcskéi az arcán.

- Most már jó? Szeretsz? – kérdeztem, szinte már lihegve.

Lassan közeledett arcával és egy apró puszit adott a számra.

- Bizonyítsd be, hogy megérdemelsz engem –mosolygott, és egy kaján vigyorral megmozdította csípőjét, férfiasságomon.

- Be…benne vagyok – akadoztam a hirtelen jött élvezettől.

Nem tudtam mit akar csinálni, de már vártam a folytatást.

Amikor szemeibe néztem, egyféle csillogást láttam bennük. Nem tudom, hogy ez a kéj, a szerelem, vagy a vágy csillogása volt, de nekem nagyon tetszett, és elindított bennem egy hullámot, ami a vért farkamba vezérelte.

- Hmm – nyikkant fel, mikor nadrágon keresztül is szinte bele állt a fenekébe férfiasságom.

- Baj van? – kérdeztem vigyorogva, és magam alá gyűrve megcsókoltam.

Egy darabig nem viszonozta a gesztust, majd először csak lágy puszikat adott számra, aztán egyre mélyebbre vezérelte nyelvem benne.

Két lábát csípőm köré fonta és egyenletes tempóban kezdte el mozgatni az ágyékát. Farka enyémhez dörzsölődött, ami egy jól eső nyögést váltott ki belőlem. Elhúzódtam ajkaitól és vállára fektettem a fejem.

-Yoongi – suttogta a nevem a fülembe, szinte már nyögve, de a csípője mozgatását nem hagyta abba.

- Mondjad… édesem- becéztem először, amin szerintem meg is lepődött, mert egy pár másodpercre abba hagyta a mozgást.

 - E…ez nagyon j…jó – nyögte.

- Tudom- mosolyodtam el és fülébe haraptam.

- Y…Yoongi.. így el fogok menni – nyögött fel hangosabban, ami bennem is megütött egy olyan pontot, hogyha nem kontrolálom magam, elmegyek.

Gyorsabb tempóra váltott, ezért már én se nagyon tudtam fékezni a hangom, és néha-néha jólesően belemorogtam a fülébe.

Benyúltam pólója alá és puha bőrét kezdtem el simogatni.

Ő csak erősen magához húzott és édes hangján nyögött a fülembe.

Éreztem, hogy nadrágja már elég nedves, szóval már egy kicsit elment, de még nem teljesen. Vele szerettem volna elélvezni, hiszen a szerelmesek is mindig azt teszik. Én is Jungkook szerelme akarok lenni és be akarom neki bizonyítani, hogy igen is összeillünk és, hogy tudok rá vigyázni és megbecsülni.

- Yoongi? – hagyta abba egy picit a mesés tevékenységét. – Te szeretsz engem – nézett szemeimbe.

Nyeltem egy nagyot, hogy ne sírjam el magam, amilyen gyönyörű ez a fiú, és egy ilyen irtó cuki kérdést tesz fel nekem, az édes kis hangján.

- Igen. Nagyon, nagyon – csókoltam meg szenvedélyesen, amit ő is ugyan olyan nagy hévvel viszonzott.

Lerántottam róla a pólóját, hogy hozzá érhessek csodaszép bőréhez. Végig simítottam egész felső testén, néhol egy picit ott tartva, szinte forró kezem.

Jungkook, csak nagy szemekkel nézett fel rám. Most már nem mozgatta a csípőjét, csak azt várta, hogy én kényeztessem őt.

Ezen elmosolyodtam, és pici puszikkal hintettem be nyakát, egy helyen meg is szívtam.

- Yoongi.. Ne, mert megfog látszódni – suttogta.

- Nem baj, az a lényeg – mosolyogtam. - Te most már az enyém vagy.

14.rész It’s Too Hard To Me

(Bocsánat, hogy megint késve hoztuk és nem is olyan sokat, de megpróbálunk holnap is írni, egy körülbelül ugyanilyen hosszúságú részt.
Reméljük tetszeni fog. Véleményeket szívesen várunk, ide is és facebookra is^^)

Jungkook Pov.

Nem is gondoltam végig, hogy mit mondtam az aktus után.

-Azt hiszem beléd szerettem.

Lenézett rám Suga, láttam szemeiben a meglepettséget. Ebben a pillanatban ráeszméltem, hogy mit is mondtam ki. Gyorsan kiugrottam a fülkéből, és magamra kaptam egy törülközőt. Soha nem gondolom át mondani valóm, és ez most is így volt.

Kimentem, és még Suga bent volt, én felöltöztem pizsamába. Közben átgondolhattam, hogy akkor most mi is van.

Mikor kiért Suga, már az ágyon ültem. Nem mertem ránézni, mert nem tudtam, mit fog mondani.

-Jungkook, komolyan gondoltad? – guggolt le elém, mert látta, hogy nem nagyon akarom tekintetem ráemelni.

Nem válaszoltam, mert nem akartam megint hülyeséget mondani.

-Figyelsz rám? – emelte meg államat.

Elrántottam a fejem kezéből – Aludni szeretnék. Majd holnap megbeszéljük.

Nem ellenkezett, hanem ő is oda ment az ágyához és lefeküdt.

Láttam rajta, hogy megbántottam, ezért befelé fordultam, hogy ne legyen ennél is nagyobb bűntudatom.

Hamar el is aludtam.

Reggel korán keltem, hogy ne kelljen beszélnem Sugával a tegnapiról.

