13.rész What's Happening?

(Elnézést kérünk, hogy megint elmaradtunk a részekkel, de most egy nagyon hosszú résszel szolgálunk nektek kárpótlásul. Reméljük tetszeni fog^^ Jó olvasást!)

V Pov.

-Mit éreztél? – kérdezte csillogó szemekkel.

Gyönyörű volt az összkép, J-hope és a hold. Alig tudtam szóhoz jutni.

-S-semmit – löktem el magamtól.

Gyors befutottam az épületbe, az igazság elől. Később, trappolásokat hallottam mögülem jönni, amik bizonyára, Hoseok futásának hangjai voltak. Megállított kezemnél fogva, és szembe fordított magával.

-Most az igazat mond – nézett a szemembe szúrósan.

-Az igazat mondtam – próbáltam kitérni tekintete elől, de megfogta államat és kényszerített a szemkontaktusra.

A válaszom végén, egy szó nélkül elengedett, és ott hagyott. Nem gondoltam volna, hogy beveszi. Azt hittem addig idegesít, míg azt nem mondom, amit ő akarna hallani. Szerintem az egyik haverjához mehetett. Nem is bántam, csak hadd legyek egyedül, nélküle.

Nem mondom, hogy nem mozgatott meg csókja, de még ha éreznék is iránta valamit, tagadnám. Magamnak sem akartam beismerni, hogy egy kicsit is bejönne ez a dilis. De miért? Mert nem akarom, és kész. Eddig még sosem jártam fiúkkal, és nem pont J-hope-ot akarnám elsőnek. Inkább egy olyat, aki szeret és megvéd, nem pedig megerőszakol, vagy ver. Eleve olyan fura beismernem, hogy nem csak a lányok iránt érdeklődöm. Valamiért a fiú nem, is felkelti az érdeklődésem, de, hogy miért, nem tudom. Nem mondanám teljesen, hogy meleg vagyok, talán biszex, de ezt sem tudom. Tudatlannak érzem magam. A sok érzelem elvakított, ami a nyakamba zúdult, ebbe a néhány napban.

Mielőtt ebbe az iskolába jöttem, normális, hetero voltam. Ez a társaság, amibe belekerültem, teljesen megváltoztatott. De miért pont engem szemeltek ki? Vajon minden új diákot befűznek? Rengetek kérdésem lett volna feléjük, de eddig sosem voltak olyan állapotba, hogy fel is tegyem őket.

Jimin is több érzelmet mutatott ki irántam, mint kellett volna. Nem vagyok benne biztos, hogy szerelmet táplál felém, de őszintén remélem, hogy csak szimpla barátságot, semmi többet.

 Még magam sem tudtam, mit váltott ki belőlem, Hoseok érzelmes csókja. Más volt, mint a többi tőle kapott. Meg akartam volna én is kérdezni tőle, hogy mit érzett, de nem volt merszem. Talán félreértette és kombinált volna, hogy mit érdekel engem. Jobb is így, hogy nem tudom.

Miközben a gondolataimmal küzdöttem, észre sem vettem, hogy megérkeztem a szobámhoz.

Bementem, érzetem, hogy nekem egy „kijózanító” fürdőre van szükségem.

Levettem magamról, a rajtam levő ruháim és beálltam a zuhany alá. Vártam a hatást, hátha mindent elfelejtek, de istenem, hogy is felejtettem volna el ennyitől. Még mindig éreztem, Hoseok csókjának égető hatását számon. Olyan volt, mintha azt akarnám legbelül, hogy újra megtegye. Mikor végeztem, a fürdőből kimentem a szobába és csak ültem az ágyon. Nem tudtam mit tegyek. Égtem mindenhol, mintha csak leöntöttek volna forró vízzel.

Felkeltem ülőhelyemről és céltalanul kimentem. Gondolkodnom kellet. Lementem a parkba, nem ültem le csak álltam és bámultam magam elé.

Egyszer csak, két kar fonódott derekam köré. Legbelül azt reméltem, hogy J-hope az, de helyette Jimin mosolygott rám, mikor hátrafordultam.

-Szia cica – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-Mmm sz-szia  - nyökögtem halkan.

Furán éreztem magam a helyzet miatt. Szokatlan volt, hogy nem rég még Hoseok csókolt itt, most meg már Jimin zárt karjaiba, ugyanazon a helyen.

-Min gondolkoztál, drága? – fordított maga felé.

