10.rész What Did You Feel?

Jimin Pov.

Hátra fordultam, és Sugát pillantottam meg magam mögött.

- Te? – néztem rá, és gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról. Nem akartam, hogy lássa, hogy gyenge vagyok.

- Csak lejöttem egy kicsit gondolkodni – ült le mellém. Láttam, hogy ő sincs a legjobb állapotban, mert eléggé magába zárkózott volt.

- Mi a baj? – tettem a kezem az övére, amire felkapta a fejét és észrevettem, hogy ő is a sírás küszöbén volt. Lassan kihúzta a kézfejét az enyém alól.

- Tudod… – gondolkodott el. Láttam, hogy végig gondolja, hogy elmondja-e, de végül csak kibökte – Tegnap lefeküdtem Jungkookkal, és most meg olyan, mintha nem is tudná, mi történt közöttünk. Levegőnek néz, és amikor ketten vagyunk a szobába, nem is beszél hozzám – hajtotta le a fejét.

Először le voltam döbbenve, hogy ilyen hamar befűzte azt az alsóbb éves srácot. Mondjuk, bevallom tényleg olyan kis szende szűznek tűnt az a gyerek. Suga meg olyan, ha valamit szeretne, azt meg is szerzi.

- De honnan gondolod, hogy élvezte egyáltalán? – kérdeztem rá a lényegre.

- Azt mondta az aktus után, hogy szeret.

 Leesett az álam - Hogy mit?

Bárcsak nekem, egyszer mondta volna V, de istenem, hogy is mondhatta volna nekem, mikor köztünk csak egy szűzies csók volt, ami nem tartott tovább 2 másodpercnél.

- Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. De várjunk! Te nem a csajokért voltál oda, öcsi? – jutott eszembe. Suga soha nem bukott a kuksikra, ezt most nem is értettem.

- Igen, így volt, a lányokat szerettem, vagy is most is, vagy már nem is tudom... De Jungkook olyan, mint egy lány, visszahúzódó és úgy érzem, hogy mindenkitől meg kell védenem, mert azt hiszem szerelmes lettem belé. Mikor tegnap este a karjaim között nyögött, olyan édes volt. Teljesen más érzés ragadott el, mintha egy pinát dugdosok.  Olyan, mintha abba az érzésbe azonnal bele szettem volna, de természetesen ezt csak Jungkookkal akarom tapasztalni. De jelenleg nem is szól hozzám – folyt végig egy könnycsepp az arcán.

Olyan rossz volt ilyen állapotban látni, a mindig kemény Sugát. Most teljesen más énjét ismertem meg.

- De... de kérlek, ezt a többieknek ne mond el – suttogta maga elé.

- Nem fogom, megígérem, haver. Na, gyere, menjünk vissza, mert reggel fel kéne kelni – álltam fel a padról és barátian oda nyújtottam a kezem Yoongi-nek.

5perc alatt vissza is értünk a kollégiumba. Benyitottam a szobába, és ahogy hallottam, V már abba hagyta a hangoskodást.

Lefeküdtem és pár perc alatt vissza is aludtam.

Reggel mikor felkeltem, Taehyung még aludt. De valami nem stimmelt nála, mert a paplan eléggé magas volt ágyékánál.

Félénken felemeltem a takaróját és benéztem alá. Férfiassága rendesen ágaskodott.

Nyöszörgött egyet, ezért gyorsan elengedtem az anyagot és az ellentétes irányba fordultam, ha netalántán felébred, azt higgye, hogy alszok.

Ahogy gondoltam, felkelt.

- Bassza meg – gondolom most vette észre, hogy áll neki.

- Hmmm –nyögtem, mintha most ébredeznék.

 -Ne fordulj ide! – kiáltotta el magát.

De ha valamit tiltanak egy embernek, annál inkább megteszi, ráadásul én előbb láttam merevedését, mint ő.

Átfordultam másik oldalamra.

- MONDTAM, HOGY NEE – hisztizett és felhúzta a lábát, hogy ne lássam, hogy feláll neki.

- V nyugi! Láttam mi van a gátyódban – simítottam a takarón végig, pont ahol gondjai voltak.

- Nhee – nyögte elhaló hangon.

Láttam, hogy be van indulva. Szemei csillogtak, arca enyhén piros volt, szája egy kicsit ki volt száradva, amin néha-néha végig nyalt.

Nekem nem volt ilyen álmom, de újra ágaskodott a „kicsi” Jiminie. Biztos nem volt neki elég, hogy csak este, én magam vertem ki.

- V kellesz nekem – suttogtam neki oda.

- De..de nem –egy mondatot se tudott megfogalmazni. Láttam rajta, hogy gyenge és az álma hatása alatt van, ezt ki akartam használni, de sajnos felugrott és beszaladt a fürdőbe.

