12.rész Notifications

(Bocsánat, hogy ilyen rövidre sikeredett. Kárpótlásul a következő rész, nagyon hosszú lesz)

CL Pov.

Három éve járok ebbe a szörnyű gimnáziumba. Egyszerűen ki nem állhatom. Semmi érdekes nem történik, soha.

A kollégiumi szobámban egyedül lakom, ezért ott legalább nyugtom lehet egy kicsit.

Megőrit az, hogy minden lány hozzám jön, hogy „honnan szerzed ezeket a jó ruhákat, hogy lehetsz ennyire szép”. Ha tudnák, hogy én egyáltalán nem vagyok ennyire megelégedve magammal. Az csak egy álca, amit magam előtt tartok.

A szüleim is mindig biztattak avval, hogy tökéletes vagyok, de én soha, senkinek nem hittem el. Nem bírom, ha dicsérnek, és ha biztatnak.

Utálom, ha valaki követ, ezért ki nem állhatom Sandara Park-ot. Olyan, mint egy pióca, mindenhova követ és állandóan beszél hozzám. Legszívesebben leütném. Bocsánat a kifejezésért, de nem bírom a csajt.

-CL, ma ugye ráérsz délután? – fut utánam a nem kívánatos személy.

-Nem, nem érek rá Dira – minél hamarabb le akartam rázni magamról, szörnyen idegesített.

- Nem az a nevem, te butus – hozzám akart érni, de kitértem érintése elől és gyorsan elfutottam.

A parkba vezetett utam, ahol megpillantottam Minzy-t egy kezdős lányt. Nagyon szimpatikus volt. Nem úgy, mint a Park csaj.

-Szia – huppantam le mellé – Mit csinálsz?

-Olvasok – csukta be a könyvet és gyorsan el is rakta, hogy ne lássam, mi van az elején.

 -Mit? – kíváncsiskodtam tovább.

-Öhmm. Egy koreai drámát – nagyon elpirult, ezért nem gondoltam, hogy igazat mondott.

Hanyagoltam Minzy basztatását, és csak bámultam ki a fejemből a semmibe.

-Hol hagytad Dara-t?  - félszemmel láttam, hogy egy mosoly pihent az arcán.

Komolyan mindenki azt kérdezi, hogy hol hagytam el. Ő nem tartozik hozzám, hogy állandóan mellettem legyen. És én amúgy se szeretném. Sőt nem akarom.

-Nincs itt és kész – hisztiztem, és felindultam a szobámba.

Mikor beértem ledobtam a táskám és leültem gépezni. Felmentem facebookra és megakadt a szemem egy kiíráson.

-„Szerelmes vagyok Lee Chae Rin-be” – olvastam fel, magamnak.

A névre néztem, hogy ki írta ezt ki. És ki, na vajon ki volt?

SANDARA PARK.

Ledobtam az ágyamra a laptopom, és átrohantam Dara szobájába.  Szó szerint kicsaptam az ajtaját.

-MIKET ÍROGATSZ KI? NORMÁLIS VAGY TE LESZBIKUS PIÓCA? – ordítottam a képébe, miközben szerintem ő épp tanulni próbált.

-Hova? – nézett fel rám nagy szemekkel, mintha nem tudná, miről van szó – És mit is?

- Facebookra – rántottam fel a csuklóját megfogva és átvittem az én szobámba – Itt van – mutattam rá ingerülten a kijelzőre.

-Ezt nem én írtam – háborodott fel.

 Láttam rajta valami féle idegességet, mert elkezdett vörösödni a feje és kirohant a szobából.

Dara Pov.

A mai napom nem volt a legjobb, mert egy csomó tesztet írtam. Mivel már negyedikes vagyok, csak ezt az évet kell kibírnom.
Nincsen szobatársam és ezt sajnálom is, mert szeretek beszélgetni.

Szüleim elváltak és anyukámmal éltem, de apukámhoz is mindig elmentem, hogy ne érezze magát elnyomva. Én szerettem volna ebbe a kollégiumba járni, mert nagyon messze laktunk, és egy idő után szerintem nem bírtam volna a korán kelést.

Nincs sok barátom. Csak talán az osztálytársaim, de azokat se mondanám annak.

Bommal szoktam beszélni, mert ő meg is hallgat, és ő is negyedikes.

CL-re felnézek, de ő meg engem lenéz. Szerintem még idegesítem is. De én akkor se adom fel. Érzem, hogy egyszer ő is ugyan úgy fog érezni irántam, mint én.