Az osztálytársaimmal jól kijöttem. Ahhoz képest, hogy új voltam, sok barátom volt, már most. Szünetekben mindig megbújtam a mosdókban, nehogy találkozzak Yoongi-val. Szerencsére sikerült is elkerülnöm őt, egész nap.

Már a nap végén voltam, és mentem haza, a kollégiumba. Tudtam, hogy biztos fogok találkozni Sugával, mert szobatársak vagyunk és kicsit nehéz nem összefutnunk.

 A tippem bevált, mert tényleg ott volt, és laptopozott az ágyán. Én elsétáltam mellette, be a fürdőbe. Tuti, hogy meglátott, de azért inkább azzal hitetgettem magam, hogy nem.

-Te kerülsz engem? – támaszkodott, már az ajtófélfának.

-N-nem. Ezt még is honnan veszed? – hazudtam, elég láthatóan.

-Mert látom – jött egyre közelebb hozzám, mígnem majdnem összeértek ajkaink.

Sóhajtottam egyet az érzéstől, majd félénken felnéztem rá. Szemeiben ugyan az csillogott, ami azon az estén, mikor lefeküdtünk.

Nem akartam semmit se mondani neki, mert akkor csak hitegettem volna, hogy szeretem. Nem tudtam még én magam se, hogy aznap este miért mondtam azt neki. Lehet, hogy csak az érzés váltotta ki belőlem, amit akkor nyújtott nekem.

 -FIGYELSZ RÁM?! – vágott neki a falnak.

Éreztem, hogy testem nagyot csapódik. Halkan felszisszentem, mert nem számítottam arra, hogy ezt fogja csinálni.

Ijedten néztem fel rá. Nem tudtam mit reagáljak az érzelem kitörésére.

-D..de – dadogtam és ránéztem.

Látta, hogy megilletődtem tőle, ezért végig simított az arcomon.

-Ne haragudj nem akartalak bántani – derekamnál magához húzott.

Szemeibe néztem. Meg akartam csókolni, nem tudom ez honnan jött, de nekem ezt kell tennem.

Körülbelül egy magasságban voltunk, lassan ajkaihoz hajoltam. Nem akartam kezdeményezni, ezért pár centivel megálltam, párnácskái előtt.

-Ne szórakozz velem – vigyorodott el, majd lágyan megcsókolt.

Éreztem, hogy még a csókban is mosolygott.

Elváltam tőle, egy kicsit lihegve.

-Nekem… ez túl..gyors – tartottam, kicsit távol mellkasánál.

Érdekesen nézett rám – Tegnap nem volt az? – kérdezte.

-De.. De pont azért akarnék most lelassítani. Nem tudom még, hogy mit érzek, de ha jobban megismernénk egymást, talán ténylegesen beléd is szeretnék. Nem azt mondom, hogy most semmit sem érzek irántad, mert ez nem így van. Csak össze-vissza kavarognak bennem az érzelmek, jelen pillanatban – mondtam, szinte egy szuszra vallomásom.

-Jó. De azért nem kell kerülnöd – fogta meg a kezem és a szobába vezetett.

J-Hope Pov.

Gyengéden ellökött magától, amit hagytam is, aztán gyorsan kifutott a mosdóból. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy menjek-e utána, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom, hadd menjen.

A tükör elé álltam, támaszkodva a kézmosónak, és figyeltem a tükörképemet. Nem voltam a legjobb állapotomban.

-Miért is érdemelném meg V-t? – mikor magamban kimondtam, akkor esett le, hogy egyáltalán miért is gondolok ilyenekre. Én nem akarok senkinek se megfelelni.

Hogy ne gondoljak Taehyung-ra, kivételesen bementem az órára. Bár most sem figyeltem, de nem zajongtam, hanem csak ültem és néztem ki a fejemből.

Valaki elállta az utam, a nagy bambulásban.

-Nem akarsz beszélgetni? – hallottam meg Namjoon hangját, és ráemeltem a tekintetem.

- De óra lesz – szabadkoztam egész halkan, rám nem jellemzően.

-Az téged mióta érdekel? - mosolygott gonoszul, majd intett, hogy kövessem, ki a teremből.

Az utunk a megszokott helyünkre, a parkba vezetett. Leültünk a padra.

Egy darabig csak néztem a földet, még nem Rapmon rekedtes mélyhangjára,felkaptam a fejem.

-Hol hagytad Taehyungot? – mosolygott, elég retardált fejjel.

-Honnan tudjam? – mondtam elég ingerülten – Nem tartozik hozzám, azt csinál, amit akar.

-De olyan aranyosak lennének együtt.

-Nem érdekel – keltem fel, és egy szó nélkül otthagytam Rapmont.

Könnyes szemekkel szaladtam fel a szobámba. Miért is sírok? Torpantam meg, szinte majdnem az ajtó előtt. Nincs semmi V és köztem.

Letöröltem könnyeimet és benyitottam a szobába.

Fura hangok jöttek ki onnan, ezért beljebb léptem.

Az ágyon Taehyung és az a fasz Jimin voltak, szinte már ott dugtak.

-MI FOLYIK ITT? – ordítottam el magam.

Mi az, hogy az én szobámban dugnak, és miért dugnak bassza meg.

-MI A SZART CSINÁLTOK? – folytattam tovább az üvöltözést.

V ijedten kapta felém a fejét. Az a pöcs, meg csak gonoszan mosolygott.

