5.rész Falling In Love

Jonghyun Pov.


Kikukucskáltam az ajtómon, de nem láttam senkit a folyosón. A 13-as szobából hallottam kiszűrődni ismét a diri kiabálását. Vártam, hogy elhagyja a tanár a kollégiumot, és kiléphessek a szobámból. Lépteket hallottam kintről. Meglestem mi folyik ott. Azt hiszem, hogy azt a Woohyunt láttam elmenni. Általában Key partnerei nem szoktak elmenni éjfélnél előbb. Gondoltam itt az én időm, nem érdekelt az igazgató és semmi a világon. Elindultam nagy léptekben Key szobája felé. Bátorságom elillant az ajtajához érve. Szép lassan rátettem a kezem a vaskos kilincsre és egy félénk mozdulattal lenyomtam azt. Mint egy szellem úgy surrantam be, de pechemre észrevett. Esetlenül üldögélt az ágya szélén. Egy ideig csak nézett, aztán elindultam felé, leguggoltam és megfogtam selymes állát. Ebben a pillanatban mindkettőnk lélegzete elállt, mikor tekintetünk találkozott. A szeméből mindent kilehetett olvasni, túl könnyű prédának tűnt, mondjuk nem nekem. Tele voltam érzelmekkel, amik a felszínre akartak jutni. Egy hirtelen mozdulattal szánkat gyengéden összeérintettem, és egy lágy puszit leheltem ajkaira.


Key Pov.


Mikor a szemeibe néztem azt hittem leáll a szívem, akkorát dobbant. Miért érzem ezt? Ez nem normális, vagy is biztos, hogy nem az. Sóhajtottam egyet, mert szerintem egy szó se jött volna ki a torkomon. Olyan érzésem támadt, hogy azt kell neki mondanom, hogy szeretem, de hát honnan tudnám, mi az a szerelem, nem ismerem az érzést, de azt hiszem, valami ilyesminek kell lennie. Mikor megpuszilta a számat, nem tudtam megállni, és újra szája után kaptam.
Nagyon érdekes érzelmeket váltasz ki belőlem - gondoltam miközben a szemébe néztem.
Csak sajnos nem tudom a nevét, de az ő neve érdekelt is nem úgy, mint a többi kurvámé. Nem egy éjszakás kalandnak gondoltam az egészet, tőle sokkal többet akarok, nem csak dugásra kell nekem.
Én szerelmes lettem belé.
Mikor elváltam kívánatos ajkaitól, kiskutya szerű szemeibe néztem, ami bátorságot adott arra, hogy feltegyem neki a kérdésemet. - Hogy hívnak?


Jonghyun Pov.


Fellegekben éreztem magam szűzies csókunk után, ám mikor visszacsókolt majdnem összeestem. Azt hittem álmodom, hogy ez csak a képzeletem által szült csodás történet, amiben én vagyok a főszereplő és Key a hercegnőm. Soha nem akartam felébredni, ebből a rózsaszínű illúzióból. Az álmomból félbeszakított a valóság, Key félénk hangja.
- Hogy hívnak?
- Jo-jong-hyu-un - dadogtam, mint egy gyerek, aki most vallott szerelmet, bár igazából én is valami olyasmit tettem az előbb.
Bájosan elmosolyodott, és magához ölelt. Tátott szájjal guggoltam tovább előtte. Egy halk kuncogás hagyta el a száját, amitől elpirultam.
- Nagyon a-aranyos vagy - mondta, de nem mert a szemeibe nézni.
Nem mondtam semmit csak a nyakába fúrtam a fejem. Éreztem parfümjének illatát, mindig elképzeltem, ahogy ölelkezünk de élőben sokkal jobb volt. Vásznat kapott a fantáziám.


Key Pov.


Mikor édesen kidadogta a nevét, padlót fogtam mély rekedtes hangjától, és a tónusa miatt libabőrös lettem. Imádom a nevét is ennek az embernek, imádom a kiskutya szemeit, a csókolni való száját, a gyönyörű ívű, hófehér nyakát, amit majd lila foltokkal fogok tarkítani.
- Nagyon a-aranyos vagy - adtam hangot a gondolatomnak.
Még sohasem dadogtam, ezt is valószínűleg ő váltja ki belőlem. Kényszert éreztem arra, hogy megöleljem, érezni akartam mindenét, az illatát, a teste minden egyes porcikáját.
Szerelmes lettem.


Jonghyun Pov.