Emlékszem az első napjára, mikor még elsős volt CL. Olyan elveszett fejet vágott, azonnal oda mentem és segítettem neki.

Már akkor bele szerettem. Most ez nagyon furán hangzik, hogy én ezt mondom, de így van. Már 3 éve titkolom érzelmeimet iránta. De ezt ő csak úgy fogja fel, hogy mindenhova követem.

Meg is elégeltem, hogy senki sem tud erről az egészről.

-Bom szeretnék mondani valamit – hívtam félre.

Nem tudom, hogy jó ötlet-e neki elmondanom, de már lassan beleőrültem abba, hogy senkinek nem mondhatom el.

 -Tudod, Bom- kezdtem bele lassan - én azt hiszem, szerelmes vagyok Cl-be - végére elhalkultam. Szánalmasan éreztem magam, hogy pont neki mondom el, ezt az egészet.

-Ohh, hát ez.. ez nagyszerű - láttam rajta, hogy nem tudja, mit mondjon - De ezt miért nekem mondod el? Miért nem Cl-nek.

Nos, erre a kérdésre én sem tudtam a választ. Lehet azért, mert féltem a válaszától, vagy ami még rosszabb, hogy undorodna tőlem.

 -Nem tudom - válaszoltam tömören.

-Ha csak ennyi volt a nagy mondani valód, akkor én most megyek - és már el is ment.

Mikor dél után rám tört Cl, nagyon megijedtem. Éppen a biológia tesztemre gyakoroltam. Lesokkolt, amit mondott, mert én nem írtam semmit ki facebookra. Mikor meg mutatta, és láttam, hogy nem csak képzelődik, felment bennem a pumpa.

Tudtam, hogy Bom volt az. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire egy picsa.

Rátörtem az ajtót, és ahogy gondoltam a hülye telefonját nyomkodta.

 -Mi a baj Dara? - nézett rám, mintha nem tudott volna semmit.

Csak szimplán odasétáltam és megfogtam a hajánál.

- Te büdös ribanc. Szerinted mi a bajom? - kérdeztem cinikusan.

 - Inkább köszönd meg te kurva – ordította, miközben próbálta kiszabadítani a haját a kezeim közül.

- Evvel mindent elrontottal - rángattam, de egy kéz a kezemre fonódott, ezért elengedtem a ringyó haját.

Mikor hátra néztem, Cl állt mögöttem.

- Hagyjad, nincs értelme. Mindig kitalál valamit, hogy csesztesse az embereket - mondta nyugodt hangon.

- De ez most kivételesen igaz volt - mondta az a hülye ribanc.

-Komolyan, nem tudnád befogni - indultam, hogy újra megtépjem, de Cl újra visszatartott, és elkezdett maga után húzni a szobájába.

 Mikor beértünk leültetett az ágyra.

 Cl. Pov.

 Amikor eszembe jutott, hogy abba az irányba a pletyka kisasszony szobája van, Dara után futottam. Láttam, hogy elég mérges Bom-ra. Bom mondandója után, bevittem a szobámba Dara-t és leültem mellé az ágyra.

- Figyelj, én nem érzek irántad semmit. Ne haragudj - próbáltam kedves lenni vele, hogy ne mondja azt, hogy egy érzéketlen pina vagyok.

 -De.. de én - láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

 Hogy boldog legyen, magamhoz öleltem. Sajnáltam is, meg mérges is voltam rá.

 Most mit kéne csinálnom?

11.rész Cigarette

Jin Pov.

Már nem tudom, mióta lóghatok együtt a többiekkel, de Rap Monstert ismerem legrégebb óta, mert vele egy általános iskolába is jártam. Nagyon régóta szerelmes vagyok már belé, de soha nem mertem neki ezt bevallani. Mindig körül vették a szebbnél szebb lányok, és esélyem se volt. Rosszul esett mikor valakivel járt, és kézen fogva mentek. Tudom, hogy ő hetero, ezért szóba se jöhetnék nála.

Meg is lepődtem, mikor azon a délutánon visszacsókolt. Lehet, hogy a drog hatása alatt volt, de végre érezhettem édes száját az enyémhez simulni, és ezt ki is használtam. Mondjuk eléggé be voltam már állva, de még így is tökéletesen emlékszem arra, amikor Namjoon magához húzott. Bizseregtem mindenhol, ahol hozzám ért. Egész eddig erre vártam, hogy végre nyelve az enyémhez érjen. Olyan tökéletes volt, még így bebaszva is.

Elhajoltam szájáról, de éhezve kapott ajkaim után.