Meglepetésemre Taehyung leugrott Jiminről és úgy láttam, hogy könnyesek lettek a szemei.

A földet kezdte el vizslatni, hogy egyikünk se lássa íriszeit.

Mikor tudatosult bennem, hogy Jimin le akart feküdni V-vel, nekimentem, és ott ütöttem a gyereket, ahol értem, mint azon a napon, mikor a Csibus megjött az iskolánkba.

-J-HOPE HAGYD ABBA! – ordított rám Taehyung, de úgy tettem, mintha nem hallanám.

Egyszer csak puha ujjakat éreztem karjaimra fonódni. V könnyes szemeibe néztem. Nem bírtam, hogy nem érhettem hozzá. Megszerettem volna vigasztalni, és nem ennek a fasznak itt hagyni.

Taehyung arcán láttam a kötődést Jimin iránt, amit felém sosem fog mutatni. Nem akartam beletörődni abba, hogy talán soha nem fog úgy érezni, mint én. Életem sokadik hibáját követtem el, megint. Egy hirtelen mozdulattal meglöktem V-t, hogy ne lássam gyönyörű, könnyes arcát. Nem figyeltem utána rá, hanem tovább vertem Jimint. Addig ütöttem, míg teljesen levezettem a feszültségem rajta. Ez hamar el is jött, mert az öklöm kisebesedett, és már nekem is fájtak, a neki adott taslik.

Egy idő után, leálltam Jimin verésével.

-Most pedig húzzál ki innen – mondtam tettetett nyugodtsággal.

V még mindig a földön fekve nézett fel rám, könnyes szemeivel. Nem érdekelt, hogy a pasiját szétvertem. Soha nem voltam jóban Jiminnel, és mindig bunyóztunk egymással. Nem gondolnám, hogy ez változni fog.

Úgy tűnt Jimin, most az egyszer hallgat rám, és elmegy a picsába. Felhúzta nadrágját, amit valószínű Taehyung szedett le róla. Ezt egy fintorral jegyeztem meg.

Pólóját kezébe gyűrve, kifelé vette az irányt, de az ajtóban megtorpant. Oldalra fordította fejét, hogy halljam, amit mond nekem.

-Ha én megyek, V is – lépett vissza, és Taehyungot karon ragadva, maga után húzta, ki a szobából.

Figyeltem, a nyitva hagyott ajtót. Nem tudtam mit kéne most tennem.

Nehéz volt ez nekem.

13.rész What's Happening?

(Elnézést kérünk, hogy megint elmaradtunk a részekkel, de most egy nagyon hosszú résszel szolgálunk nektek kárpótlásul. Reméljük tetszeni fog^^ Jó olvasást!)

V Pov.

-Mit éreztél? – kérdezte csillogó szemekkel.

Gyönyörű volt az összkép, J-hope és a hold. Alig tudtam szóhoz jutni.

-S-semmit – löktem el magamtól.

Gyors befutottam az épületbe, az igazság elől. Később, trappolásokat hallottam mögülem jönni, amik bizonyára, Hoseok futásának hangjai voltak. Megállított kezemnél fogva, és szembe fordított magával.

-Most az igazat mond – nézett a szemembe szúrósan.

-Az igazat mondtam – próbáltam kitérni tekintete elől, de megfogta államat és kényszerített a szemkontaktusra.

A válaszom végén, egy szó nélkül elengedett, és ott hagyott. Nem gondoltam volna, hogy beveszi. Azt hittem addig idegesít, míg azt nem mondom, amit ő akarna hallani. Szerintem az egyik haverjához mehetett. Nem is bántam, csak hadd legyek egyedül, nélküle.

Nem mondom, hogy nem mozgatott meg csókja, de még ha éreznék is iránta valamit, tagadnám. Magamnak sem akartam beismerni, hogy egy kicsit is bejönne ez a dilis. De miért? Mert nem akarom, és kész. Eddig még sosem jártam fiúkkal, és nem pont J-hope-ot akarnám elsőnek. Inkább egy olyat, aki szeret és megvéd, nem pedig megerőszakol, vagy ver. Eleve olyan fura beismernem, hogy nem csak a lányok iránt érdeklődöm. Valamiért a fiú nem, is felkelti az érdeklődésem, de, hogy miért, nem tudom. Nem mondanám teljesen, hogy meleg vagyok, talán biszex, de ezt sem tudom. Tudatlannak érzem magam. A sok érzelem elvakított, ami a nyakamba zúdult, ebbe a néhány napban.

Mielőtt ebbe az iskolába jöttem, normális, hetero voltam. Ez a társaság, amibe belekerültem, teljesen megváltoztatott. De miért pont engem szemeltek ki? Vajon minden új diákot befűznek? Rengetek kérdésem lett volna feléjük, de eddig sosem voltak olyan állapotba, hogy fel is tegyem őket.

Jimin is több érzelmet mutatott ki irántam, mint kellett volna. Nem vagyok benne biztos, hogy szerelmet táplál felém, de őszintén remélem, hogy csak szimpla barátságot, semmi többet.

 Még magam sem tudtam, mit váltott ki belőlem, Hoseok érzelmes csókja. Más volt, mint a többi tőle kapott. Meg akartam volna én is kérdezni tőle, hogy mit érzett, de nem volt merszem. Talán félreértette és kombinált volna, hogy mit érdekel engem. Jobb is így, hogy nem tudom.

Miközben a gondolataimmal küzdöttem, észre sem vettem, hogy megérkeztem a szobámhoz.

