14.rész It’s Too Hard To Me

(Bocsánat, hogy megint késve hoztuk és nem is olyan sokat, de megpróbálunk holnap is írni, egy körülbelül ugyanilyen hosszúságú részt.
Reméljük tetszeni fog. Véleményeket szívesen várunk, ide is és facebookra is^^)

Jungkook Pov.

Nem is gondoltam végig, hogy mit mondtam az aktus után.

-Azt hiszem beléd szerettem.

Lenézett rám Suga, láttam szemeiben a meglepettséget. Ebben a pillanatban ráeszméltem, hogy mit is mondtam ki. Gyorsan kiugrottam a fülkéből, és magamra kaptam egy törülközőt. Soha nem gondolom át mondani valóm, és ez most is így volt.

Kimentem, és még Suga bent volt, én felöltöztem pizsamába. Közben átgondolhattam, hogy akkor most mi is van.

Mikor kiért Suga, már az ágyon ültem. Nem mertem ránézni, mert nem tudtam, mit fog mondani.

-Jungkook, komolyan gondoltad? – guggolt le elém, mert látta, hogy nem nagyon akarom tekintetem ráemelni.

Nem válaszoltam, mert nem akartam megint hülyeséget mondani.

-Figyelsz rám? – emelte meg államat.

Elrántottam a fejem kezéből – Aludni szeretnék. Majd holnap megbeszéljük.

Nem ellenkezett, hanem ő is oda ment az ágyához és lefeküdt.

Láttam rajta, hogy megbántottam, ezért befelé fordultam, hogy ne legyen ennél is nagyobb bűntudatom.

Hamar el is aludtam.

Reggel korán keltem, hogy ne kelljen beszélnem Sugával a tegnapiról.

Az osztálytársaimmal jól kijöttem. Ahhoz képest, hogy új voltam, sok barátom volt, már most. Szünetekben mindig megbújtam a mosdókban, nehogy találkozzak Yoongi-val. Szerencsére sikerült is elkerülnöm őt, egész nap.

Már a nap végén voltam, és mentem haza, a kollégiumba. Tudtam, hogy biztos fogok találkozni Sugával, mert szobatársak vagyunk és kicsit nehéz nem összefutnunk.

 A tippem bevált, mert tényleg ott volt, és laptopozott az ágyán. Én elsétáltam mellette, be a fürdőbe. Tuti, hogy meglátott, de azért inkább azzal hitetgettem magam, hogy nem.

-Te kerülsz engem? – támaszkodott, már az ajtófélfának.

-N-nem. Ezt még is honnan veszed? – hazudtam, elég láthatóan.

-Mert látom – jött egyre közelebb hozzám, mígnem majdnem összeértek ajkaink.

Sóhajtottam egyet az érzéstől, majd félénken felnéztem rá. Szemeiben ugyan az csillogott, ami azon az estén, mikor lefeküdtünk.

Nem akartam semmit se mondani neki, mert akkor csak hitegettem volna, hogy szeretem. Nem tudtam még én magam se, hogy aznap este miért mondtam azt neki. Lehet, hogy csak az érzés váltotta ki belőlem, amit akkor nyújtott nekem.

 -FIGYELSZ RÁM?! – vágott neki a falnak.

Éreztem, hogy testem nagyot csapódik. Halkan felszisszentem, mert nem számítottam arra, hogy ezt fogja csinálni.

Ijedten néztem fel rá. Nem tudtam mit reagáljak az érzelem kitörésére.

-D..de – dadogtam és ránéztem.

Látta, hogy megilletődtem tőle, ezért végig simított az arcomon.

-Ne haragudj nem akartalak bántani – derekamnál magához húzott.

Szemeibe néztem. Meg akartam csókolni, nem tudom ez honnan jött, de nekem ezt kell tennem.

Körülbelül egy magasságban voltunk, lassan ajkaihoz hajoltam. Nem akartam kezdeményezni, ezért pár centivel megálltam, párnácskái előtt.

-Ne szórakozz velem – vigyorodott el, majd lágyan megcsókolt.

Éreztem, hogy még a csókban is mosolygott.

Elváltam tőle, egy kicsit lihegve.

-Nekem… ez túl..gyors – tartottam, kicsit távol mellkasánál.

Érdekesen nézett rám – Tegnap nem volt az? – kérdezte.

-De.. De pont azért akarnék most lelassítani. Nem tudom még, hogy mit érzek, de ha jobban megismernénk egymást, talán ténylegesen beléd is szeretnék. Nem azt mondom, hogy most semmit sem érzek irántad, mert ez nem így van. Csak össze-vissza kavarognak bennem az érzelmek, jelen pillanatban – mondtam, szinte egy szuszra vallomásom.

-Jó. De azért nem kell kerülnöd – fogta meg a kezem és a szobába vezetett.

