8.rész The Question

Key Pov.

Megfogta a kezem és átvitt a szobájába, gyengén rálökött az ágyra, és fölém mászott.

- Most már az enyém vagy, csakis az enyém – lihegte vággyal teli hangon.
Ettől felbátorodtam, fölé másztam és lágy puszikat hintettem a nyakára.

- Jongie.. szeretem…. a nyakad..- suttogtam említett testrészére.

Halkan felnyögött, amitől elmosolyodottam.

- Édes vagy – hajoltam fel hozzá, de nem csókoltam meg, csak a szájától pár centire meg álltam.

Éhesen kapott ajkaim után, és émelyidő puszikat hintett párnáimra. A fellegekben éreztem magam, senki nem csókolt meg még így, mint Ő. Éreztem, hogy minden érzelme benne volt abba, ahogy hozzám ért, vagy ha csak a szájat épphogy, csak az enyémhez érintette. Ennyitől is beindultam még jobban, mint eddig, éreztem, hogy hímtagom nem nagyon bír oda lent magával. Sóvárog az után, hogy Jonghyun hozzá érjen, vagy épp gyengéden ajkai közé fogja.

Visszahajoltam nyakára, és néhol megszívtam ott hagyva nyomaimat, hogy mindenki lássa, hogy ő már az enyém. Lejjebb és lejjebb haladva minden egyes pontjára felső testének adtam egy puszit, mintha csak kérték volna – Key nekem is adj a csókjaidból – beleőrültem abba, hogy szerelmes lettem belé.

Mikor köldökéhez értem bele csókoltam, amire egész halkan felnyögött. Elkezdtem közben kigombolni nadrágját, és ágyékánál puszilgattam az élvezet kedvéért. Lassan lehúztam róla nadrágját, és alsó gatyán keresztül kezdtem el ingerelni. Néha-néha felnéztem arcára. El volt pirulva, és csukva volt a szeme, szája résnyire nyitva volt, amiből néha egy-egy sóhaj vagy nyögés szakadt fel.

Jonghyun Pov.

Nyakamat megtarkítva jelzett meg. Élveztem minden egyes mozdulatát. Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik velem, hogy engem most tényleg Key kényeztet. Levette gatyámat, és férfiasságomat kezdte el masszírozni. Tudtam, hogy most a következő lépés a szex lesz, de nem akartam könnyen adni magam, ezért úgy tettem mintha elaludtam volna. Egy ideig még kényeztetett, mikor észrevette, hogy „elaludtam”, fejemhez hajolt, és egy puszit lehelt az ajkaimra.

- Ez komoly?! Mit csináltam rosszul? – dünnyögött magában.

Gondoltam, egyszer mindenkinek jár a csalódás. Úgy véltem, hogyha átadom magam neki, csak kihasznál és eldob. Ki akartam élvezni a lehetőséget, hogy velem van, tovább húzni a szenvedélyes pillanatokat. Keyre vágytam már jó régóta, és most szenvedni akarom látni egy kicsit, ahogy eddig én is miatta. Nem gonosz szándékból, hanem, hogy tanulja meg, hogy az élet nem fenékig tejfel. Ha megtapasztalja milyen érzés nem megkapni azt, akit szeret, más szemmel néz majd mindent. Jobban elgondolkodik az élet menetén, és változtat, nem csak azt mondja.

Éreztem, ahogy óvatosan lefekszik mellém, hogy ne keltsen fel. Kicsit bunkónak érzem magam, de remélem, ezután jobban odafigyel rám. Szinte most ismertük meg egymást, bár én mindig is figyeltem őt, túl gyors lenne már most szexszel indítani ezt a kapcsolatot. Más kapna az alkalmon, és amint tehetné, lefeküdne szerelmével, de Én más vagyok, mint a többi ember. Megfontolt, nyugodt.

Otthon nem foglalkoztak velem, ezért mindig egyedül voltam, és sokszor gondolkoztam el dolgokon, hogy mit tehetnék jobban, hogy odafigyeljenek rám. Náluk nem vált be semmi, bár az emberek többségénél igen.

Lassan elaludtam, tényleg.

Key Pov.

Amikor láttam, hogy bealudt egy kicsit felháborodtam, de nem haragudtam rá, mert megmondom őszintén én is elég fáradt voltam. Ezt az estébe nyúló haverokkal bulizást be kéne szüntetnem, mert nem tesz jót, hogy ilyen sokáig fent vagyok, és az se, hogy ennyit iszok, vagy épp cigizek.

Lassan lefeküdtem mellé, nehogy felkeljen, majd szorosan hozzá bújtam, hogy érezhessem testének melegét. Gyengéden megfogtam a karját és a derekam köré fontam. Szeretném, ha magától ölelne, és nem csak én rakom magamra a kezét. Mintha meghallotta volna, szorosan magához vont. 

Pár perc múlva én is elaludtam.

~ Reggel ~

Előbb keltem fel, mint ő, de ahogy láttam ugyan abban a pózban voltunk, mint ahogy elaludtunk. Néztem édes arcát, olyan aranyosan szuszogott, meg akartam csókolni. Most.

