Nos.....

Másik blogunk:

Amég ide nem írunk, addig is a másik blogunk amit csak én írok (Kimji). Ez a blog is Yaoi ( ez természetes hiszen az élet nem élet yaoi nélkül ^^)
Ez az oldal EXO-s oldal amin egyelőre XiuTao / TaoMin párosítású történetet olvashattok.
Egy héten 2x 3x fogok feltölteni részeket mert mivel ezek szereplősek, már régebben meg írtuk mikor unatkoztunk. Volt evvel is rendesen dolgunk hiszen telefonon írtuk amiről nem kellemes átmásolni gépre, mert elég macera.


Szóval aki szeretné akkor olvasson bele a másik blogunkba. Szívesen elfogadom (egyelőre) egyedül a véleményeket.

Egyedül lét :

Nem valami kellemes. Hiszen milyen ha a legjobb barátnőd elutazik nagyon nagyon messze.
Szörnyű abba is bele gondolni, hogy 6 hetet kell kibírnom nélküle.
Nagyon sok mindent együtt csináltunk és nagyon sokat hülyéskedtünk tavaly nyáron is. Ha kiszámolom azt hiszem 4 éve ismerem.
Emlékszem mikor először meséltem neki ezt a yaois dolgot nagyon furán nézett rám :DD
Egy hónap telt el és arról beszélt nekem, hogy ő is olvasott egyet ami egészen tetszett neki csak mindig nevetett a +18-as részeken.
Most meg tessék ő is ír :)
Bár ez átbeszélésre szorult, hogy kikről is írjunk...
Ami ezen az oldalon van One Shot azt én írtam az irodalom óra alatt :DD

Szóval, hogy is mondjam nagyon nehéz most nélküle. Kimondom hiányzik, hogy Hanjoo-t nézzek vele youtubon és még sok más dolog....

Azt írta nekem ha hiányozna csak hallgassam meg ezt :

https://www.youtube.com/watch?v=oDpo24_AJew

Hát csak ennyit akartam (Kimji)

16.rész Missing You

(Sziasztok! Ezzel a résszel búcsúzunk egy időre. Reméljük tetszeni fog. Vélemények várunk ide is és facebookra is :))
Augusztusban kárpótoljuk nektek a várakozásotokat, több résszel.
Mindenkinek szép nyarat^^)

J-hope Pov.

Csak ültem az ágyamon. Nem volt senki, aki törődött volna velem, még a szüleim se. Egy kis ideig azt hittem számítok valamit V-nek, de tévedtem. Ő neki Jimin kell, nem én. Akármennyire is éreztem iránta valamiféle kötődést, el kellett engednem. Hagynom, hogy élje az életét, nélkülem. Tudom, ez az én hibám, mert képtelen vagyok úgy kimutatni az érzéseimet, mint egy normális ember.

 Az ajtóm, még mindig nyitva volt és friss szellő jött be rajta a szobába. Magam előtt még láttam Taehyung meggyötört arcát, ahogy kérlel, hogy álljak le. Még ha hallgattam is volna rá, akkor sem lennénk most együtt.

Felálltam és becsuktam az ajtóm, majd elindultam zuhanyozni.

Csendes volt az éjszaka, és szokásomhoz eltérően, most fürdés után, rögtön aludni mentem.

Elfeküdtem és nyakig betakaróztam, bár tudtam, hogy éjszakára már rajtam se lesz a takaró, mert mindig ledobom magamról álmomban. Befelé fordultam, hogy még a helyét se lássam V-nek. Hiányzott. Nélküle csendes és üres volt a szoba, és én is magányosnak éreztem magam, hogy nem volt.

Már fáradt voltam, ezért pilláim ólomsúlyúnak tűntek. Hamar el is aludtam.

***

Az este folyamán hallottam nevemet, amit valaki suttogott. Még félálomban voltam és azt sem tudtam hol vagyok. Feljebb ültem és résnyire kinyitottam a szemem.

A redőny nem volt lehúzva, ezért beszűrődött a hold fénye és az utca lámpáké is. Teljesen bevilágították a szobát, így könnyen láttam benne mindent.

Körülnézve kerestem, hogy honnan jöhetett a hang. Az ágyam végében rá is akadtam, de legnagyobb meglepetésemre, a kis Csibus ült ott.