Bementem, érzetem, hogy nekem egy „kijózanító” fürdőre van szükségem.

Levettem magamról, a rajtam levő ruháim és beálltam a zuhany alá. Vártam a hatást, hátha mindent elfelejtek, de istenem, hogy is felejtettem volna el ennyitől. Még mindig éreztem, Hoseok csókjának égető hatását számon. Olyan volt, mintha azt akarnám legbelül, hogy újra megtegye. Mikor végeztem, a fürdőből kimentem a szobába és csak ültem az ágyon. Nem tudtam mit tegyek. Égtem mindenhol, mintha csak leöntöttek volna forró vízzel.

Felkeltem ülőhelyemről és céltalanul kimentem. Gondolkodnom kellet. Lementem a parkba, nem ültem le csak álltam és bámultam magam elé.

Egyszer csak, két kar fonódott derekam köré. Legbelül azt reméltem, hogy J-hope az, de helyette Jimin mosolygott rám, mikor hátrafordultam.

-Szia cica – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Mmm sz-szia  - nyökögtem halkan.

Furán éreztem magam a helyzet miatt. Szokatlan volt, hogy nem rég még Hoseok csókolt itt, most meg már Jimin zárt karjaiba, ugyanazon a helyen.

-Min gondolkoztál, drága? – fordított maga felé.

Lassan arcomhoz emelte kezét és végig simított arcszélemen. Olyan jó érzés volt, ahogy gyengéden hozzám ért. Nem tudom, hogy kimondjam-e, de szerintem élveztem.

-S-semmin – hazudtam.

Nem mondhattam el neki. Ez csak az én titkom volt, hogy vegyes érzelmeket tápláltam J-hope iránt. És talán most már, Jiminnel is ebben a helyzetben voltam. Nem értem, miért adott nekem isten, ilyen sorsot.

-Ahogy gondolod – mosolygott rám.

Szemeiben, valami furcsa csillogott, teljesen mást láttam benne, mint Hoseoknál. Mintha, valami féle szeretet lenne bennük, halványan én is elvigyorodtam.

Lassan közeledett felém. Nem olyan volt, mint J-hope, hogy azonnal ajkaimra tapadt és erőszakosan ostromolta őket. Amikor számhoz ért, még egyszer szemembe nézett, majd becsukta őket és puha párnácskáit, enyémhez nyomta.  

Szívem nagyot dobbant.

Lassan elkezdte mozgatni ajkait, amivel arra késztetett, hogy tegyem én is ezt. Kezeimet nyaka köré fontam. Úgy éreztem, vissza kell csókolnom, ezért meg is tettem.

Derekamnál közelebb húzott magához. Élveztem, amilyen gyengéden bánt velem. Azt hiszem, nekem erre lenne szükségem, nem egy verekedős, erőszakos alakra, mint amilyen Hoseok is.

Az érzéseimet, amiket J-hope iránt tápláltam, próbáltam átirányítani Jimin felé. Ez az este rendesen, akció dús volt. Ugyanazon a helyen két emberrel is csókolóztam, és valahogy mindkettőjük iránt éreztem valamit. Más, még egyet se kap, én meg egyszerre kettőt is, pedig nincs rá szükségem.

Csókunk Jiminnel, hosszú, szenvedélyes volt. Szemünk csukva maradt, még a csók végén is. Egyikünk se akarta, hogy vége legyen.

-J-Jimin…

-Ssss – nyomta ujját számhoz, csitítva.

Homlokát az enyémre támasztotta és lehunyt szemmel, mosolyogva pihentette fejét. Orrunk összeért, ajkaink újra nagyon közel kerültek egymáshoz, de nem találkoztak. Lassan kinyitotta szemét és megpillanthattam, gyönyörű, csillogó szemeit. Olyan tiszták és ártatlanok voltak.

-Sze-szerintem induljunk e-el – dadogtam.

-Rendben – nézett, még mindig engem.

Elindultunk, és közben Jimin, ujjainkat összekulcsolta. Kézen fogva mentünk, vissza a kollégiumba. Jól esett. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de nagyon romantikus volt este, teliholdkor így sétálgatni. Mikor odaértünk az épülethez, még akkor is így mentünk a folyosókon tovább, míg nem elértünk az ajtóm elé. Ott megálltunk egymással szemben. Zavarban éreztem magam, ezért a cipőmet nézegettem.

-Taehyung, – mondta rekedtes hangján, amitől kirázott mindig a hideg – lennél a barátom?

Kérdésére felkaptam a fejem. Nem tudtam mit válaszoljak. Nem akartam megsérteni, ezért a helyesebb utat választottam, bár lehet, megbánom, de akkor nem érdekelt, mert Jimin túl jó volt és én nem akartam, hogy szomorú legyen, a mindig vidám barátom.

-Háát… Megpróbálhatjuk – néztem rá, félmosolyt csalva arcomra.

Még sosem láttam senkit se ennyire örülni valamitől, nem, hogy egy bizonytalan választól. Mosolyogva ugrott nyakamba, boldogságában.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm – lepett el apró puszikkal.

Talpára állt és megigazította gyűrött pólóját. Még mindig fülig ért a szája, ami engem is mosolygásra késztetett. Boldog voltam, már csak ezért is, mert örömet szerezhettem Jiminnek. Ki tudja, talán még én is beleszeretek. Bármit kihozhat ez a kapcsolat belőlem, és remélem, hogy ez által J-hope is leszáll rólam és az érzelmeim is iránta.