Tudtam, hogy sajnos erre holnap már nem fog emlékezni, ezért csókcsatánk végén, elvettem Sugától a zacskót, és én is bele szippantottam egy nagyot.

Leszarom, akkor hogy mi van, legalább nem fogok szenvedni miatta, mert ha emlékeznék rá, akkor csak még jobban fájna. Úgy is csak egy egy éjszakás kaland lenne.

~Reggel~

Nehezen ébredtem fel, mert mindenem sajgott a tegnaptól. Nem is akartam kinyitni a szemem, mert nem akartam szembesülni a valósággal.

Azt hittem csak a fejem fog hasogatni a tömérdek piától és fűtől, de ráadásként mindenem fájt, legjobban a seggem.

Végül csak kinyitottam látószerveimet, de bár ne tettem volna, mert majdnem megvakultam a világosságtól.

Mikor már normálisan láttam, akkor vettem észre, hogy még is min, vagy kin is fekszem, Namjoon mellkasán.

Éreztem, hogy valami nem stimmel ott alul, mert szellősebb volt a kelleténél. Lenéztem és mindketten anyaszült meztelenül feküdtünk egymáson. Gondoltam, hogy ez fog történni, még ha nem is emlékeztem semmire. Lemásztam szobatársamról, és jobban szemügyre vettem a szobát. Legszívesebben felkiáltottam volna a kupit és a törött cuccokat látva. A lepedő szét volt szaggatva, és bűzlött a szoba. Mocskosnak éreztem magam. Felkaptam pár tiszta ruhát és elmentem zuhanyozni, hátha felfrissülök tőle. Alig tudtam menni a fájdalomtól.

A vízsugár alá téve a fejem, emlékképek jutottak eszembe.

Miután kizavartak a „V-Hope” szobából, RapMonnal átkarolva bicegtünk át sajátunkba. Az ajtónkhoz érve társam nem tudta fékezni magát, és neki vágott a fának. Felnyögtem tőle fájdalmamban és az élvezettől is.

Nem tudtam elhinni, hogy ezek mind megtörténtek. Sajnos több dolog nem ugrott be. Kijöttem a kabinból, és megtörölköztem, majd felöltöztem. A tükör elé álltam, és elkezdtem vizsgálni magamat. Nyakam ki volt szívva mindenhol, szám fel volt dagadva. Borzalmasan festettem.

Az ajtós jelenet után pár részlet teljesen kiesett, de a benti események jobban megmaradtak.

Rap Monster állat módjára baszott oda mindenhez, és csókolt eszeveszettül – szóval ezért van így összetörve és felbolygatva minden a szobánkban.

Meghallottam Namjoon hangját az erkélyről, gondoltam megint cigizik. Kiszaladtam hozzá. Csak egy boxerben álldogált a hűvösben, és keserűen beletekintett a nagyvilágba. Megindultam felé, de újabb emlékek zaklattak:

Most már pucérak voltunk és mindkettőnk nagyon be volt indulva egymásra. Vadul csókolta felsőtestemet, amit én nyögésekkel díjaztam neki.

Meghőköltem az ajtónál, de RapMon észrevett és magához hívott.

- Mi volt az este? – mondta komoran és rám fújta a cigi füstjét.

- Semmire sem emlékszem, azt reméltem te majd fogsz – hazudtam szemrebbenés nélkül.

- Szerintem dugtunk – nézett a semmibe.

- Ezt én is gondoltam. Biztos nem dereng semmi? 

- Hmm – láttam rajta, hogy elgondolkodik, majd meglepetésemre folytatta – Azt hiszem, valami rémlik. Arra emlékszem, hogy azt mondtad, hogy „szeretlek” – én erre egyáltalán nem emlékeztem.

- MIT MONDTAM? – lepődtem meg saját tettemen.

- Elég őszintén mondtad, hogyne emlékeznél rá – mosolyodott el fél oldalasan.

- Ezt hogy érted? – néztem rá nagy szemekkel.

Hirtelen magához rántott és a fülembe suttogta – Tényleg nem szeretsz?

Elgondolkodtam rajta egy darabig, hogy elmondjam-e neki. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e.

Akaratlanul is megeredt a nyelvem, lehet, hogy még a szer hatására.

- Igen, szeretlek. És akkor mi van?  - csordult le egy könnycsepp az arcomon – Már jó régóta, ha nem tűnt volna fel – bőgtem el magam – Szörnyen esett mikor lányok kezét fogtad és csókoltad meg őket, helyettem. Tudod te, hogy ez milyen érzés?