-Hát..te? – kérdeztem kómásan.

Szívem alig bírt helyén maradni, de nem tudom mitől. Talán a szerelemtől?

-Csak… aggódtam – mondta félénken.

-Kiért? – néztem körbe az illetőt keresve, akihez jött. – Jimin a szobájában van, de ezt te is tudod…

-Érted – csengett szava az üres szobában.

Nem tudtam mit szólni, csak össze-vissza hebegtem-habogtam.

-Miért tetted? – szedte össze az összes bátorságát, ami meg is lepett.

-Jiminnel nem vagyunk túl jó barátok – burkolóztam a megszokott, egyértelmű válaszba.

-Jó, de azt máshogy is meg lehetett volna oldani. És amúgy sem csak őt bántottad – görbült le szája.

Fájt, hogy szomorúnak látom, főleg, hogy miattam. Nem tehettem mást akkor, pontosabban nem tudtam, mert az indulatok tömege keringett bennem, amiket ki kellett adnom magamból. Mondjuk nem pont Taehyungon, de ő nem is kapott olyan sokat és erőset, mint a pasija.

-Meglehet. De azért nem az a legjobb dolog mikor haza érek, hogy a szobámban hemperegtek – emeltem fel egy kicsit a hangom.

-Bocsánat.

-M-mit? – szegeztem rá a tekintetem.

-Azt, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem akartam – hullott le egy könnycsepp az arcáról.

-Nem a te hibád – hajoltam közelebb hozzá, hogy letöröljem könnyeit.

-D-de – hüppögött.

Egy ideig ajkait szuggeráltam, majd rájuk is hajoltam, és amilyen gyengéd csak tudtam lenni, megcsókoltam. Először ellenkezett, de végül belement. Állánál megfogtam és elkezdtem simogatni, puha bőrét.

Emlékeztetett ez a csók, a parknál lévőnél. Itt is bevilágított a hold és ugyanolyan romantikus is volt.

Már-már szállni tudtam volna, pedig csak egy hosszabb szájra puszi volt most is az egész. Többet akartam, érezni a nyelvét és száját bejárni.

Gyengéden ráharaptam alsó ajkára, de mohóságom lett a vesztem. V elhúzódott tőlem, és csillogószemekkel nézett fel rám, mint aki szellemet látott.

-E-ezt nem szabadna – nyelt egy nagyot. – Nekem pasim van.

-Pedig már jó sokszor csókolóztunk – jutott eszembe legelőször ez, de nem volt túl jó indok arra, hogy nyugodtan megcsókolhatna, rendesen.

-Te ezt nem érted. Minden egyes csókoddal kizökkentesz. Azt sem tudom, hogy neked jelentenek- e ezek a csókok valamit? – kelt ki magából.

-Miből zökkentelek ki? – próbáltam terelni a témát, rólam.

-H-hát csak összezavarod az érzéseimet. De válaszolj a kérdésemre! – csapta meg mellkasom sértődötten.

Egyből rájöttem, hogy nincs veszve a dolog, köztem és V közt. Felragyogott az arcom, mintha életem legjobb dolga történt volna velem, mondjuk az is volt ez számomra. Egy kis idő elteltével, mikor a kezem a bilibe ért, feleszméltem, hogy most rajtam a sor, fel kell tálalnom előtte, hogy mit is érzek iránta.

-Jelentenek, és pont ezért nem szeretem Jimint körülötted ólálkodni látni – néztem ki az ablakon, hogy ne lássa a szemem.

A tekintetem túl sokat árult volna el neki. Nem akartam, hogy kiderüljön, mit érzek iránta, még nem. Majd akkor, mikor biztosan tudom, hogy nem viszonzatlan a szerelmem, ha azt lehet annak nevezni.

-T-tényleg? – vettem észre a meglepődöttséget az íriszeiben, amennyire láttam félszemmel. – Akkor t-te… féltékeny vagy?

Egy kis ideig elgondolkodtam, mert a gyűlölet, amit Jimin felé érzek, az már évek óta tartott. Most csak erősödött, hogy megjelent V.

