11.rész Cigarette

Jin Pov.

Már nem tudom, mióta lóghatok együtt a többiekkel, de Rap Monstert ismerem legrégebb óta, mert vele egy általános iskolába is jártam. Nagyon régóta szerelmes vagyok már belé, de soha nem mertem neki ezt bevallani. Mindig körül vették a szebbnél szebb lányok, és esélyem se volt. Rosszul esett mikor valakivel járt, és kézen fogva mentek. Tudom, hogy ő hetero, ezért szóba se jöhetnék nála.

Meg is lepődtem, mikor azon a délutánon visszacsókolt. Lehet, hogy a drog hatása alatt volt, de végre érezhettem édes száját az enyémhez simulni, és ezt ki is használtam. Mondjuk eléggé be voltam már állva, de még így is tökéletesen emlékszem arra, amikor Namjoon magához húzott. Bizseregtem mindenhol, ahol hozzám ért. Egész eddig erre vártam, hogy végre nyelve az enyémhez érjen. Olyan tökéletes volt, még így bebaszva is.

Elhajoltam szájáról, de éhezve kapott ajkaim után.

Tudtam, hogy sajnos erre holnap már nem fog emlékezni, ezért csókcsatánk végén, elvettem Sugától a zacskót, és én is bele szippantottam egy nagyot.

Leszarom, akkor hogy mi van, legalább nem fogok szenvedni miatta, mert ha emlékeznék rá, akkor csak még jobban fájna. Úgy is csak egy egy éjszakás kaland lenne.

~Reggel~

Nehezen ébredtem fel, mert mindenem sajgott a tegnaptól. Nem is akartam kinyitni a szemem, mert nem akartam szembesülni a valósággal.

Azt hittem csak a fejem fog hasogatni a tömérdek piától és fűtől, de ráadásként mindenem fájt, legjobban a seggem.

Végül csak kinyitottam látószerveimet, de bár ne tettem volna, mert majdnem megvakultam a világosságtól.

Mikor már normálisan láttam, akkor vettem észre, hogy még is min, vagy kin is fekszem, Namjoon mellkasán.

Éreztem, hogy valami nem stimmel ott alul, mert szellősebb volt a kelleténél. Lenéztem és mindketten anyaszült meztelenül feküdtünk egymáson. Gondoltam, hogy ez fog történni, még ha nem is emlékeztem semmire. Lemásztam szobatársamról, és jobban szemügyre vettem a szobát. Legszívesebben felkiáltottam volna a kupit és a törött cuccokat látva. A lepedő szét volt szaggatva, és bűzlött a szoba. Mocskosnak éreztem magam. Felkaptam pár tiszta ruhát és elmentem zuhanyozni, hátha felfrissülök tőle. Alig tudtam menni a fájdalomtól.

A vízsugár alá téve a fejem, emlékképek jutottak eszembe.

Miután kizavartak a „V-Hope” szobából, RapMonnal átkarolva bicegtünk át sajátunkba. Az ajtónkhoz érve társam nem tudta fékezni magát, és neki vágott a fának. Felnyögtem tőle fájdalmamban és az élvezettől is.

Nem tudtam elhinni, hogy ezek mind megtörténtek. Sajnos több dolog nem ugrott be. Kijöttem a kabinból, és megtörölköztem, majd felöltöztem. A tükör elé álltam, és elkezdtem vizsgálni magamat. Nyakam ki volt szívva mindenhol, szám fel volt dagadva. Borzalmasan festettem.

Az ajtós jelenet után pár részlet teljesen kiesett, de a benti események jobban megmaradtak.

Rap Monster állat módjára baszott oda mindenhez, és csókolt eszeveszettül – szóval ezért van így összetörve és felbolygatva minden a szobánkban.

Meghallottam Namjoon hangját az erkélyről, gondoltam megint cigizik. Kiszaladtam hozzá. Csak egy boxerben álldogált a hűvösben, és keserűen beletekintett a nagyvilágba. Megindultam felé, de újabb emlékek zaklattak:

Most már pucérak voltunk és mindkettőnk nagyon be volt indulva egymásra. Vadul csókolta felsőtestemet, amit én nyögésekkel díjaztam neki.

Meghőköltem az ajtónál, de RapMon észrevett és magához hívott.

- Mi volt az este? – mondta komoran és rám fújta a cigi füstjét.