Láttam, hogy a szememet vizsgálja, és mondanivalóm végén, magához ölelt.

- Bocsánat – suttogta.

Éreztem a cigaretta szagát, de még ezt is szerettem benne.

Sajnálatomra elengedett, és visszafordult az erkély széléhez.

Éreztem, hogy eggyé váltunk. Tövig bennem volt már férfiassága. Nagyon fájt, de őt ez nem érdekelte, a saját vágyait akarta kielégíteni.

- Majd még elgondolkozok… kettőnkön… Hagyj magamra. Kérlek - mondta siváran.

Otthagytam gondolataival együtt, és elkezdtem jobban visszagondolni az estére. Minden részletét tudni akartam, nem érdekeltek a következmények.

Egyre gyorsabban mozgott felettem. Élveztem minden egyes mozdulatát.  Hangosan nyögtünk, szinte egyszerre. Azt kívántam bárcsak soha ne lenne ennek vége.

Átöltöztem majd elhagytam a szobát. Azt reméltem utánam jön Namjoon, de csalódnom kellett benne, mert nem jött.

Az első pár óra hamar elment, természetesen nagyon unalmas volt.

A tesit megint ellógtuk, mint ahogy szoktuk. Kimentem a parkban és vártam a többieket, mert még senki nem volt ott.

Figyeltem a természetet. A madarak csicseregtek, a fák enyhén lengedeztek a szélben.  

Magam mögül ismert hangokra lettem figyelmes. Hallottam, hogy csak Suga meg J-hope volt az.

Hol van Monie? – kérdeztem magamtól.

De nem sokkal a fiúk után ő is megjelent, és egy mosoly kúszott arcára, mikor meglátott. Lehet, hogy rosszul láttam, de szerintem nekem szánta. Mindenkivel lepacsizott, kivéve velem.

Nem kerülte el a figyelmem hogy pár percre Sugarbear eltűnt, majd egy kislányos fiúval tért vissza, aki elég pirult állapotban volt. Aranyos volt az arca, mert egyfolytában félénken mosolyogott, haja vörösesbarna, ami világos arcát pont jól keretezte. Olyan esetlenül állt Yoongi mellett. Azt kellett mondanom, hogy összeillettek. Szerintem Suga megvédte, volna mindenkitől, még akár az élete árán is.

De nincsenek is együtt, miket beszélek? Szerintem hülye vagyok – ostoroztam magamat.

Egy kar fonódott a csuklómra és valaki bele rántott az ölébe. Az illatát megérezve megismertem, hogy ki volt az. Hátra néztem, a biztonság kedvéért. Egy perverz mosoly pihent az arcán, amitől egy kicsit megijedtem, ezért előre néztem.

Derekam köré fonta kezét és szorosan magához ölelt.

- Szeretlek – suttogta alig hallhatóan a széltől.

Most már minden beugrott.

Egyszerre mentünk el. Hangos nyögések hagyták el szánkat az élvezettől. Azt hittem nem fogja hallani kiáltásunk közepette szavam – Szeretlek – mondtam.

- Én is – válaszolta.

10.rész What Did You Feel?

Jimin Pov.

Hátra fordultam, és Sugát pillantottam meg magam mögött.

- Te? – néztem rá, és gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról. Nem akartam, hogy lássa, hogy gyenge vagyok.

- Csak lejöttem egy kicsit gondolkodni – ült le mellém. Láttam, hogy ő sincs a legjobb állapotban, mert eléggé magába zárkózott volt.

- Mi a baj? – tettem a kezem az övére, amire felkapta a fejét és észrevettem, hogy ő is a sírás küszöbén volt. Lassan kihúzta a kézfejét az enyém alól.

- Tudod… – gondolkodott el. Láttam, hogy végig gondolja, hogy elmondja-e, de végül csak kibökte – Tegnap lefeküdtem Jungkookkal, és most meg olyan, mintha nem is tudná, mi történt közöttünk. Levegőnek néz, és amikor ketten vagyunk a szobába, nem is beszél hozzám – hajtotta le a fejét.

Először le voltam döbbenve, hogy ilyen hamar befűzte azt az alsóbb éves srácot. Mondjuk, bevallom tényleg olyan kis szende szűznek tűnt az a gyerek. Suga meg olyan, ha valamit szeretne, azt meg is szerzi.

- De honnan gondolod, hogy élvezte egyáltalán? – kérdeztem rá a lényegre.

- Azt mondta az aktus után, hogy szeret.

 Leesett az álam - Hogy mit?