Lehet nem így kellett volna közelednem hozzá, mert szerintem megijedt.

10perc múlva kimerészkedett, már felöltözve, de hozzám se szólva, tiszta piros arccal, kifutott.

Én is felkeltem, átöltöztem, majd végre elindultam az iskolába.

V Pov.

Legszívesebben elástam volna magam szégyenemben. Jimin reakciója nagyon meglepett, mert nem csodálkozott merevedésemen, hanem olyan volt, mintha már tudta volna. Végigsimított takarón keresztül farkamon, amitől nagyon megijedtem, de kijelentésétől még annál is jobban - V kellesz nekem.

Nem tudtam mit csináljak, ezért elmenekültem gondjaim elöl, mint ahogy szoktam, és bezárkóztam. Gyorsan felöltöztem a fürdőben és kiszáguldottam a szobából a folyósóra. Nagyon siettem, nehogy bárkivel is összefussak. Nem figyeltem lépteimre, ezért belegabalyodtam lábamba és majdnem előre buktam a lépcsőn, de egy kéz visszarántott. Alig bírtam magamhoz térni, ám mikor megfordultam, hogy megnézzem ki a megmentőm, gyors kirántottam magam kezéből és lerohantam. Eszeveszettül futottam. A parknál megálltam, hogy levegőhöz jussak. Sajnos követőmet nem tudtam lerázni és hátulról magához húzott.

- J-hope… ne! – mondtam, levakarva a kezét magamról, mert újra végigfutott az agyamon az álmom.

- Miért ne?! Tegnap olyan magányos voltam nélküled – bújt oda hozzám.

Megéreztem friss, férfias illatát. Jól esett újra a karjában lenni.  Hiányzott.

- Elengedlek, ha megfogod a kezem és úgy megyünk tovább– nézett rám.

- HOGY MIT?

Nem hagyott dönteni, hanem összekulcsolta a kezünket és maga után húzott a park mélyébe. Leültetett az egyik padra. Egy darabig csak nézegetett, majd közeledni kezdett hozzám, számat szuggerálva, de szerencsémre valaki mögülem ordítva futott hozzánk, és megakadályozta a folytatást.

- Hoseok, Taehyung! Tegnap elfelejtettem közölni önökkel a feladatokat. Délután jöjjenek az irodámhoz, ellátom önöket takarítószerekkel és munkához láthatnak a mosdókban – mondta lihegve a diri.

A mosdó szónál nagyot dobbant a szívem. Remélem, az álmom nem ismétlődik meg élőben is.

- Örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással, de igazán elindulhatnának már az iskolába – nézett szigorúan ránk, majd az órájára.

Felpattantam és nagy léptekkel elindultam a suli felé. J-hope kicsit lemaradva, ballagott utánam. Tulajdonképpen ez volt az első napom az iskolában, amikor rendesen tanulnom is kellett. J.hope-al elváltunk, mert nem egy osztályba jártunk. Bementem az osztálytermembe és helyet foglaltam. Még nem volt itt a padtársam, Jimin. Késve érkezett meg a fekete kisördög, majd mellém baktatott.

- Jól ott hagytál, még azt sem mondtad, hogy fapapucs – vágott sértődött fejet.

- Bocs… csak megijesztettél…

- Én bocs, csak nagyon megkívántalak – nyalt végig az alsó ajkán.

Megrémisztett, ezért inkább előre fordultam és figyeltem tovább az órát. Váratlanok voltak Jimin tettei. Néha figyelmes, igaz barát volt, néha meg egy perverz állat, ami mindig megijeszt. Soha nem tudtam kiismerni, vagy kiolvasni mit gondol, érez. Egy rejtély volt számomra, amolyan zsákba macska.

Ma Könnyű óráink voltak és nem is volt olyan sok, ezért hamar végeztem, és elmentem a suli menzájára megebédelni. A sorban Jungkookkal találkoztam. Nagyon szótlan volt. Nem akartam különösebben szóra bírni, ezért csak álltunk a sorban tovább, némán. Mikor végeztem, elmentem az igazgatóhoz, lejelentkezni. Szerencsére nem volt még ott J-hope, ezért elkezdtem takarítani egyedül, amilyen gyorsan csak lehetett, nehogy találkozzak azzal az emberrel. Csak a férfi mosdókat kellett kitakarítanunk, amiből 2 volt. A mosdókagyló hamar megvolt, de a vécéknél kicsit pöcsöltem. Már az utolsó fülkénél járhattam az első elvégezendő mosdóban, amikor berontott egy alak és felrúgta a felmosó vödröt.

- Mi a jó büdös fészkes fenét csinálsz?! Nem látod, hogy most mostam fel?! – akadtam ki.