Ezért oda hajoltam hozzá és egy lágy puszit hintettem szájára. Vicces grimaszt vágott a csiklandozó érzéstől, de nem akartam fel kelteni, mert még csak hat óra volt. Csak én vagyok ilyen korán kelő. Lassan kikászálódtam az ágyból úgy, hogy ne ébresszem fel szerelmemet.

Bementem a fürdőszobába. Le akartam mosni magamról azt a koszt, ami rám ragadt ebben az évben, le akartam sikálni. Nem akartam arra az énemre emlékezni, aki voltam. Az már nem én vagyok.

Beálltam a zuhany alá és élveztem a forró víz jótékony hatását. Tényleg segített valamennyit, de ezzel sajnos nem intéztem el semmit, ugyanúgy nyomta a hátam az a súly, amit egy éve észrevétlenül cipelek. Meg se kellet volna tennem ezt az egészet. Saját magamat rontottam meg ezzel. Bíztam benne, hogy Jonghyun tud rajtam segíteni, hogy meg tud javítani, mint egy törött babát a gazdája.

Mikor végeztem az önostorozásommal, egy törölközőt a derekamra tekerve kiszálltam a zuhanyzóból és kisétáltam a mosdóból. Kimentem a kis erkélyre ami Jonghyun szobájához tartozott, elővettem a cigis dobozom, és kivettem belőle egy csikket, majd meggyújtottam. Éreztem, hogy ez mos segíteni fog, ha bajom volt mindig a cigarettához menekültem.

Egy kar karolta át a derekam és kivette a pusztító szálat a kezemből. és ledobta.

- Nem kell neked ilyen, itt vagyok én, ha bajban vagy, segítek. –suttogta fülembe rekedtes hangán.

Jonghyun Pov.

A fő oka, hogy elköltöztem otthonról, nem az volt, mert leszartak, (mondjuk részben az is) hanem az, hogy anyámtól sosem kaptam szeretetet, csak néhány pofont. Alkoholista volt, aki a testével keresett pénzt. Szerencsére testvérem nem volt, aki ugyanezt átélte volna, egyedül kellett nekem ezt túlvészelnem. Amint lehetőségem nyílt jobb körülmények közé jutni, menekültem. Az igazgató megértette a helyzetem, ezért ingyen befogadott a kollégiumába. Gyerekkoromban sok szörnyűséget láttam, és nem akarom újra átélni azokat. Azóta anyámról nem hallottam semmit. Mikor meglátok bármi olyan dolgot, ami rá emlékeztet, például: cigit, tömény mennyiségű alkoholt, nyomban elfog a rosszullét.

Felébredtem és nagyon megijedtem, mert nem találtam Keyt az ágyamban. Azt hittem a tegnapi fukar akciómmal, teljesen elüldöztem magamtól. Kétségbeesetten ugrottam ki az ágyból, és kezdtem el keresni. Megkönnyebbültem, mikor megláttam őt a teraszon állva, kezében egy cigivel. Oda mentem hozzá, és megöleltem hátulról. Kivettem kezéből a csikket, és lehajítottam a teraszról. Soha nem akartam látni ezt az ördögi tárgyat.

- Nem kell neked ilyen, itt vagyok én, ha bajban vagy, segítek –suttogtam a fülébe.

Megfordult, velem szembe. Egy puszit nyomtam orrára és a nyakába bújtam.

- Azt hittem itt hagytál – hüppögtem.

Nem akartam szerelmemet ugyanabban a helyzetben látni, mint anyámat. Őt meg akartam gyógyítani, szeretni, mint még senki mást a világon. Érezze, hogy fontos valakinek, és nincs értelme mérgeznie magát.

- Csak túl sok volt magamból – törölte le könnyeim.

- Meg kéne beszélnünk az igazgatóval, az ide költözésed – néztem szemébe.

Key Pov.

Könnyes szemeibe néztem, amik tele voltak érzelemmel. Nem tudom miért érinthette ilyen rosszul, hogy rágyújtottam. Nem akartam megkérdezni, mert úgy is elmondja, hogy ha olyan baj van, amiben kell, segítsek. Éreztem, ahogy könny cseppjei lefolynak nyakamon.

Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.

- Meg kéne beszélnünk az igazgatóval, az ide költözésed- nézett az íriszeimbe.

Elmosolyodtam édes kijelentésén, olyan aranyos volt.

- Persze- ennyit tudtam csak mondani, mert elvesztem egész arcában.

Végignéztem rajta, szemei könnyesek voltak, arca néhol fénylett a nap sugarai között. Félmeztelen volt, izmos vonásai kirajzolódtak, ami nagyon tetszett, mert tudtam, hogy ő bármitől megvédene. Biztonságban éreztem magam mellette.

- Na menjünk be, mert mind a ketten megfázunk – húztam magam után be.

Elkezdtünk átöltözni, de megállítottam.

- Szeretnék… mondani… valamit – akadozva mondtam ki ezt is, nem tudom, hogy fogom neki elmondani, az igazi lényeges mondatod, ami meg változtathatja az egész életem.

- Mond csak – mosolygott bátorítóan.

- Szeretném, ha az életembe tartoznál. Járnál velem? – néztem rá félve.