Bárcsak nekem, egyszer mondta volna V, de istenem, hogy is mondhatta volna nekem, mikor köztünk csak egy szűzies csók volt, ami nem tartott tovább 2 másodpercnél.

- Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. De várjunk! Te nem a csajokért voltál oda, öcsi? – jutott eszembe. Suga soha nem bukott a kuksikra, ezt most nem is értettem.

- Igen, így volt, a lányokat szerettem, vagy is most is, vagy már nem is tudom... De Jungkook olyan, mint egy lány, visszahúzódó és úgy érzem, hogy mindenkitől meg kell védenem, mert azt hiszem szerelmes lettem belé. Mikor tegnap este a karjaim között nyögött, olyan édes volt. Teljesen más érzés ragadott el, mintha egy pinát dugdosok.  Olyan, mintha abba az érzésbe azonnal bele szettem volna, de természetesen ezt csak Jungkookkal akarom tapasztalni. De jelenleg nem is szól hozzám – folyt végig egy könnycsepp az arcán.

Olyan rossz volt ilyen állapotban látni, a mindig kemény Sugát. Most teljesen más énjét ismertem meg.

- De... de kérlek, ezt a többieknek ne mond el – suttogta maga elé.

- Nem fogom, megígérem, haver. Na, gyere, menjünk vissza, mert reggel fel kéne kelni – álltam fel a padról és barátian oda nyújtottam a kezem Yoongi-nek.

5perc alatt vissza is értünk a kollégiumba. Benyitottam a szobába, és ahogy hallottam, V már abba hagyta a hangoskodást.

Lefeküdtem és pár perc alatt vissza is aludtam.

Reggel mikor felkeltem, Taehyung még aludt. De valami nem stimmelt nála, mert a paplan eléggé magas volt ágyékánál.

Félénken felemeltem a takaróját és benéztem alá. Férfiassága rendesen ágaskodott.

Nyöszörgött egyet, ezért gyorsan elengedtem az anyagot és az ellentétes irányba fordultam, ha netalántán felébred, azt higgye, hogy alszok.

Ahogy gondoltam, felkelt.

- Bassza meg – gondolom most vette észre, hogy áll neki.

- Hmmm –nyögtem, mintha most ébredeznék.

 -Ne fordulj ide! – kiáltotta el magát.

De ha valamit tiltanak egy embernek, annál inkább megteszi, ráadásul én előbb láttam merevedését, mint ő.

Átfordultam másik oldalamra.

- MONDTAM, HOGY NEE – hisztizett és felhúzta a lábát, hogy ne lássam, hogy feláll neki.

- V nyugi! Láttam mi van a gátyódban – simítottam a takarón végig, pont ahol gondjai voltak.

- Nhee – nyögte elhaló hangon.

Láttam, hogy be van indulva. Szemei csillogtak, arca enyhén piros volt, szája egy kicsit ki volt száradva, amin néha-néha végig nyalt.

Nekem nem volt ilyen álmom, de újra ágaskodott a „kicsi” Jiminie. Biztos nem volt neki elég, hogy csak este, én magam vertem ki.

- V kellesz nekem – suttogtam neki oda.

- De..de nem –egy mondatot se tudott megfogalmazni. Láttam rajta, hogy gyenge és az álma hatása alatt van, ezt ki akartam használni, de sajnos felugrott és beszaladt a fürdőbe.

Lehet nem így kellett volna közelednem hozzá, mert szerintem megijedt.

10perc múlva kimerészkedett, már felöltözve, de hozzám se szólva, tiszta piros arccal, kifutott.

Én is felkeltem, átöltöztem, majd végre elindultam az iskolába.

V Pov.

Legszívesebben elástam volna magam szégyenemben. Jimin reakciója nagyon meglepett, mert nem csodálkozott merevedésemen, hanem olyan volt, mintha már tudta volna. Végigsimított takarón keresztül farkamon, amitől nagyon megijedtem, de kijelentésétől még annál is jobban - V kellesz nekem.

Nem tudtam mit csináljak, ezért elmenekültem gondjaim elöl, mint ahogy szoktam, és bezárkóztam. Gyorsan felöltöztem a fürdőben és kiszáguldottam a szobából a folyósóra. Nagyon siettem, nehogy bárkivel is összefussak. Nem figyeltem lépteimre, ezért belegabalyodtam lábamba és majdnem előre buktam a lépcsőn, de egy kéz visszarántott. Alig bírtam magamhoz térni, ám mikor megfordultam, hogy megnézzem ki a megmentőm, gyors kirántottam magam kezéből és lerohantam. Eszeveszettül futottam. A parknál megálltam, hogy levegőhöz jussak. Sajnos követőmet nem tudtam lerázni és hátulról magához húzott.