-Biztos már fáradt vagy, jó éjszakát – adott újra egy hosszadalmas, érzéki csókot párnácskáimra.

Még mindig bizsergett szám, előző csókjától. Ez a csók is ugyanolyan jó volt, mint a kinti, talán még jobb is. Hajába túrtam hátul, és azt birizgáltam.

Szörnyen élveztem, ahogy ajkaimat kényezteti. Olyan gyengéd volt velem, mintha csak a legféltettebb kincséről lenne szó.

- Jó éjt cicus - simított végig arcomon és a szobájába ment.

Egy darabig csak bámultam utána, majd én is bementem a szobámba.

Meglepetésemre, J-hope, már az ágyában feküdt és mélyen aludt, ahogy láttam.

Mivel már lezuhanyoztam, ezért én is az ágyamba bújtam. Elgondolkodtam, hogy milyen érzés, ha pasim van. Igaz még csak 10 perce járunk Jiminnel, de sokkal jobb, mintha csajom lenne. Százszor jobban érzem magam, hogy most rám vigyáznak, és nem nekem kell valakire.

A csókjainkon is elméláztam. Olyan érzékiek és mámorítóak voltak, hogy szerelmes lettem az érzésbe. Jimin nagyon gyengéd volt hozzám, éreztem, hogy ő igazán szeret.

A nagy gondolkodásban, pár perc múlva, el is aludtam.

Reggel, egy hangos ajtó csapódásra keltem. Gondolom Hoseok volt az, mert a szobában már nem volt.

Lassan feltápászkodtam és a saját lassú, de annál kényelmesebb gyorsaságú tempómban, elkezdtem rendbe rakni magam.

Miközben készülődtem, valaki kopogott az ajtón. Egy szál alsógatyában kiszaladtam, és kinyitottam a nyílászárót. Egy mosolygós Jimin állt velem szemben.

-Szia kicsim - ölelt magához a derekamnál.

Olyan jó érzés volt, ahogy hozzám ért. Szemeibe néztem és elmosolyodtam. Igaz szerelmet láttam bennük, láttam rajta, hogy igazán szeret.

-Szia Jiminiee - becézgettem, a szerelmesekhez híven.

Egy csókkal jutalmazott. Olyan édesek voltak az ajkai. Éhesen kaptam utánuk, mikor elhúzódott. Ahogy nyelveink kényeztették egymást, mesébe illő érzés volt. Szájízében, még éreztem a mentolt, gondolom fogat mosott.

 - Szeretlek - lehelte számra.

Nem tudom, hogy mondjam-e ezt én is ki. Nekem ez lehet túl gyors volt, de, hogy ne érezze magát hülyén, megtettem.

- Én is - öleltem magamhoz, hogy ne lássa, hogy elpirultam.

-Szexi vagy cica - suttogta a fülembe.

Csak akkor jutott eszembe, hogy is vagyok öltözve, ezért befutottam a szobába, magam után húzva Jimint. Becsuktam az ajtót és gyorsan elkezdtem öltözködni. Leült az ágyra és engem bámult, ahogy húzom magamra a ruhákat.

- Az előbb jobban tetszett, ahogy voltál, de így is gyönyörű vagy - ölelt újra magához, hozzáteszem, már fel voltam öltözve.

Végig simított arcomon, amibe úgy bújtam bele, mint amilyen becenévvel szokott illetni Jimin. Láttam, hogy elmosolyodik tettemen.

- Na, gyere, menjünk iskolába - fogta meg a kezem.

Magamra kaptam a táskám, és elindultunk. Senkivel sem futottunk össze, szerencsére. A parknál tartottunk, amikor megcsapta valami a fülünket.

-Sziasztok!! – bukott fel a bozótos mögül, Jungkook mosolygós arca.

-Szia! – integettünk vissza.

-Hát a többiek? – kérdezte Jimin, a kicsit.

-Ők is itt vannak. Gyertek! – intett felénk, hogy menjünk.

Én nem akartam volna találkozni most velük, de Jimin keze, maga után húzott. Gondosan kikerültük a nyíló virágokat, és a fűben heverő csapattal, találtuk magunkat szembe. Mikor megláttak minket, néhányan elkezdtek fütyülni.

-Na mi van, turbékoló gerlepár? – kérdezte Suga, és Jiminre kacsintott.

-Meg vagyunk – emelte fel átkulcsolt kezünket, mutatván, hogy együtt vagyunk.

A csapat közt, megakadt a tekintetem, J-hope undorodó arcán. Olyan képet vágott, mintha nem sokára kidobná a taccsot. Nem kellett neki sok. Felpattant, és egy pillanat alatt, lekevert egy jókorát páromnak. Nagyon gyorsan történtek az események és egyszerűen képtelen voltam megakadályozni a csapódást. A hangjától még nekem is fájt, nem hogy a kapottnak. Csodálatomra, Jimin talpon maradt, és szúrós tekintettel nézett vissza, Hoseok íriszeibe. Ő nem ütötte meg, csak nézte egy darabig, majd leköpte.

-Ezt nem kellett volna – törölte le Jimin nyálát, arcáról.

Rám tekintett elégedett mosollyal J-hope, és végigmért.

-Nem meséltél az újdonsült barátodnak, a tegnap esti csókunkról, vagy a többi számtalanról? – húzta fel szemöldökét.