J-Hope Pov.

Gyengéden ellökött magától, amit hagytam is, aztán gyorsan kifutott a mosdóból. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy menjek-e utána, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom, hadd menjen.

A tükör elé álltam, támaszkodva a kézmosónak, és figyeltem a tükörképemet. Nem voltam a legjobb állapotomban.

-Miért is érdemelném meg V-t? – mikor magamban kimondtam, akkor esett le, hogy egyáltalán miért is gondolok ilyenekre. Én nem akarok senkinek se megfelelni.

Hogy ne gondoljak Taehyung-ra, kivételesen bementem az órára. Bár most sem figyeltem, de nem zajongtam, hanem csak ültem és néztem ki a fejemből.

Valaki elállta az utam, a nagy bambulásban.

-Nem akarsz beszélgetni? – hallottam meg Namjoon hangját, és ráemeltem a tekintetem.

- De óra lesz – szabadkoztam egész halkan, rám nem jellemzően.

-Az téged mióta érdekel? - mosolygott gonoszul, majd intett, hogy kövessem, ki a teremből.

Az utunk a megszokott helyünkre, a parkba vezetett. Leültünk a padra.

Egy darabig csak néztem a földet, még nem Rapmon rekedtes mélyhangjára,felkaptam a fejem.

-Hol hagytad Taehyungot? – mosolygott, elég retardált fejjel.

-Honnan tudjam? – mondtam elég ingerülten – Nem tartozik hozzám, azt csinál, amit akar.

-De olyan aranyosak lennének együtt.

-Nem érdekel – keltem fel, és egy szó nélkül otthagytam Rapmont.

Könnyes szemekkel szaladtam fel a szobámba. Miért is sírok? Torpantam meg, szinte majdnem az ajtó előtt. Nincs semmi V és köztem.

Letöröltem könnyeimet és benyitottam a szobába.

Fura hangok jöttek ki onnan, ezért beljebb léptem.

Az ágyon Taehyung és az a fasz Jimin voltak, szinte már ott dugtak.

-MI FOLYIK ITT? – ordítottam el magam.

Mi az, hogy az én szobámban dugnak, és miért dugnak bassza meg.

-MI A SZART CSINÁLTOK? – folytattam tovább az üvöltözést.

V ijedten kapta felém a fejét. Az a pöcs, meg csak gonoszan mosolygott.

Meglepetésemre Taehyung leugrott Jiminről és úgy láttam, hogy könnyesek lettek a szemei.

A földet kezdte el vizslatni, hogy egyikünk se lássa íriszeit.

Mikor tudatosult bennem, hogy Jimin le akart feküdni V-vel, nekimentem, és ott ütöttem a gyereket, ahol értem, mint azon a napon, mikor a Csibus megjött az iskolánkba.

-J-HOPE HAGYD ABBA! – ordított rám Taehyung, de úgy tettem, mintha nem hallanám.

Egyszer csak puha ujjakat éreztem karjaimra fonódni. V könnyes szemeibe néztem. Nem bírtam, hogy nem érhettem hozzá. Megszerettem volna vigasztalni, és nem ennek a fasznak itt hagyni.

Taehyung arcán láttam a kötődést Jimin iránt, amit felém sosem fog mutatni. Nem akartam beletörődni abba, hogy talán soha nem fog úgy érezni, mint én. Életem sokadik hibáját követtem el, megint. Egy hirtelen mozdulattal meglöktem V-t, hogy ne lássam gyönyörű, könnyes arcát. Nem figyeltem utána rá, hanem tovább vertem Jimint. Addig ütöttem, míg teljesen levezettem a feszültségem rajta. Ez hamar el is jött, mert az öklöm kisebesedett, és már nekem is fájtak, a neki adott taslik.

Egy idő után, leálltam Jimin verésével.

-Most pedig húzzál ki innen – mondtam tettetett nyugodtsággal.

V még mindig a földön fekve nézett fel rám, könnyes szemeivel. Nem érdekelt, hogy a pasiját szétvertem. Soha nem voltam jóban Jiminnel, és mindig bunyóztunk egymással. Nem gondolnám, hogy ez változni fog.

Úgy tűnt Jimin, most az egyszer hallgat rám, és elmegy a picsába. Felhúzta nadrágját, amit valószínű Taehyung szedett le róla. Ezt egy fintorral jegyeztem meg.

Pólóját kezébe gyűrve, kifelé vette az irányt, de az ajtóban megtorpant. Oldalra fordította fejét, hogy halljam, amit mond nekem.

-Ha én megyek, V is – lépett vissza, és Taehyungot karon ragadva, maga után húzta, ki a szobából.

Figyeltem, a nyitva hagyott ajtót. Nem tudtam mit kéne most tennem.

Nehéz volt ez nekem.