- J-hope… ne! – mondtam, levakarva a kezét magamról, mert újra végigfutott az agyamon az álmom.

- Miért ne?! Tegnap olyan magányos voltam nélküled – bújt oda hozzám.

Megéreztem friss, férfias illatát. Jól esett újra a karjában lenni.  Hiányzott.

- Elengedlek, ha megfogod a kezem és úgy megyünk tovább– nézett rám.

- HOGY MIT?

Nem hagyott dönteni, hanem összekulcsolta a kezünket és maga után húzott a park mélyébe. Leültetett az egyik padra. Egy darabig csak nézegetett, majd közeledni kezdett hozzám, számat szuggerálva, de szerencsémre valaki mögülem ordítva futott hozzánk, és megakadályozta a folytatást.

- Hoseok, Taehyung! Tegnap elfelejtettem közölni önökkel a feladatokat. Délután jöjjenek az irodámhoz, ellátom önöket takarítószerekkel és munkához láthatnak a mosdókban – mondta lihegve a diri.

A mosdó szónál nagyot dobbant a szívem. Remélem, az álmom nem ismétlődik meg élőben is.

- Örülök, hogy ilyen jól kijönnek egymással, de igazán elindulhatnának már az iskolába – nézett szigorúan ránk, majd az órájára.

Felpattantam és nagy léptekkel elindultam a suli felé. J-hope kicsit lemaradva, ballagott utánam. Tulajdonképpen ez volt az első napom az iskolában, amikor rendesen tanulnom is kellett. J.hope-al elváltunk, mert nem egy osztályba jártunk. Bementem az osztálytermembe és helyet foglaltam. Még nem volt itt a padtársam, Jimin. Késve érkezett meg a fekete kisördög, majd mellém baktatott.

- Jól ott hagytál, még azt sem mondtad, hogy fapapucs – vágott sértődött fejet.

- Bocs… csak megijesztettél…

- Én bocs, csak nagyon megkívántalak – nyalt végig az alsó ajkán.

Megrémisztett, ezért inkább előre fordultam és figyeltem tovább az órát. Váratlanok voltak Jimin tettei. Néha figyelmes, igaz barát volt, néha meg egy perverz állat, ami mindig megijeszt. Soha nem tudtam kiismerni, vagy kiolvasni mit gondol, érez. Egy rejtély volt számomra, amolyan zsákba macska.

Ma Könnyű óráink voltak és nem is volt olyan sok, ezért hamar végeztem, és elmentem a suli menzájára megebédelni. A sorban Jungkookkal találkoztam. Nagyon szótlan volt. Nem akartam különösebben szóra bírni, ezért csak álltunk a sorban tovább, némán. Mikor végeztem, elmentem az igazgatóhoz, lejelentkezni. Szerencsére nem volt még ott J-hope, ezért elkezdtem takarítani egyedül, amilyen gyorsan csak lehetett, nehogy találkozzak azzal az emberrel. Csak a férfi mosdókat kellett kitakarítanunk, amiből 2 volt. A mosdókagyló hamar megvolt, de a vécéknél kicsit pöcsöltem. Már az utolsó fülkénél járhattam az első elvégezendő mosdóban, amikor berontott egy alak és felrúgta a felmosó vödröt.

- Mi a jó büdös fészkes fenét csinálsz?! Nem látod, hogy most mostam fel?! – akadtam ki.

- Most kurvára nem azt figyeltem, Csibus – ekkor már tudtam, hogy a bunkó fazon nem más, mint szobatársam, J-hope.

- Még is mi a fasz bajod van?? – álltam fel, és jöttem ki a fülkéből, hogy jobban szemügyre vegyem a zaklatott felet.

Tiszta kék-zöld folt volt az arca, és az orrából vér folyt ki. Gyorsan kivettem egy papírtörlőt a tartóból és a csap alá tettem. Mikor már rendesen átázott, Hoseok vérző testrészéhez emeltem a nedves anyagot. Felszisszent, ahogy találkozott a hideg a sebével.

- Miért segítesz rajtam? – kérdezte meglepődve tettemen.

Elgondolkoztam azon, hogy mi a jó fenéért csinálom mégis ezt, és arra jutottam, hogy szarom le. Elengedtem a papírt, ami sikeresen leesett a földre és visszamentem befejezni a takarítást.

J-hope még mindig ott állt és nem tudta felfogni a gyorsan történő eseményeket. Kiszámíthatatlan vagyok, de ő még nálam is jobban.