Nem tudtam megszólalni. Féltem, hogy esetleg én leszek a következő áldozata Hoseoknak, de még jobban attól, hogy Jimin megharagszik rám, vagy összetöröm a szívét. Helyettem, társam szólalt meg.

-Nem, nem mondta, de azok úgy se számítottak neki. Ő engem szeret és nem téged, és ezt fogd fel! – emelte fel a hangját.

Kezét, most még szorosabban szorítottam Jiminnek. Féltem, hogy mi fog történni. Vajon békén hagy-e minket J-hope, vagy most én is kapok egy taslit. A többiek ugyanolyan izgalommal figyelték az eseményeket, mintha moziban ültek volna.

Hoseok vett egy nagy levegőt, és motyogott valamit, alig érthetően, majd hátat fordított nekünk és faképnél hagyott minket. Utólag gondolkoztam el, hogy mit is mondhatott. Próbálkoztam visszaemlékezni ajkai mozgására és szavakhoz kötni azt.

-Dehogyisnem számítottak neki – állt egybe mondandója.

Szóval tényleg nem hitte el azt, amit a folyosón mondtam neki. Gondoltam. Eltereltem gondolatom zömét és Jiminnel próbáltam foglalkoztam inkább.

-Jól vagy? Nagyon fájt? – simogattam meg gyengéden az ütés helyét.

Nem válaszolt, csak felszisszent. Megragadtam kezénél és az iskola felé húztam.

-Bocsi, hogy elrontottuk a hangulatot, de most megyünk mi is.

-Még, hogy elrontottátok, inkább felpezsdítettétek – nevetett RapMon.

A suliba beérve, berántottam a sebesültet a férfi mosdóba, és benedvesítve egy papírtörlőt, enyhíteni igyekeztem a piros felületet. Nagyon gyengéden simítottam végig a vizes anyagot arcán, de még így is fájt neki. Sajnáltam, mert miattam szenvedett.

-Bocsánat.

-Miért Cicus? Te nem tehetsz róla – cirógatta meg lágyan pofim.

-De, én vagyok ennek az egésznek az oka. Miattam ütött meg, az a bunkó állat.

-Ha te nem lennél, akkor is verekednénk. Mindig más miatt van baja velem – nézett könnyektől csillogó szemembe.

Kicsit jobban éreztem magam, hogy nem én vagyok a fő hibás, hanem J-hope.

Miután lekezeltem Jimin sebét, magamra hagyott, mert még igazítani akartam a megjelenésemen. Nem nagyon figyeltem, hogy esetleg tartózkodik- e rajtam kívül valaki a mosdóba. Az egyik WC ajtajának zárját, hallottam kinyílni, és egy ember jött ki a kabinból. Méghozzá, egy igen nem kívánatos személy, Hoseok.

Arcomról a kevés boldogság is elszállt, meglátva arcát az alaknak. Most normálisabban viselkedett, ami meglepett, mert a parkban lévő akciója ellentéte volt most. Odasétált mellém, és kezet mosott. A tükörből figyelt engem.

-Mit motyogtál a parkba? – kérdeztem, hogy biztos legyek benne.

-Tudod te azt, nem? – mosolygott pimaszul.

-Lehet.

-És nincs igazam? – vigyorgott még mindig.

-Hát, nincs. Jimin igazat mondott, én őt szeretem – mondtam magabiztosan.

-Na persze – nevetett most már fel.

Idegesített, hogy ilyen beképzelt. Kijárt volna már neki is igazán, egy józanító pofon, csak én nem mertem ezt megtenni, ahhoz túlságosan is féltem tőle.

Nagyon megijedtem, mikor oda lépett hozzám és csípőmnél fogva, neki nyomott a mosdó kagylónak. Éreztem, hogy merevedése van, a nadrágjában. Ki voltam akadva, hogy, hogy állhat fel neki, ilyen hamar. Megint elkezdett közeledni felém arcával.

-J-HOPE HAGYJÁL BÉKÉN!! - próbáltam eltolni magamtól.

Azért annyi erkölcs volt bennem, hogy tudjam, ezt nem tehetem meg, ha barátom van, főleg nem evvel a kiéhezett vadállattal.

-Ne ordíts csibus! - húzott újra vissza, abba a pozícióba.

- Tudom, hogy jobban tetszene, mint Jimin csókja - suttogta a fülembe, a megfelelő hatás érdekébe.

Kirázott tőle a hideg, egy, mert féltem tőle, hogy mit csinál velem, kettő, mert jól esett, ahogy meleg lehelete a nyakamhoz csapódik.

- N..nem - remegett meg a hangom.

- Mitől félsz? Tőlem? - vigyorodott el, elég ijesztően.

Nem válaszoltam neki, csak becsuktam a szemem és vártam, mi fog történni.

Egyszer csak azt éreztem, hogy derekamnál, közelebb húz magához és a tőle megszokott módon, megint megcsókolt.

Arcomon selymes kezét éreztem, ahogy végig simít rajta, nyelvével pedig, végignyalt alsó ajkamon, hogy kinyissam neki számat, de engem sajnálatára, most nem a szívem vezérelt, hanem az eszem. Tudtam, hogy Jiminnel vagyok együtt, ezért ezt nem tehettem meg.

Erősen eltoltam magamtól, és kifutottam a WC-ből.

Nem érdekelt Hoseok mit gondolt, elegem volt, hogy állandóan erőszakos volt velem, és végig se gondolta, hogy én ezt az egészet nem is akarom.