-Lehet – végülis igazat mondtam, mert magam sem voltam tisztában vele, hogy egyáltalán mit is érzek Csibe iránt. Szerelmet, vagy barátságot? Nem tudom, csak azt, hogy valamiféle erős kötődést.

Erre sóhajtott egyet Taehyung, és felállt.

-Amíg te sem tudod, mit érzel, ne keress – állt meg előttem.

-NE! – ragadtam meg csuklójánál, és felnéztem rá.

Egy kicsit felszisszent az erős szorításomtól, de amint észrevettem, hogy fáj neki, elengedtem.

-Hiányzol. Legalább a-aludj itt – gördült le egy könnycsepp arcomon, amit rögtön le is töröltem, hogy ne vegye észre.

-Hoseok, te sírsz? – ült vissza, csak most közelebb hozzám.

Nem tudtam mit válaszoljak, mert észrevette, hogy sírtam, ezért nem volt értelme tagadnom.

-Igen bazd meg! És akkor mi van? Nekem nem szabad? – csaptam combomra.

-D-de, nem azt m-mondtam – ijedt meg kirobbanásomon.

Utáltam magam azért, amiért nem tudtam az érzéseimet kontrolálni, ha Tahyung a közelemben volt. Össze-vissza változtak ilyenkor a hangulataim. Egyszer boldog voltam, hogy velem van a Csibus, aztán szomorú, mert rádöbbentem, hogy V Jiminnel jár, már az övé. Majd mérges, magamra, hogy hogy lehettem ilyen balfék, hogy szinte a szemem előtt vették el tőlem Taehyung-ot, és én nem tettem ez ellen semmit.

-Bocsánat – ölelt át és bújt mellkasomhoz vigasztalóul.

Én csak ültem tovább és meredten néztem, mit csinál. Nem számítottam ilyenre tőle.

Visszaöleltem és fejére egy apró puszit leheltem, amit nem valószínű, hogy észrevett.

Olyan szerény volt, igaz neki is voltak kirohanásai, de azokat ő jogosan tette, nem úgy, mint én.

Haja selymes és puha volt. V-vel soha nem unatkoztam, bár még alig ismertem. Többet akartam róla tudni, és többet akartam látni, érezni, hogy mellettem van, örökre. Tökéletes volt számomra ez az ember. Csak kár, hogy ezzel elkéstem, mert ő mást szeretett. Elvették tőlem, és ezért haragudtam, mert az én hibámból történt így. Ha nem vagyok olyan durva vele, engem választott volna. Tudom.

Kívülről, míg nem ismernek igazán, azt hiszik, egy belevaló, magabiztos, semmitől meg nem hátráló srác vagyok. De ez nem így van, mert igazából félek, sőt rettegek a visszautasítástól és a koppanástól, hogy nem kellek annak, akit szeretek.

Megfogtam Taehyung könnyű testét és elfektettem az ágyon. Meg akartam mutatni neki, hogy tudok gyengéd is lenni, akár Jiminnél is jobban.

Pólóját feljebb húztam rajta, és egyre feljebb haladva, puszikkal hintettem be felsőtestét.

Ő ezt mind, egy-egy könnyed sóhajjal díjazta, ami zene volt füleimnek.

Az ablakon bejutó fény, megvilágította az ágyamon fekvő, gyönyörű V-t. Mikor arcához értem a puszikkal, megálltam, és csillogó szemeibe néztem.

Örültem, hogy nem húzódott el, míg hasát kényeztettem. Rámosolyogtam és folytattam.

Egy elég bátor tettet akartam véghezvinni. Újra megcsókolni. Lassan ajkaira hajoltam és csak úgy, mint mikor bejött, ajkaink összeforrtak.

Mindent ugyanúgy csináltam, csak talán szenvedélyesebben, majd újra az ajkára haraptam.

Még magam sem hittem el, de a kis Csibus leengedte állát. Egy ideig nem vettem az adást, majd ráeszméltem, hogy nem lesz V így örökre, ezért ki is használtam az alkalmat, nyelvemet átvezettem a szájába.

Mesés érzés volt. Már sokszor képzeltem el, hogy milyen lehetne vele, de míg nem történt meg, nem tudtam igazán milyen is. Végre beláttam magamnak, hogy igenis féltékeny vagyok Jiminre, mert ő ezt az érzést nap, mint nap megtapasztalhatja.