Lassan arcomhoz emelte kezét és végig simított arcszélemen. Olyan jó érzés volt, ahogy gyengéden hozzám ért. Nem tudom, hogy kimondjam-e, de szerintem élveztem.

-S-semmin – hazudtam.

Nem mondhattam el neki. Ez csak az én titkom volt, hogy vegyes érzelmeket tápláltam J-hope iránt. És talán most már, Jiminnel is ebben a helyzetben voltam. Nem értem, miért adott nekem isten, ilyen sorsot.

-Ahogy gondolod – mosolygott rám.

Szemeiben, valami furcsa csillogott, teljesen mást láttam benne, mint Hoseoknál. Mintha, valami féle szeretet lenne bennük, halványan én is elvigyorodtam.

Lassan közeledett felém. Nem olyan volt, mint J-hope, hogy azonnal ajkaimra tapadt és erőszakosan ostromolta őket. Amikor számhoz ért, még egyszer szemembe nézett, majd becsukta őket és puha párnácskáit, enyémhez nyomta.  

Szívem nagyot dobbant.

Lassan elkezdte mozgatni ajkait, amivel arra késztetett, hogy tegyem én is ezt. Kezeimet nyaka köré fontam. Úgy éreztem, vissza kell csókolnom, ezért meg is tettem.

Derekamnál közelebb húzott magához. Élveztem, amilyen gyengéden bánt velem. Azt hiszem, nekem erre lenne szükségem, nem egy verekedős, erőszakos alakra, mint amilyen Hoseok is.

Az érzéseimet, amiket J-hope iránt tápláltam, próbáltam átirányítani Jimin felé. Ez az este rendesen, akció dús volt. Ugyanazon a helyen két emberrel is csókolóztam, és valahogy mindkettőjük iránt éreztem valamit. Más, még egyet se kap, én meg egyszerre kettőt is, pedig nincs rá szükségem.

Csókunk Jiminnel, hosszú, szenvedélyes volt. Szemünk csukva maradt, még a csók végén is. Egyikünk se akarta, hogy vége legyen.

-J-Jimin…

-Ssss – nyomta ujját számhoz, csitítva.

Homlokát az enyémre támasztotta és lehunyt szemmel, mosolyogva pihentette fejét. Orrunk összeért, ajkaink újra nagyon közel kerültek egymáshoz, de nem találkoztak. Lassan kinyitotta szemét és megpillanthattam, gyönyörű, csillogó szemeit. Olyan tiszták és ártatlanok voltak.

-Sze-szerintem induljunk e-el – dadogtam.

-Rendben – nézett, még mindig engem.

Elindultunk, és közben Jimin, ujjainkat összekulcsolta. Kézen fogva mentünk, vissza a kollégiumba. Jól esett. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de nagyon romantikus volt este, teliholdkor így sétálgatni. Mikor odaértünk az épülethez, még akkor is így mentünk a folyosókon tovább, míg nem elértünk az ajtóm elé. Ott megálltunk egymással szemben. Zavarban éreztem magam, ezért a cipőmet nézegettem.

-Taehyung, – mondta rekedtes hangján, amitől kirázott mindig a hideg – lennél a barátom?

Kérdésére felkaptam a fejem. Nem tudtam mit válaszoljak. Nem akartam megsérteni, ezért a helyesebb utat választottam, bár lehet, megbánom, de akkor nem érdekelt, mert Jimin túl jó volt és én nem akartam, hogy szomorú legyen, a mindig vidám barátom.

-Háát… Megpróbálhatjuk – néztem rá, félmosolyt csalva arcomra.

Még sosem láttam senkit se ennyire örülni valamitől, nem, hogy egy bizonytalan választól. Mosolyogva ugrott nyakamba, boldogságában.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm – lepett el apró puszikkal.

Talpára állt és megigazította gyűrött pólóját. Még mindig fülig ért a szája, ami engem is mosolygásra késztetett. Boldog voltam, már csak ezért is, mert örömet szerezhettem Jiminnek. Ki tudja, talán még én is beleszeretek. Bármit kihozhat ez a kapcsolat belőlem, és remélem, hogy ez által J-hope is leszáll rólam és az érzelmeim is iránta.

-Biztos már fáradt vagy, jó éjszakát – adott újra egy hosszadalmas, érzéki csókot párnácskáimra.

Még mindig bizsergett szám, előző csókjától. Ez a csók is ugyanolyan jó volt, mint a kinti, talán még jobb is. Hajába túrtam hátul, és azt birizgáltam.