- Semmire sem emlékszem, azt reméltem te majd fogsz – hazudtam szemrebbenés nélkül.

- Szerintem dugtunk – nézett a semmibe.

- Ezt én is gondoltam. Biztos nem dereng semmi? 

- Hmm – láttam rajta, hogy elgondolkodik, majd meglepetésemre folytatta – Azt hiszem, valami rémlik. Arra emlékszem, hogy azt mondtad, hogy „szeretlek” – én erre egyáltalán nem emlékeztem.

- MIT MONDTAM? – lepődtem meg saját tettemen.

- Elég őszintén mondtad, hogyne emlékeznél rá – mosolyodott el fél oldalasan.

- Ezt hogy érted? – néztem rá nagy szemekkel.

Hirtelen magához rántott és a fülembe suttogta – Tényleg nem szeretsz?

Elgondolkodtam rajta egy darabig, hogy elmondjam-e neki. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e.

Akaratlanul is megeredt a nyelvem, lehet, hogy még a szer hatására.

- Igen, szeretlek. És akkor mi van?  - csordult le egy könnycsepp az arcomon – Már jó régóta, ha nem tűnt volna fel – bőgtem el magam – Szörnyen esett mikor lányok kezét fogtad és csókoltad meg őket, helyettem. Tudod te, hogy ez milyen érzés?

Láttam, hogy a szememet vizsgálja, és mondanivalóm végén, magához ölelt.

- Bocsánat – suttogta.

Éreztem a cigaretta szagát, de még ezt is szerettem benne.

Sajnálatomra elengedett, és visszafordult az erkély széléhez.

Éreztem, hogy eggyé váltunk. Tövig bennem volt már férfiassága. Nagyon fájt, de őt ez nem érdekelte, a saját vágyait akarta kielégíteni.

- Majd még elgondolkozok… kettőnkön… Hagyj magamra. Kérlek - mondta siváran.

Otthagytam gondolataival együtt, és elkezdtem jobban visszagondolni az estére. Minden részletét tudni akartam, nem érdekeltek a következmények.

Egyre gyorsabban mozgott felettem. Élveztem minden egyes mozdulatát.  Hangosan nyögtünk, szinte egyszerre. Azt kívántam bárcsak soha ne lenne ennek vége.

Átöltöztem majd elhagytam a szobát. Azt reméltem utánam jön Namjoon, de csalódnom kellett benne, mert nem jött.

Az első pár óra hamar elment, természetesen nagyon unalmas volt.

A tesit megint ellógtuk, mint ahogy szoktuk. Kimentem a parkban és vártam a többieket, mert még senki nem volt ott.

Figyeltem a természetet. A madarak csicseregtek, a fák enyhén lengedeztek a szélben.  

Magam mögül ismert hangokra lettem figyelmes. Hallottam, hogy csak Suga meg J-hope volt az.

Hol van Monie? – kérdeztem magamtól.

De nem sokkal a fiúk után ő is megjelent, és egy mosoly kúszott arcára, mikor meglátott. Lehet, hogy rosszul láttam, de szerintem nekem szánta. Mindenkivel lepacsizott, kivéve velem.

Nem kerülte el a figyelmem hogy pár percre Sugarbear eltűnt, majd egy kislányos fiúval tért vissza, aki elég pirult állapotban volt. Aranyos volt az arca, mert egyfolytában félénken mosolyogott, haja vörösesbarna, ami világos arcát pont jól keretezte. Olyan esetlenül állt Yoongi mellett. Azt kellett mondanom, hogy összeillettek. Szerintem Suga megvédte, volna mindenkitől, még akár az élete árán is.

De nincsenek is együtt, miket beszélek? Szerintem hülye vagyok – ostoroztam magamat.

Egy kar fonódott a csuklómra és valaki bele rántott az ölébe. Az illatát megérezve megismertem, hogy ki volt az. Hátra néztem, a biztonság kedvéért. Egy perverz mosoly pihent az arcán, amitől egy kicsit megijedtem, ezért előre néztem.

Derekam köré fonta kezét és szorosan magához ölelt.

- Szeretlek – suttogta alig hallhatóan a széltől.

Most már minden beugrott.

Egyszerre mentünk el. Hangos nyögések hagyták el szánkat az élvezettől. Azt hittem nem fogja hallani kiáltásunk közepette szavam – Szeretlek – mondtam.

- Én is – válaszolta.