V hajamba túrt, amitől egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el a számat. Örültem, hogy nem csak nekem esett ilyen jól, hanem neki is.

Legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy örökre így lehessünk. Vele akartam lenni. Minden nap, méz édes ajkait csókolni, és törékeny testét ölelni.Meg akartam óvni mindenki elől, legfőképpen attól, hogy Jimin hozzáérjen.

Sajnos nem tartott olyan sokáig a csókunk, mint reméltem, mert levegőt azért mégis kellett vennünk.

Lihegve elváltunk egymástól, és pár centire megálltam ajkaitól.

-Tae-Taehyun….. é-én lehet, hogy…szeretlek – néztem szemeibe, hogy lássam, hogy fogadja félénk vallomásom.

15.rész You're mine

(Bocsi, hogy ennyit késtünk. Ezen a hétvégén két résszel jövünk. Holnap hozzuk a következőt, amiben J-hope pov lesz. Egyikünk elutazik nagyon messze, ezért másfél hónapig pihentetjük blogot. Reméljük megértitek ˘-˘ Előre is nagyon sajnáljuk, de majd augusztusban bő kárpótlást kaptok.
Véleményeket várunk ide is és facebookra is^^)

Suga Pov.

Mikor Jungkook elmondta nekem az igazat a fürdőbe, egy kicsit meglágyult a szívem. Nem tudom, hogy miért mondta az nap este, hogy szeret. Lehet még kicsi, hogy átérezze az érzéseit. Sokszor nekem is nehezen megy, hogy legalább apámnak azt mondjam, hogy szeretlek, pedig ő legalább ennyit megérdemelne.

Bevezettem a szobába és az ölembe ültetve, mosolyogtam fel rá. Nem tudom, mi tetszik nekem ebben a fiúban, hiszen olyan gyerekes még, és természetesen ő is fiú. De az az érzés felejthetetlen, ahogy karjaimban tartom, törékeny testét a zuhany fülkében, és szinte testünk egyszerre diktálja a szerelem ritmusát. Hiszen nem mondhatom azt, hogy mi szexeltünk, mert az olyan dolog, ami vagy szeretőknél van, vagy pedig akik csak egy éjszakás kalandot akarnak. Mi inkább szeretkeztünk. Ha ő nem is tudja, mit érez irántam, de az biztos, hogy én teljes mértékben belé szerettem.

Szép ajkait figyeltem, ami egy idő után mosolyra húzódtak.

- Mire gondolsz? – kérdezte, édes kis hangján.

- Arra, hogy mennyire szeretlek – öleltem szorosan magamhoz, és belepusziltam a nyakába.

Láttam, hogy aranyosan elpirul, ami elég lányosan hatott, de nála már megszokottak az ilyen dolgok.

- Jungkook? – kérdeztem rekedtes hangon – Mi kell ahhoz, hogy te is belém szeress? – simítottam meg, puha arcát.

- Hogy több dolgot tudjak rólad – emelte át az egyik lábát, hogy szemből ülhessen az ölembe.

- 21 éves vagyok. 1993-ban születtem március 9-én. 176cm vagyok. Az egész nevem Min Yoon Gi. Csak apámmal élek, de ő mindent megtesz értem. Sok csajom volt idáig, de igazából egyiket se szerettem annyira. Te vagy az első fiú az életembe, aki iránt szerelmet érzek.

Mosolyogva hallgatott végig. Annyira édesek voltak a gödröcskéi az arcán.

- Most már jó? Szeretsz? – kérdeztem, szinte már lihegve.

Lassan közeledett arcával és egy apró puszit adott a számra.

- Bizonyítsd be, hogy megérdemelsz engem –mosolygott, és egy kaján vigyorral megmozdította csípőjét, férfiasságomon.

- Be…benne vagyok – akadoztam a hirtelen jött élvezettől.

Nem tudtam mit akar csinálni, de már vártam a folytatást.

Amikor szemeibe néztem, egyféle csillogást láttam bennük. Nem tudom, hogy ez a kéj, a szerelem, vagy a vágy csillogása volt, de nekem nagyon tetszett, és elindított bennem egy hullámot, ami a vért farkamba vezérelte.