Szörnyen élveztem, ahogy ajkaimat kényezteti. Olyan gyengéd volt velem, mintha csak a legféltettebb kincséről lenne szó.

- Jó éjt cicus - simított végig arcomon és a szobájába ment.

Egy darabig csak bámultam utána, majd én is bementem a szobámba.

Meglepetésemre, J-hope, már az ágyában feküdt és mélyen aludt, ahogy láttam.

Mivel már lezuhanyoztam, ezért én is az ágyamba bújtam. Elgondolkodtam, hogy milyen érzés, ha pasim van. Igaz még csak 10 perce járunk Jiminnel, de sokkal jobb, mintha csajom lenne. Százszor jobban érzem magam, hogy most rám vigyáznak, és nem nekem kell valakire.

A csókjainkon is elméláztam. Olyan érzékiek és mámorítóak voltak, hogy szerelmes lettem az érzésbe. Jimin nagyon gyengéd volt hozzám, éreztem, hogy ő igazán szeret.

A nagy gondolkodásban, pár perc múlva, el is aludtam.

Reggel, egy hangos ajtó csapódásra keltem. Gondolom Hoseok volt az, mert a szobában már nem volt.

Lassan feltápászkodtam és a saját lassú, de annál kényelmesebb gyorsaságú tempómban, elkezdtem rendbe rakni magam.

Miközben készülődtem, valaki kopogott az ajtón. Egy szál alsógatyában kiszaladtam, és kinyitottam a nyílászárót. Egy mosolygós Jimin állt velem szemben.

-Szia kicsim - ölelt magához a derekamnál.

Olyan jó érzés volt, ahogy hozzám ért. Szemeibe néztem és elmosolyodtam. Igaz szerelmet láttam bennük, láttam rajta, hogy igazán szeret.

-Szia Jiminiee - becézgettem, a szerelmesekhez híven.

Egy csókkal jutalmazott. Olyan édesek voltak az ajkai. Éhesen kaptam utánuk, mikor elhúzódott. Ahogy nyelveink kényeztették egymást, mesébe illő érzés volt. Szájízében, még éreztem a mentolt, gondolom fogat mosott.

 - Szeretlek - lehelte számra.

Nem tudom, hogy mondjam-e ezt én is ki. Nekem ez lehet túl gyors volt, de, hogy ne érezze magát hülyén, megtettem.

- Én is - öleltem magamhoz, hogy ne lássa, hogy elpirultam.

-Szexi vagy cica - suttogta a fülembe.

Csak akkor jutott eszembe, hogy is vagyok öltözve, ezért befutottam a szobába, magam után húzva Jimint. Becsuktam az ajtót és gyorsan elkezdtem öltözködni. Leült az ágyra és engem bámult, ahogy húzom magamra a ruhákat.

- Az előbb jobban tetszett, ahogy voltál, de így is gyönyörű vagy - ölelt újra magához, hozzáteszem, már fel voltam öltözve.

Végig simított arcomon, amibe úgy bújtam bele, mint amilyen becenévvel szokott illetni Jimin. Láttam, hogy elmosolyodik tettemen.

- Na, gyere, menjünk iskolába - fogta meg a kezem.

Magamra kaptam a táskám, és elindultunk. Senkivel sem futottunk össze, szerencsére. A parknál tartottunk, amikor megcsapta valami a fülünket.

-Sziasztok!! – bukott fel a bozótos mögül, Jungkook mosolygós arca.

-Szia! – integettünk vissza.

-Hát a többiek? – kérdezte Jimin, a kicsit.

-Ők is itt vannak. Gyertek! – intett felénk, hogy menjünk.

Én nem akartam volna találkozni most velük, de Jimin keze, maga után húzott. Gondosan kikerültük a nyíló virágokat, és a fűben heverő csapattal, találtuk magunkat szembe. Mikor megláttak minket, néhányan elkezdtek fütyülni.

-Na mi van, turbékoló gerlepár? – kérdezte Suga, és Jiminre kacsintott.

-Meg vagyunk – emelte fel átkulcsolt kezünket, mutatván, hogy együtt vagyunk.

A csapat közt, megakadt a tekintetem, J-hope undorodó arcán. Olyan képet vágott, mintha nem sokára kidobná a taccsot. Nem kellett neki sok. Felpattant, és egy pillanat alatt, lekevert egy jókorát páromnak. Nagyon gyorsan történtek az események és egyszerűen képtelen voltam megakadályozni a csapódást. A hangjától még nekem is fájt, nem hogy a kapottnak. Csodálatomra, Jimin talpon maradt, és szúrós tekintettel nézett vissza, Hoseok íriszeibe. Ő nem ütötte meg, csak nézte egy darabig, majd leköpte.

