12.rész Notifications

(Bocsánat, hogy ilyen rövidre sikeredett. Kárpótlásul a következő rész, nagyon hosszú lesz)

CL Pov.

Három éve járok ebbe a szörnyű gimnáziumba. Egyszerűen ki nem állhatom. Semmi érdekes nem történik, soha.

A kollégiumi szobámban egyedül lakom, ezért ott legalább nyugtom lehet egy kicsit.

Megőrit az, hogy minden lány hozzám jön, hogy „honnan szerzed ezeket a jó ruhákat, hogy lehetsz ennyire szép”. Ha tudnák, hogy én egyáltalán nem vagyok ennyire megelégedve magammal. Az csak egy álca, amit magam előtt tartok.

A szüleim is mindig biztattak avval, hogy tökéletes vagyok, de én soha, senkinek nem hittem el. Nem bírom, ha dicsérnek, és ha biztatnak.

Utálom, ha valaki követ, ezért ki nem állhatom Sandara Park-ot. Olyan, mint egy pióca, mindenhova követ és állandóan beszél hozzám. Legszívesebben leütném. Bocsánat a kifejezésért, de nem bírom a csajt.

-CL, ma ugye ráérsz délután? – fut utánam a nem kívánatos személy.

-Nem, nem érek rá Dira – minél hamarabb le akartam rázni magamról, szörnyen idegesített.

- Nem az a nevem, te butus – hozzám akart érni, de kitértem érintése elől és gyorsan elfutottam.

A parkba vezetett utam, ahol megpillantottam Minzy-t egy kezdős lányt. Nagyon szimpatikus volt. Nem úgy, mint a Park csaj.

-Szia – huppantam le mellé – Mit csinálsz?

-Olvasok – csukta be a könyvet és gyorsan el is rakta, hogy ne lássam, mi van az elején.

 -Mit? – kíváncsiskodtam tovább.

-Öhmm. Egy koreai drámát – nagyon elpirult, ezért nem gondoltam, hogy igazat mondott.

Hanyagoltam Minzy basztatását, és csak bámultam ki a fejemből a semmibe.

-Hol hagytad Dara-t?  - félszemmel láttam, hogy egy mosoly pihent az arcán.

Komolyan mindenki azt kérdezi, hogy hol hagytam el. Ő nem tartozik hozzám, hogy állandóan mellettem legyen. És én amúgy se szeretném. Sőt nem akarom.

-Nincs itt és kész – hisztiztem, és felindultam a szobámba.

Mikor beértem ledobtam a táskám és leültem gépezni. Felmentem facebookra és megakadt a szemem egy kiíráson.

-„Szerelmes vagyok Lee Chae Rin-be” – olvastam fel, magamnak.

A névre néztem, hogy ki írta ezt ki. És ki, na vajon ki volt?

SANDARA PARK.

Ledobtam az ágyamra a laptopom, és átrohantam Dara szobájába.  Szó szerint kicsaptam az ajtaját.

-MIKET ÍROGATSZ KI? NORMÁLIS VAGY TE LESZBIKUS PIÓCA? – ordítottam a képébe, miközben szerintem ő épp tanulni próbált.

-Hova? – nézett fel rám nagy szemekkel, mintha nem tudná, miről van szó – És mit is?

- Facebookra – rántottam fel a csuklóját megfogva és átvittem az én szobámba – Itt van – mutattam rá ingerülten a kijelzőre.

-Ezt nem én írtam – háborodott fel.

 Láttam rajta valami féle idegességet, mert elkezdett vörösödni a feje és kirohant a szobából.

Dara Pov.

A mai napom nem volt a legjobb, mert egy csomó tesztet írtam. Mivel már negyedikes vagyok, csak ezt az évet kell kibírnom.
Nincsen szobatársam és ezt sajnálom is, mert szeretek beszélgetni.