Bementem a terembe, és leültem Jimin mellé.

Rám mosolygott és megfogta a kezem. Sokkal jobban élveztem, ahogy hozzám ért. Ő nem olyan erőszakos volt, mint J-hope.

Nem nagyon érdekelt, mit szólnak az osztálytársaink, az a lényeg, hogy most boldog vagyok és, hogy végre foglalkozik velem valaki, aki szeret is, igaz szívéből. Egy gyors puszit leheltem Jimin arcára, amin édesen elmosolyodott és megsimogatta a hüvelyk ujjával a kezem. Annyira elvesztem szerelmes tekintetében, hogy észre se vettem, hogy bejött a tanár, csak akkor, mikor Jimin is elfordította a fejét és a kezemet is elengedte.

Az óra közepe felé, ujjakat éreztem, ahogy a combomat simogatták. Elmosolyodtam tettén. Ránéztem, ő meg csak fogait villantotta rám.

Mikor vége lett az óráknak, Jimin felkísért a szobámhoz.

-Nem jössz be? – fogtam, még mindig a kezét, és elkezdtem befelé húzni.

-Ha ragaszkodsz hozzá – jött utánam.

Leültettem az ágyamra, én is ugyan ezt akartam tenni, de megragadta csípőmet, és szemből ölébe ültetett.

-Öhm... Jimin - pirultam el.

Nem figyelt rám csak ajkaimra tapadt és lágyan, elkezdte alsó párnácskám harapdálni. Végig simított nyelvével számon, hogy nyissak neki egy kis rést, hogy nyelveink újra találkozzanak.

Észre se vettem mit csinálok, Jimint eldöntöttem az ágyon, és fölé másztam. Egy elégedett mosoly terült szét az arcán, nagyon aranyos volt.

-Jól csinálod cica - suttogta fülembe.

Kirázott a hideg és mivel látta, hogy megremegtem, csípőmnél megtartott.

- Édes vagy - simított gyengéden végig arcomon.

Arcát kezdtem el puszilgatni, miközben ő fenekembe markolt. Egy halk nyögés hagyta el számat, de nem hagytam abba, arccsontja kényeztetését. Egyre lejjebb haladva, nyakát gyengén megszívtam, amitől egy férfiasat nyögött. Feltoltam pólóját, majd végül, le is húztam róla. Szó szerint, kidolgozott kockák voltak a hasán. Hogy lehet valaki ennyire izmos?

El akartam érni őket is, és nyelvemmel, szerettem volna zongorázni rajtuk. Nyálam, mellkasán nedves csíkot hagyott, ami valószínűleg hűsítette a bőrét, mert néha kirázta a hideg.

Mikor nadrágját csatoltam ki, valaki kicsapta az ajtót.

-MI FOLYIK ITT? - ijedten néztem hátra, és J-hope állt az ajtóban.

Nem is gondoltam végig, hogy bármikor bejöhet...

12.rész Notifications

(Bocsánat, hogy ilyen rövidre sikeredett. Kárpótlásul a következő rész, nagyon hosszú lesz)

CL Pov.

Három éve járok ebbe a szörnyű gimnáziumba. Egyszerűen ki nem állhatom. Semmi érdekes nem történik, soha.

A kollégiumi szobámban egyedül lakom, ezért ott legalább nyugtom lehet egy kicsit.

Megőrit az, hogy minden lány hozzám jön, hogy „honnan szerzed ezeket a jó ruhákat, hogy lehetsz ennyire szép”. Ha tudnák, hogy én egyáltalán nem vagyok ennyire megelégedve magammal. Az csak egy álca, amit magam előtt tartok.

A szüleim is mindig biztattak avval, hogy tökéletes vagyok, de én soha, senkinek nem hittem el. Nem bírom, ha dicsérnek, és ha biztatnak.

Utálom, ha valaki követ, ezért ki nem állhatom Sandara Park-ot. Olyan, mint egy pióca, mindenhova követ és állandóan beszél hozzám. Legszívesebben leütném. Bocsánat a kifejezésért, de nem bírom a csajt.

-CL, ma ugye ráérsz délután? – fut utánam a nem kívánatos személy.

-Nem, nem érek rá Dira – minél hamarabb le akartam rázni magamról, szörnyen idegesített.

- Nem az a nevem, te butus – hozzám akart érni, de kitértem érintése elől és gyorsan elfutottam.

A parkba vezetett utam, ahol megpillantottam Minzy-t egy kezdős lányt. Nagyon szimpatikus volt. Nem úgy, mint a Park csaj.

-Szia – huppantam le mellé – Mit csinálsz?

-Olvasok – csukta be a könyvet és gyorsan el is rakta, hogy ne lássam, mi van az elején.

 -Mit? – kíváncsiskodtam tovább.

-Öhmm. Egy koreai drámát – nagyon elpirult, ezért nem gondoltam, hogy igazat mondott.

Hanyagoltam Minzy basztatását, és csak bámultam ki a fejemből a semmibe.

-Hol hagytad Dara-t?  - félszemmel láttam, hogy egy mosoly pihent az arcán.

Komolyan mindenki azt kérdezi, hogy hol hagytam el. Ő nem tartozik hozzám, hogy állandóan mellettem legyen. És én amúgy se szeretném. Sőt nem akarom.

-Nincs itt és kész – hisztiztem, és felindultam a szobámba.