- Hmm – nyikkant fel, mikor nadrágon keresztül is szinte bele állt a fenekébe férfiasságom.

- Baj van? – kérdeztem vigyorogva, és magam alá gyűrve megcsókoltam.

Egy darabig nem viszonozta a gesztust, majd először csak lágy puszikat adott számra, aztán egyre mélyebbre vezérelte nyelvem benne.

Két lábát csípőm köré fonta és egyenletes tempóban kezdte el mozgatni az ágyékát. Farka enyémhez dörzsölődött, ami egy jól eső nyögést váltott ki belőlem. Elhúzódtam ajkaitól és vállára fektettem a fejem.

-Yoongi – suttogta a nevem a fülembe, szinte már nyögve, de a csípője mozgatását nem hagyta abba.

- Mondjad… édesem- becéztem először, amin szerintem meg is lepődött, mert egy pár másodpercre abba hagyta a mozgást.

 - E…ez nagyon j…jó – nyögte.

- Tudom- mosolyodtam el és fülébe haraptam.

- Y…Yoongi.. így el fogok menni – nyögött fel hangosabban, ami bennem is megütött egy olyan pontot, hogyha nem kontrolálom magam, elmegyek.

Gyorsabb tempóra váltott, ezért már én se nagyon tudtam fékezni a hangom, és néha-néha jólesően belemorogtam a fülébe.

Benyúltam pólója alá és puha bőrét kezdtem el simogatni.

Ő csak erősen magához húzott és édes hangján nyögött a fülembe.

Éreztem, hogy nadrágja már elég nedves, szóval már egy kicsit elment, de még nem teljesen. Vele szerettem volna elélvezni, hiszen a szerelmesek is mindig azt teszik. Én is Jungkook szerelme akarok lenni és be akarom neki bizonyítani, hogy igen is összeillünk és, hogy tudok rá vigyázni és megbecsülni.

- Yoongi? – hagyta abba egy picit a mesés tevékenységét. – Te szeretsz engem – nézett szemeimbe.

Nyeltem egy nagyot, hogy ne sírjam el magam, amilyen gyönyörű ez a fiú, és egy ilyen irtó cuki kérdést tesz fel nekem, az édes kis hangján.

- Igen. Nagyon, nagyon – csókoltam meg szenvedélyesen, amit ő is ugyan olyan nagy hévvel viszonzott.

Lerántottam róla a pólóját, hogy hozzá érhessek csodaszép bőréhez. Végig simítottam egész felső testén, néhol egy picit ott tartva, szinte forró kezem.

Jungkook, csak nagy szemekkel nézett fel rám. Most már nem mozgatta a csípőjét, csak azt várta, hogy én kényeztessem őt.

Ezen elmosolyodtam, és pici puszikkal hintettem be nyakát, egy helyen meg is szívtam.

- Yoongi.. Ne, mert megfog látszódni – suttogta.

- Nem baj, az a lényeg – mosolyogtam. - Te most már az enyém vagy.

14.rész It’s Too Hard To Me

(Bocsánat, hogy megint késve hoztuk és nem is olyan sokat, de megpróbálunk holnap is írni, egy körülbelül ugyanilyen hosszúságú részt.
Reméljük tetszeni fog. Véleményeket szívesen várunk, ide is és facebookra is^^)

Jungkook Pov.

Nem is gondoltam végig, hogy mit mondtam az aktus után.

-Azt hiszem beléd szerettem.

Lenézett rám Suga, láttam szemeiben a meglepettséget. Ebben a pillanatban ráeszméltem, hogy mit is mondtam ki. Gyorsan kiugrottam a fülkéből, és magamra kaptam egy törülközőt. Soha nem gondolom át mondani valóm, és ez most is így volt.

Kimentem, és még Suga bent volt, én felöltöztem pizsamába. Közben átgondolhattam, hogy akkor most mi is van.

Mikor kiért Suga, már az ágyon ültem. Nem mertem ránézni, mert nem tudtam, mit fog mondani.

-Jungkook, komolyan gondoltad? – guggolt le elém, mert látta, hogy nem nagyon akarom tekintetem ráemelni.