-Ezt nem kellett volna – törölte le Jimin nyálát, arcáról.

Rám tekintett elégedett mosollyal J-hope, és végigmért.

-Nem meséltél az újdonsült barátodnak, a tegnap esti csókunkról, vagy a többi számtalanról? – húzta fel szemöldökét.

Nem tudtam megszólalni. Féltem, hogy esetleg én leszek a következő áldozata Hoseoknak, de még jobban attól, hogy Jimin megharagszik rám, vagy összetöröm a szívét. Helyettem, társam szólalt meg.

-Nem, nem mondta, de azok úgy se számítottak neki. Ő engem szeret és nem téged, és ezt fogd fel! – emelte fel a hangját.

Kezét, most még szorosabban szorítottam Jiminnek. Féltem, hogy mi fog történni. Vajon békén hagy-e minket J-hope, vagy most én is kapok egy taslit. A többiek ugyanolyan izgalommal figyelték az eseményeket, mintha moziban ültek volna.

Hoseok vett egy nagy levegőt, és motyogott valamit, alig érthetően, majd hátat fordított nekünk és faképnél hagyott minket. Utólag gondolkoztam el, hogy mit is mondhatott. Próbálkoztam visszaemlékezni ajkai mozgására és szavakhoz kötni azt.

-Dehogyisnem számítottak neki – állt egybe mondandója.

Szóval tényleg nem hitte el azt, amit a folyosón mondtam neki. Gondoltam. Eltereltem gondolatom zömét és Jiminnel próbáltam foglalkoztam inkább.

-Jól vagy? Nagyon fájt? – simogattam meg gyengéden az ütés helyét.

Nem válaszolt, csak felszisszent. Megragadtam kezénél és az iskola felé húztam.

-Bocsi, hogy elrontottuk a hangulatot, de most megyünk mi is.

-Még, hogy elrontottátok, inkább felpezsdítettétek – nevetett RapMon.

A suliba beérve, berántottam a sebesültet a férfi mosdóba, és benedvesítve egy papírtörlőt, enyhíteni igyekeztem a piros felületet. Nagyon gyengéden simítottam végig a vizes anyagot arcán, de még így is fájt neki. Sajnáltam, mert miattam szenvedett.

-Bocsánat.

-Miért Cicus? Te nem tehetsz róla – cirógatta meg lágyan pofim.

-De, én vagyok ennek az egésznek az oka. Miattam ütött meg, az a bunkó állat.

-Ha te nem lennél, akkor is verekednénk. Mindig más miatt van baja velem – nézett könnyektől csillogó szemembe.

Kicsit jobban éreztem magam, hogy nem én vagyok a fő hibás, hanem J-hope.

Miután lekezeltem Jimin sebét, magamra hagyott, mert még igazítani akartam a megjelenésemen. Nem nagyon figyeltem, hogy esetleg tartózkodik- e rajtam kívül valaki a mosdóba. Az egyik WC ajtajának zárját, hallottam kinyílni, és egy ember jött ki a kabinból. Méghozzá, egy igen nem kívánatos személy, Hoseok.

Arcomról a kevés boldogság is elszállt, meglátva arcát az alaknak. Most normálisabban viselkedett, ami meglepett, mert a parkban lévő akciója ellentéte volt most. Odasétált mellém, és kezet mosott. A tükörből figyelt engem.

-Mit motyogtál a parkba? – kérdeztem, hogy biztos legyek benne.

-Tudod te azt, nem? – mosolygott pimaszul.

-Lehet.

-És nincs igazam? – vigyorgott még mindig.

-Hát, nincs. Jimin igazat mondott, én őt szeretem – mondtam magabiztosan.

-Na persze – nevetett most már fel.

Idegesített, hogy ilyen beképzelt. Kijárt volna már neki is igazán, egy józanító pofon, csak én nem mertem ezt megtenni, ahhoz túlságosan is féltem tőle.

Nagyon megijedtem, mikor oda lépett hozzám és csípőmnél fogva, neki nyomott a mosdó kagylónak. Éreztem, hogy merevedése van, a nadrágjában. Ki voltam akadva, hogy, hogy állhat fel neki, ilyen hamar. Megint elkezdett közeledni felém arcával.