Mikor beértem ledobtam a táskám és leültem gépezni. Felmentem facebookra és megakadt a szemem egy kiíráson.

-„Szerelmes vagyok Lee Chae Rin-be” – olvastam fel, magamnak.

A névre néztem, hogy ki írta ezt ki. És ki, na vajon ki volt?

SANDARA PARK.

Ledobtam az ágyamra a laptopom, és átrohantam Dara szobájába.  Szó szerint kicsaptam az ajtaját.

-MIKET ÍROGATSZ KI? NORMÁLIS VAGY TE LESZBIKUS PIÓCA? – ordítottam a képébe, miközben szerintem ő épp tanulni próbált.

-Hova? – nézett fel rám nagy szemekkel, mintha nem tudná, miről van szó – És mit is?

- Facebookra – rántottam fel a csuklóját megfogva és átvittem az én szobámba – Itt van – mutattam rá ingerülten a kijelzőre.

-Ezt nem én írtam – háborodott fel.

 Láttam rajta valami féle idegességet, mert elkezdett vörösödni a feje és kirohant a szobából.

Dara Pov.

A mai napom nem volt a legjobb, mert egy csomó tesztet írtam. Mivel már negyedikes vagyok, csak ezt az évet kell kibírnom.
Nincsen szobatársam és ezt sajnálom is, mert szeretek beszélgetni.

Szüleim elváltak és anyukámmal éltem, de apukámhoz is mindig elmentem, hogy ne érezze magát elnyomva. Én szerettem volna ebbe a kollégiumba járni, mert nagyon messze laktunk, és egy idő után szerintem nem bírtam volna a korán kelést.

Nincs sok barátom. Csak talán az osztálytársaim, de azokat se mondanám annak.

Bommal szoktam beszélni, mert ő meg is hallgat, és ő is negyedikes.

CL-re felnézek, de ő meg engem lenéz. Szerintem még idegesítem is. De én akkor se adom fel. Érzem, hogy egyszer ő is ugyan úgy fog érezni irántam, mint én.

Emlékszem az első napjára, mikor még elsős volt CL. Olyan elveszett fejet vágott, azonnal oda mentem és segítettem neki.

Már akkor bele szerettem. Most ez nagyon furán hangzik, hogy én ezt mondom, de így van. Már 3 éve titkolom érzelmeimet iránta. De ezt ő csak úgy fogja fel, hogy mindenhova követem.

Meg is elégeltem, hogy senki sem tud erről az egészről.

-Bom szeretnék mondani valamit – hívtam félre.

Nem tudom, hogy jó ötlet-e neki elmondanom, de már lassan beleőrültem abba, hogy senkinek nem mondhatom el.

 -Tudod, Bom- kezdtem bele lassan - én azt hiszem, szerelmes vagyok Cl-be - végére elhalkultam. Szánalmasan éreztem magam, hogy pont neki mondom el, ezt az egészet.

-Ohh, hát ez.. ez nagyszerű - láttam rajta, hogy nem tudja, mit mondjon - De ezt miért nekem mondod el? Miért nem Cl-nek.

Nos, erre a kérdésre én sem tudtam a választ. Lehet azért, mert féltem a válaszától, vagy ami még rosszabb, hogy undorodna tőlem.

 -Nem tudom - válaszoltam tömören.

-Ha csak ennyi volt a nagy mondani valód, akkor én most megyek - és már el is ment.

Mikor dél után rám tört Cl, nagyon megijedtem. Éppen a biológia tesztemre gyakoroltam. Lesokkolt, amit mondott, mert én nem írtam semmit ki facebookra. Mikor meg mutatta, és láttam, hogy nem csak képzelődik, felment bennem a pumpa.

Tudtam, hogy Bom volt az. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire egy picsa.

Rátörtem az ajtót, és ahogy gondoltam a hülye telefonját nyomkodta.

 -Mi a baj Dara? - nézett rám, mintha nem tudott volna semmit.

Csak szimplán odasétáltam és megfogtam a hajánál.

- Te büdös ribanc. Szerinted mi a bajom? - kérdeztem cinikusan.

 - Inkább köszönd meg te kurva – ordította, miközben próbálta kiszabadítani a haját a kezeim közül.

- Evvel mindent elrontottal - rángattam, de egy kéz a kezemre fonódott, ezért elengedtem a ringyó haját.

Mikor hátra néztem, Cl állt mögöttem.

- Hagyjad, nincs értelme. Mindig kitalál valamit, hogy csesztesse az embereket - mondta nyugodt hangon.

- De ez most kivételesen igaz volt - mondta az a hülye ribanc.

-Komolyan, nem tudnád befogni - indultam, hogy újra megtépjem, de Cl újra visszatartott, és elkezdett maga után húzni a szobájába.

 Mikor beértünk leültetett az ágyra.

 Cl. Pov.

 Amikor eszembe jutott, hogy abba az irányba a pletyka kisasszony szobája van, Dara után futottam. Láttam, hogy elég mérges Bom-ra. Bom mondandója után, bevittem a szobámba Dara-t és leültem mellé az ágyra.

- Figyelj, én nem érzek irántad semmit. Ne haragudj - próbáltam kedves lenni vele, hogy ne mondja azt, hogy egy érzéketlen pina vagyok.

 -De.. de én - láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

 Hogy boldog legyen, magamhoz öleltem. Sajnáltam is, meg mérges is voltam rá.

 Most mit kéne csinálnom?