Nem válaszoltam, mert nem akartam megint hülyeséget mondani.

-Figyelsz rám? – emelte meg államat.

Elrántottam a fejem kezéből – Aludni szeretnék. Majd holnap megbeszéljük.

Nem ellenkezett, hanem ő is oda ment az ágyához és lefeküdt.

Láttam rajta, hogy megbántottam, ezért befelé fordultam, hogy ne legyen ennél is nagyobb bűntudatom.

Hamar el is aludtam.

Reggel korán keltem, hogy ne kelljen beszélnem Sugával a tegnapiról.

Az osztálytársaimmal jól kijöttem. Ahhoz képest, hogy új voltam, sok barátom volt, már most. Szünetekben mindig megbújtam a mosdókban, nehogy találkozzak Yoongi-val. Szerencsére sikerült is elkerülnöm őt, egész nap.

Már a nap végén voltam, és mentem haza, a kollégiumba. Tudtam, hogy biztos fogok találkozni Sugával, mert szobatársak vagyunk és kicsit nehéz nem összefutnunk.

 A tippem bevált, mert tényleg ott volt, és laptopozott az ágyán. Én elsétáltam mellette, be a fürdőbe. Tuti, hogy meglátott, de azért inkább azzal hitetgettem magam, hogy nem.

-Te kerülsz engem? – támaszkodott, már az ajtófélfának.

-N-nem. Ezt még is honnan veszed? – hazudtam, elég láthatóan.

-Mert látom – jött egyre közelebb hozzám, mígnem majdnem összeértek ajkaink.

Sóhajtottam egyet az érzéstől, majd félénken felnéztem rá. Szemeiben ugyan az csillogott, ami azon az estén, mikor lefeküdtünk.

Nem akartam semmit se mondani neki, mert akkor csak hitegettem volna, hogy szeretem. Nem tudtam még én magam se, hogy aznap este miért mondtam azt neki. Lehet, hogy csak az érzés váltotta ki belőlem, amit akkor nyújtott nekem.

 -FIGYELSZ RÁM?! – vágott neki a falnak.

Éreztem, hogy testem nagyot csapódik. Halkan felszisszentem, mert nem számítottam arra, hogy ezt fogja csinálni.

Ijedten néztem fel rá. Nem tudtam mit reagáljak az érzelem kitörésére.

-D..de – dadogtam és ránéztem.

Látta, hogy megilletődtem tőle, ezért végig simított az arcomon.

-Ne haragudj nem akartalak bántani – derekamnál magához húzott.

Szemeibe néztem. Meg akartam csókolni, nem tudom ez honnan jött, de nekem ezt kell tennem.

Körülbelül egy magasságban voltunk, lassan ajkaihoz hajoltam. Nem akartam kezdeményezni, ezért pár centivel megálltam, párnácskái előtt.

-Ne szórakozz velem – vigyorodott el, majd lágyan megcsókolt.

Éreztem, hogy még a csókban is mosolygott.

Elváltam tőle, egy kicsit lihegve.

-Nekem… ez túl..gyors – tartottam, kicsit távol mellkasánál.

Érdekesen nézett rám – Tegnap nem volt az? – kérdezte.

-De.. De pont azért akarnék most lelassítani. Nem tudom még, hogy mit érzek, de ha jobban megismernénk egymást, talán ténylegesen beléd is szeretnék. Nem azt mondom, hogy most semmit sem érzek irántad, mert ez nem így van. Csak össze-vissza kavarognak bennem az érzelmek, jelen pillanatban – mondtam, szinte egy szuszra vallomásom.

-Jó. De azért nem kell kerülnöd – fogta meg a kezem és a szobába vezetett.

J-Hope Pov.

Gyengéden ellökött magától, amit hagytam is, aztán gyorsan kifutott a mosdóból. Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy menjek-e utána, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom, hadd menjen.

A tükör elé álltam, támaszkodva a kézmosónak, és figyeltem a tükörképemet. Nem voltam a legjobb állapotomban.

-Miért is érdemelném meg V-t? – mikor magamban kimondtam, akkor esett le, hogy egyáltalán miért is gondolok ilyenekre. Én nem akarok senkinek se megfelelni.