-J-HOPE HAGYJÁL BÉKÉN!! - próbáltam eltolni magamtól.

Azért annyi erkölcs volt bennem, hogy tudjam, ezt nem tehetem meg, ha barátom van, főleg nem evvel a kiéhezett vadállattal.

-Ne ordíts csibus! - húzott újra vissza, abba a pozícióba.

- Tudom, hogy jobban tetszene, mint Jimin csókja - suttogta a fülembe, a megfelelő hatás érdekébe.

Kirázott tőle a hideg, egy, mert féltem tőle, hogy mit csinál velem, kettő, mert jól esett, ahogy meleg lehelete a nyakamhoz csapódik.

- N..nem - remegett meg a hangom.

- Mitől félsz? Tőlem? - vigyorodott el, elég ijesztően.

Nem válaszoltam neki, csak becsuktam a szemem és vártam, mi fog történni.

Egyszer csak azt éreztem, hogy derekamnál, közelebb húz magához és a tőle megszokott módon, megint megcsókolt.

Arcomon selymes kezét éreztem, ahogy végig simít rajta, nyelvével pedig, végignyalt alsó ajkamon, hogy kinyissam neki számat, de engem sajnálatára, most nem a szívem vezérelt, hanem az eszem. Tudtam, hogy Jiminnel vagyok együtt, ezért ezt nem tehettem meg.

Erősen eltoltam magamtól, és kifutottam a WC-ből.

Nem érdekelt Hoseok mit gondolt, elegem volt, hogy állandóan erőszakos volt velem, és végig se gondolta, hogy én ezt az egészet nem is akarom.

Bementem a terembe, és leültem Jimin mellé.

Rám mosolygott és megfogta a kezem. Sokkal jobban élveztem, ahogy hozzám ért. Ő nem olyan erőszakos volt, mint J-hope.

Nem nagyon érdekelt, mit szólnak az osztálytársaink, az a lényeg, hogy most boldog vagyok és, hogy végre foglalkozik velem valaki, aki szeret is, igaz szívéből. Egy gyors puszit leheltem Jimin arcára, amin édesen elmosolyodott és megsimogatta a hüvelyk ujjával a kezem. Annyira elvesztem szerelmes tekintetében, hogy észre se vettem, hogy bejött a tanár, csak akkor, mikor Jimin is elfordította a fejét és a kezemet is elengedte.

Az óra közepe felé, ujjakat éreztem, ahogy a combomat simogatták. Elmosolyodtam tettén. Ránéztem, ő meg csak fogait villantotta rám.

Mikor vége lett az óráknak, Jimin felkísért a szobámhoz.

-Nem jössz be? – fogtam, még mindig a kezét, és elkezdtem befelé húzni.

-Ha ragaszkodsz hozzá – jött utánam.

Leültettem az ágyamra, én is ugyan ezt akartam tenni, de megragadta csípőmet, és szemből ölébe ültetett.

-Öhm... Jimin - pirultam el.

Nem figyelt rám csak ajkaimra tapadt és lágyan, elkezdte alsó párnácskám harapdálni. Végig simított nyelvével számon, hogy nyissak neki egy kis rést, hogy nyelveink újra találkozzanak.

Észre se vettem mit csinálok, Jimint eldöntöttem az ágyon, és fölé másztam. Egy elégedett mosoly terült szét az arcán, nagyon aranyos volt.

-Jól csinálod cica - suttogta fülembe.

Kirázott a hideg és mivel látta, hogy megremegtem, csípőmnél megtartott.

- Édes vagy - simított gyengéden végig arcomon.

Arcát kezdtem el puszilgatni, miközben ő fenekembe markolt. Egy halk nyögés hagyta el számat, de nem hagytam abba, arccsontja kényeztetését. Egyre lejjebb haladva, nyakát gyengén megszívtam, amitől egy férfiasat nyögött. Feltoltam pólóját, majd végül, le is húztam róla. Szó szerint, kidolgozott kockák voltak a hasán. Hogy lehet valaki ennyire izmos?

El akartam érni őket is, és nyelvemmel, szerettem volna zongorázni rajtuk. Nyálam, mellkasán nedves csíkot hagyott, ami valószínűleg hűsítette a bőrét, mert néha kirázta a hideg.

Mikor nadrágját csatoltam ki, valaki kicsapta az ajtót.

-MI FOLYIK ITT? - ijedten néztem hátra, és J-hope állt az ajtóban.

Nem is gondoltam végig, hogy bármikor bejöhet...