Lehúztam a vécét és vittem magammal a már kiöntött felmosó vödröt, az emeleti mosdóba. Mikor az ajtóhoz értem megfogta a kezem J-hope és magához húzott. A vödröt ijedtemben kiejtettem a kezemből, így még a kevés takarítószer is kiömlött belőle, ami még volt benne. Kezeimet lefogva ajkainkat szorosan egymásnak tapasztotta. Mivel a kezemmel nem tudtam őt ellökni magamtól, egy jókorát léptem rá a lábára. Felkiáltott a fájdalomtól és elengedett.

-Miért csinálod mindig ezt? Érzel irántam egyáltalán valamit, vagy csak úgy heppből? – törtem ki magamból.

Egy ideig csak bambult rám idióta fejjel, majd kinyitotta száját, hogy válaszoljon, de aztán vissza is csukta.

- Gondoltam – rontottam ki az ajtón.

Feltrappoltam az emeletre és ott is nekikezdtem a munkának. Már későre járhatott. Később betört Hoseok az ajtón és megragadott egy szivacsot és segíteni kezdett. Csodálkoztam, hogy hirtelen milyen segítőkész lett, de inkább szótlanul folytattam, nehogy még abbahagyja és rám maradjon az egész meló. Hamar kész lettünk, mert jól megoszlott a munka, mikor teljesen végeztünk, visszavittük a takarító szereket az igazgatóhoz és hazafelé vettük az irányt. Lassan mentünk és némán. Szokatlan volt, mert nem nagyon volt Hoseokkal olyan pillanatom még, mikor nem mászott rám.

J-hope Pov.

- Miért csinálod mindig ezt? Érzel irántam egyáltalán valamit, vagy csak úgy heppből? – ordibálta nekem V.

Nem szólaltam meg, mert még én sem tudtam a választ a kérdésére.

- Gondoltam – válaszolt helyettem is.

Mit érzek én valójában a kiscsibe iránt? Vajon érzek is valamit, vagy csak szórakozok vele? Is-is, vagy nem tudom. Azt hiszem még magam előtt is titkolom ezt a dolgot. Soha nem tudtam kifejezni az érzéseimet, mert nem is tanították meg nekem, hogy hogyan kéne. A szüleim nem szavakkal, hanem ütésekkel neveltek. Hogyha valami rosszat követtem el, nem magyarázták el nekem, hogy mi volt abban a rossz, hanem veréssel közölték, hogy az nem jó. Éppen ezért nem tudtam fékezni az indulatomat soha. Amint tehettem, elszöktem otthonról, erről még az igazgató sem tud. Mikor szülői van az iskolában, mindig azt mondom, hogy nem érnek rá. Ez be is szokott válni általában.

Éreztem, hogy szükségem van valakire, aki támogat és szeret.

Bomlottak értem a lányok, de én mindig a saját nememet néztem meg. Nem voltam még fiúval, de mindig is terveztem. A kis Taehyung erre pont megfelelő lenne nekem.

Nagyon szótlan voltam és ezt V is észrevette. Meg akartam volna fogni a kezét, de az előző próbálkozásomnál is elutasított, ezért csak mentünk, csendesen az éjszakában egymás mellett.  Hirtelen elé léptem és megálltam előtte. A puha orcáit kezeim közé fogtam, szemei csillogtak a holdfényben. Gyönyörű volt. Ajkaimat gyengéden hozzáérintettem szájához. Meglepődött tettemen, ezért még csak el sem tolt magától, de vissza se csókolt.

Elhajoltam párnácskáiról, de még mindig nagyon közel voltam hozzá.

- Mit éreztél? – leheltem a szájára.

9.rész Awkward

Jimin Pov.

Nincs gondom a szüleimmel. De azt jobban bírom, ha nem állandóan velem vannak elfoglalva. Anya és apa mindig azt mutatta, milyen egy normális kapcsolatban élni, amiben szeretik egymást a nő és a férfi. De én ezt a segítséget megtagadtam, akkor mikor Kim Taehyungot megláttam az iskola kapui előtt. Azonnal bele szerettem. Szerelem volt első látásra.

Vöröses szőke haja gyönyörű volt, fehér arcához. Mikor elmosolyodott, azt hittem menten össze pisilem magam.

Mindig hozzá érek, hogy érezhessem selymes bőrét. Amit néha ellenez is, de nem érdekel, magamnak akarom tudni, még csak ennyire is, amennyit eddig elértem nála.

Amikor J-hope elrángatta cicámat, azt hittem nyomban felrobbanok.