Hogy ne gondoljak Taehyung-ra, kivételesen bementem az órára. Bár most sem figyeltem, de nem zajongtam, hanem csak ültem és néztem ki a fejemből.

Valaki elállta az utam, a nagy bambulásban.

-Nem akarsz beszélgetni? – hallottam meg Namjoon hangját, és ráemeltem a tekintetem.

- De óra lesz – szabadkoztam egész halkan, rám nem jellemzően.

-Az téged mióta érdekel? - mosolygott gonoszul, majd intett, hogy kövessem, ki a teremből.

Az utunk a megszokott helyünkre, a parkba vezetett. Leültünk a padra.

Egy darabig csak néztem a földet, még nem Rapmon rekedtes mélyhangjára,felkaptam a fejem.

-Hol hagytad Taehyungot? – mosolygott, elég retardált fejjel.

-Honnan tudjam? – mondtam elég ingerülten – Nem tartozik hozzám, azt csinál, amit akar.

-De olyan aranyosak lennének együtt.

-Nem érdekel – keltem fel, és egy szó nélkül otthagytam Rapmont.

Könnyes szemekkel szaladtam fel a szobámba. Miért is sírok? Torpantam meg, szinte majdnem az ajtó előtt. Nincs semmi V és köztem.

Letöröltem könnyeimet és benyitottam a szobába.

Fura hangok jöttek ki onnan, ezért beljebb léptem.

Az ágyon Taehyung és az a fasz Jimin voltak, szinte már ott dugtak.

-MI FOLYIK ITT? – ordítottam el magam.

Mi az, hogy az én szobámban dugnak, és miért dugnak bassza meg.

-MI A SZART CSINÁLTOK? – folytattam tovább az üvöltözést.

V ijedten kapta felém a fejét. Az a pöcs, meg csak gonoszan mosolygott.

Meglepetésemre Taehyung leugrott Jiminről és úgy láttam, hogy könnyesek lettek a szemei.

A földet kezdte el vizslatni, hogy egyikünk se lássa íriszeit.

Mikor tudatosult bennem, hogy Jimin le akart feküdni V-vel, nekimentem, és ott ütöttem a gyereket, ahol értem, mint azon a napon, mikor a Csibus megjött az iskolánkba.

-J-HOPE HAGYD ABBA! – ordított rám Taehyung, de úgy tettem, mintha nem hallanám.

Egyszer csak puha ujjakat éreztem karjaimra fonódni. V könnyes szemeibe néztem. Nem bírtam, hogy nem érhettem hozzá. Megszerettem volna vigasztalni, és nem ennek a fasznak itt hagyni.

Taehyung arcán láttam a kötődést Jimin iránt, amit felém sosem fog mutatni. Nem akartam beletörődni abba, hogy talán soha nem fog úgy érezni, mint én. Életem sokadik hibáját követtem el, megint. Egy hirtelen mozdulattal meglöktem V-t, hogy ne lássam gyönyörű, könnyes arcát. Nem figyeltem utána rá, hanem tovább vertem Jimint. Addig ütöttem, míg teljesen levezettem a feszültségem rajta. Ez hamar el is jött, mert az öklöm kisebesedett, és már nekem is fájtak, a neki adott taslik.

Egy idő után, leálltam Jimin verésével.

-Most pedig húzzál ki innen – mondtam tettetett nyugodtsággal.

V még mindig a földön fekve nézett fel rám, könnyes szemeivel. Nem érdekelt, hogy a pasiját szétvertem. Soha nem voltam jóban Jiminnel, és mindig bunyóztunk egymással. Nem gondolnám, hogy ez változni fog.

Úgy tűnt Jimin, most az egyszer hallgat rám, és elmegy a picsába. Felhúzta nadrágját, amit valószínű Taehyung szedett le róla. Ezt egy fintorral jegyeztem meg.

Pólóját kezébe gyűrve, kifelé vette az irányt, de az ajtóban megtorpant. Oldalra fordította fejét, hogy halljam, amit mond nekem.

-Ha én megyek, V is – lépett vissza, és Taehyungot karon ragadva, maga után húzta, ki a szobából.

Figyeltem, a nyitva hagyott ajtót. Nem tudtam mit kéne most tennem.

Nehéz volt ez nekem.