Szüleim elváltak és anyukámmal éltem, de apukámhoz is mindig elmentem, hogy ne érezze magát elnyomva. Én szerettem volna ebbe a kollégiumba járni, mert nagyon messze laktunk, és egy idő után szerintem nem bírtam volna a korán kelést.

Nincs sok barátom. Csak talán az osztálytársaim, de azokat se mondanám annak.

Bommal szoktam beszélni, mert ő meg is hallgat, és ő is negyedikes.

CL-re felnézek, de ő meg engem lenéz. Szerintem még idegesítem is. De én akkor se adom fel. Érzem, hogy egyszer ő is ugyan úgy fog érezni irántam, mint én.

Emlékszem az első napjára, mikor még elsős volt CL. Olyan elveszett fejet vágott, azonnal oda mentem és segítettem neki.

Már akkor bele szerettem. Most ez nagyon furán hangzik, hogy én ezt mondom, de így van. Már 3 éve titkolom érzelmeimet iránta. De ezt ő csak úgy fogja fel, hogy mindenhova követem.

Meg is elégeltem, hogy senki sem tud erről az egészről.

-Bom szeretnék mondani valamit – hívtam félre.

Nem tudom, hogy jó ötlet-e neki elmondanom, de már lassan beleőrültem abba, hogy senkinek nem mondhatom el.

 -Tudod, Bom- kezdtem bele lassan - én azt hiszem, szerelmes vagyok Cl-be - végére elhalkultam. Szánalmasan éreztem magam, hogy pont neki mondom el, ezt az egészet.

-Ohh, hát ez.. ez nagyszerű - láttam rajta, hogy nem tudja, mit mondjon - De ezt miért nekem mondod el? Miért nem Cl-nek.

Nos, erre a kérdésre én sem tudtam a választ. Lehet azért, mert féltem a válaszától, vagy ami még rosszabb, hogy undorodna tőlem.

 -Nem tudom - válaszoltam tömören.

-Ha csak ennyi volt a nagy mondani valód, akkor én most megyek - és már el is ment.

Mikor dél után rám tört Cl, nagyon megijedtem. Éppen a biológia tesztemre gyakoroltam. Lesokkolt, amit mondott, mert én nem írtam semmit ki facebookra. Mikor meg mutatta, és láttam, hogy nem csak képzelődik, felment bennem a pumpa.

Tudtam, hogy Bom volt az. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire egy picsa.

Rátörtem az ajtót, és ahogy gondoltam a hülye telefonját nyomkodta.

 -Mi a baj Dara? - nézett rám, mintha nem tudott volna semmit.

Csak szimplán odasétáltam és megfogtam a hajánál.

- Te büdös ribanc. Szerinted mi a bajom? - kérdeztem cinikusan.

 - Inkább köszönd meg te kurva – ordította, miközben próbálta kiszabadítani a haját a kezeim közül.

- Evvel mindent elrontottal - rángattam, de egy kéz a kezemre fonódott, ezért elengedtem a ringyó haját.

Mikor hátra néztem, Cl állt mögöttem.

- Hagyjad, nincs értelme. Mindig kitalál valamit, hogy csesztesse az embereket - mondta nyugodt hangon.

- De ez most kivételesen igaz volt - mondta az a hülye ribanc.

-Komolyan, nem tudnád befogni - indultam, hogy újra megtépjem, de Cl újra visszatartott, és elkezdett maga után húzni a szobájába.

 Mikor beértünk leültetett az ágyra.

 Cl. Pov.

 Amikor eszembe jutott, hogy abba az irányba a pletyka kisasszony szobája van, Dara után futottam. Láttam, hogy elég mérges Bom-ra. Bom mondandója után, bevittem a szobámba Dara-t és leültem mellé az ágyra.

- Figyelj, én nem érzek irántad semmit. Ne haragudj - próbáltam kedves lenni vele, hogy ne mondja azt, hogy egy érzéketlen pina vagyok.

 -De.. de én - láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

 Hogy boldog legyen, magamhoz öleltem. Sajnáltam is, meg mérges is voltam rá.

 Most mit kéne csinálnom?