Összesimult mindenünk. Szerintem megérezhette enyhe merevedésem. Arcom piros volt szánalmamban, szégyelltem magam előtte, ki már annyiszor csinálta. Nem vagyok szűz, de gyakorlott se, mint Key. Csalódna bennem, nem vagyon neki való. Miért kellenék neki? Nem jelenthetek neki többet csak egy fiúnál, kinek eddig még a nevét se tudta.
Nem hagytam magam átverni, ezért megkérdeztem tőle, összeszedve a lehető összes bátorságom - Mit érzel irántam? Csak egy könnyű préda vagyok számodra? - csúszott ki hirtelen minden a számon.
Később jöttem rá mit is mondtam, és zavartságomban bocsánatáért esedeztem - Nem úgy értettem... mármint nem tudhatod mit érzel... mivel......ööö..csak most ismertél meg........ igazán... - hebegtem.


Key Pov.


Mikor mindenünk összeért éreztem, hogy a kicsi Jonghyun rendetlenkedik nála, mondjuk kicsi Key se volt egy angyal, de ezt próbáltam nem mutatni. Amikor megkérdezte, mit érzek iránta, utána meg elkezdett habogni, hebegni, szegény biztos azt gondolja, hogy most átverem. Láttam rajta, hogy nem biztos önmagában és össze van zavarodva. Segíteni akartam neki, ezen csak egy szó könnyíthetett.
- Szeretlek.


Jonghyun Pov.


Meredten bambultam magam elé. Ezt most ő mondta? Komolyan?
Ez volt ám a hab a tortám, de muszáj volt megkérdeznem valamit tőle - Mi történt? Miért ment el az a srác? Most én lennék a következő áldozat? - néztem a szemébe.


Key Pov.


Mikor feltette nekem a kérdését azt hittem menten elolvadok olyan aranyosan mondta, mint anyától a fia, hogy megkaphatja-e a plüss macit - Nem Jonghyun én, szeretlek, és nem hazudok - néztem én is a szemébe, hogy lássa, hogy igazat mondok.
- Amikor az igazgató bejött és meglátta, hogy itt egy idegen, azt mondta, hogy ki vagyok csapva a kollégiumból, ezért elküldtem Woohyunt, mert úgy éreztem, hogy ebben most tényleg igaza volt a dirinek, egy kurvát csináltam magamból - hajtottam le a fejem. - Ráadásul azt se tudom,  hol fogok lakni - nevettem fel keserűen, mert ezen a helyzeten már csak röhögni lehetett.


Jonghyun Pov.


Majdnem kiestek íriszeim a helyükről. Egyszerűen képtelen voltam felfogni azt, hogy akibe annyi ideig szerelmes voltam, viszont szeret. Nem tudom mit kéne most tennem, vagy mondanom, még sosem vallottak nekem szerelmet.
Türelmesen végig hallgattam mondókáját, de muszáj volt közbe szólnom - Te nem vagy kurva Key! Csak zűrös múltad lehetett, de legbelül jó ember vagy. Ha szeretnéd... esetleg.. tudom, hogy csak most ismertük meg egymást meg minden, és lehet, hogy ez kicsit közvetlen.... de nyugodtan lakhatsz nálam, amíg nem rendezed az életed - mondtam szinte suttogva.


Key Pov.


Nem tudom ezt, hogy hálálhatnám meg neki. Olyan kedves hozzám, pedig én tudomást sem vettem róla ez idáig, erre felajánlja nekem, hogy lakjak nála. Neki estem smacijaimmal, hogy érezze mennyire hálás vagyok neki, hogy ilyen kedves velem. Sokkal szenvedélyesebb volt ez a csók mint az előbbi, de annál inkább érzelmekkel teli. Megakartam neki ezzel köszönni azt, hogy hozzá költözhetek, azt, hogy bejött a szobába, és azt, hogy belé szerethettem.
- Ezerszer is köszönöm, Jongie - nyögtem bele csókunkba.


Jonghyun Pov.


Mindig csak rosszakat hallottam Kim Kibumról, hogy mennyire neveletlen és kacér, de én ezek ellenére is belé szerettem. Nem tudom mit vállaltam azzal, hogy felajánlottam neki a szobámat, hogy esetleg oda hozza fel majd a partnereit, de minden esetre bízok benne, hogy megváltozik, és , hogy komolyan beszélt nekem az érzéseiről. Csókunk végén, megfogtam a kezét és magam után húzva vezettem őt szobámhoz. Mikor odaértünk, ágyamra döntöttem, és fölé hajoltam.
- Most már az enyém vagy, csak is az enyém! - lihegtem bájos arcába, ajkainkat szorosan egymáshoz tapasztva, nem engedtem válaszolni.
Magamévá akartam tenni kívántam.
Levettem pólómat, míg ő kitágult pupillákkal bámulta a tevékenységemet. Mikor sikeresen lekerült rólam a póló, már alatta találtam magam. Nyakamat óvatoson ellepte lágy simogató puszijaival, amit később már keményebben elkezdte szívogatni. A mennyben éreztem magam, nem bántam meg felajánlásom, ha kell, magam fogom majd megszelídíteni.