- Most kurvára nem azt figyeltem, Csibus – ekkor már tudtam, hogy a bunkó fazon nem más, mint szobatársam, J-hope.

- Még is mi a fasz bajod van?? – álltam fel, és jöttem ki a fülkéből, hogy jobban szemügyre vegyem a zaklatott felet.

Tiszta kék-zöld folt volt az arca, és az orrából vér folyt ki. Gyorsan kivettem egy papírtörlőt a tartóból és a csap alá tettem. Mikor már rendesen átázott, Hoseok vérző testrészéhez emeltem a nedves anyagot. Felszisszent, ahogy találkozott a hideg a sebével.

- Miért segítesz rajtam? – kérdezte meglepődve tettemen.

Elgondolkoztam azon, hogy mi a jó fenéért csinálom mégis ezt, és arra jutottam, hogy szarom le. Elengedtem a papírt, ami sikeresen leesett a földre és visszamentem befejezni a takarítást.

J-hope még mindig ott állt és nem tudta felfogni a gyorsan történő eseményeket. Kiszámíthatatlan vagyok, de ő még nálam is jobban.

Lehúztam a vécét és vittem magammal a már kiöntött felmosó vödröt, az emeleti mosdóba. Mikor az ajtóhoz értem megfogta a kezem J-hope és magához húzott. A vödröt ijedtemben kiejtettem a kezemből, így még a kevés takarítószer is kiömlött belőle, ami még volt benne. Kezeimet lefogva ajkainkat szorosan egymásnak tapasztotta. Mivel a kezemmel nem tudtam őt ellökni magamtól, egy jókorát léptem rá a lábára. Felkiáltott a fájdalomtól és elengedett.

-Miért csinálod mindig ezt? Érzel irántam egyáltalán valamit, vagy csak úgy heppből? – törtem ki magamból.

Egy ideig csak bambult rám idióta fejjel, majd kinyitotta száját, hogy válaszoljon, de aztán vissza is csukta.

- Gondoltam – rontottam ki az ajtón.

Feltrappoltam az emeletre és ott is nekikezdtem a munkának. Már későre járhatott. Később betört Hoseok az ajtón és megragadott egy szivacsot és segíteni kezdett. Csodálkoztam, hogy hirtelen milyen segítőkész lett, de inkább szótlanul folytattam, nehogy még abbahagyja és rám maradjon az egész meló. Hamar kész lettünk, mert jól megoszlott a munka, mikor teljesen végeztünk, visszavittük a takarító szereket az igazgatóhoz és hazafelé vettük az irányt. Lassan mentünk és némán. Szokatlan volt, mert nem nagyon volt Hoseokkal olyan pillanatom még, mikor nem mászott rám.

J-hope Pov.

- Miért csinálod mindig ezt? Érzel irántam egyáltalán valamit, vagy csak úgy heppből? – ordibálta nekem V.

Nem szólaltam meg, mert még én sem tudtam a választ a kérdésére.

- Gondoltam – válaszolt helyettem is.

Mit érzek én valójában a kiscsibe iránt? Vajon érzek is valamit, vagy csak szórakozok vele? Is-is, vagy nem tudom. Azt hiszem még magam előtt is titkolom ezt a dolgot. Soha nem tudtam kifejezni az érzéseimet, mert nem is tanították meg nekem, hogy hogyan kéne. A szüleim nem szavakkal, hanem ütésekkel neveltek. Hogyha valami rosszat követtem el, nem magyarázták el nekem, hogy mi volt abban a rossz, hanem veréssel közölték, hogy az nem jó. Éppen ezért nem tudtam fékezni az indulatomat soha. Amint tehettem, elszöktem otthonról, erről még az igazgató sem tud. Mikor szülői van az iskolában, mindig azt mondom, hogy nem érnek rá. Ez be is szokott válni általában.

Éreztem, hogy szükségem van valakire, aki támogat és szeret.

Bomlottak értem a lányok, de én mindig a saját nememet néztem meg. Nem voltam még fiúval, de mindig is terveztem. A kis Taehyung erre pont megfelelő lenne nekem.

Nagyon szótlan voltam és ezt V is észrevette. Meg akartam volna fogni a kezét, de az előző próbálkozásomnál is elutasított, ezért csak mentünk, csendesen az éjszakában egymás mellett.  Hirtelen elé léptem és megálltam előtte. A puha orcáit kezeim közé fogtam, szemei csillogtak a holdfényben. Gyönyörű volt. Ajkaimat gyengéden hozzáérintettem szájához. Meglepődött tettemen, ezért még csak el sem tolt magától, de vissza se csókolt.

Elhajoltam párnácskáiról, de még mindig nagyon közel voltam hozzá.

- Mit éreztél? – leheltem a szájára.