Sohase volt szimpi Hoseok, mindig is furának találtam és idegesítőnek is. Nem bírom a képét. Ezért is verekedtem vele, mikor megérkezett V. Mindig elvette tőlem azt, akire, vagy amire vágytam. Most nem fogom hagyni, hogy Taehyungot is elvegye tőlem.

Kellet nekem V, éreztem, hogy szükségem van rá, minden értelemben. Nem akartam vele lefeküdni, csak a közelségét akartam érezni.

Mikor megláttam, hogy az a fasz bevert V hasába, majdnem nekimentem, de engem nem az erőszakra neveltek, ami amúgy se megoldás semmire.

-Jajj cicus, mi történt? – rohantam oda titkos szerelmemhez.

- Csak megtanítottam pár dologra – mondta az a ló pofájú állat.

Majdnem behúztam neki egyet, de ő előbb tette meg mint én. Sajgott az egész arcom. 

J-hope gyorsan el is iszkolt, tudta, hogy visszaütöttem volna neki ezek után, de e helyett, csak V édes, kis vézna felső testével találtam magam szembe, aranyosan oda tartotta vérző orromhoz a pólóját.

-Ezt nem kellene, mert még megfázol – most úgy éreztem magam, mint anyám, amikor nekem mond ilyeneket. De nem tehettem róla, féltettem a cicámat, nehogy bármi baja is essen, így is szörnyen éreztem magam, hogy nem tudtam eléggé vigyázni rá.

Elmentünk az iskolaorvoshoz igazolást kérni erre a napra, de utána sajnos mindketten a saját szobánkba mentünk vissza. Szerettem volna ölelni V-t, vagy csak simán tudni, hogy mellettem van.

Amikor bementem a szobámba, ledobtam magam az ágyamra, és egy kicsit elszundítottam.

Egy hangos kopogásra keltem.

- Gyere – kiáltottam.

Pánikolva futott be, és állt meg előttem. Felkeltem, és leültettem magam mellé.

- Jajj kiscica mi a baj? – simogattam nyugtatóan a hátát.

- J-hope… majdnem megerőszakolt… és… én… élveztem…- ledermedve néztem magam elé.

Micsoda? – kérdeztem magamtól – Élvezte?

Legszívesebben elsírtam volna magam. Ettől az egyetlen mondatától. Nagyon fájt, amit mondott, belém mart, csak ennyivel. Nem akartam, hogy Hoseok megint elvegye tőlem azt, akit szeretek. NEM AKARTAM.

Valaki elkezdett dörömbölni az ajtón.

- Csibus, gyere vissza, hiányzol a farkamnak – kiabálta az a faszfejű.

Befogtam a száját a kezemmel, hogy ne tudjon válaszolni J-hope-nak.

Mikor már hallottam, hogy nem döngeti az ajtót, és valószínűleg elment, levettem kacsóm V szájáról.

-Ezt miért csináltad? – nézett rám nagy szemekkel.

- Sss – hajoltam rá a szájára, és egy lágy csókban részesítettem.

-És ezt miért csináltad? –szólalt meg félénken, mikor elhajoltam édes párnácskáiról.

Nem válaszoltam neki, nem tudtam mit mondani erre, mert ezt nem lehet megmagyarázni. Nem szeretném neki elmondani, hogy szerelmes vagyok belé, még nem.

V Pov.

Nagyon megijedtem, mikor meghallottam J-hope hangját. Egyszerre féltem és akartam, hogy újra elkapjon, de Jimin nem hagyott válaszolni, kezét a számra tapasztotta. Nem értettem reakcióját, ezért megkérdeztem miért tette, de nem válaszolt, legalábbis nem szavakkal, hanem csókjával. Sokkal érzelemmel telibb volt ez a csók szobatársaménál, bár csak egy percig tartott. Míg Hoseok csókja keményebb, szenvedélyesebb volt, Jiminé lágyabb, szeretettel telibb. Erre a tettére is rákérdeztem, de továbbra sem válaszolt, csak a padlót figyelte bűntudatában. Nem tudom miért csinálhatta ezt, hisz mi csak barátok vagyunk, de még is ez a csók más volt, mint csak egy amolyan „véletlen” puszi. Kezdtem azt hinni, hogy ő mindig is többet érzett irántam puszta barátságnál.

Egy jó darabig egyikünk se szólalt meg, aztán én törtem meg a csendet.

- Itt aludhatok nálad? – kérdeztem szemkontaktust keresve.

- Öhmm.. pe-persze – dadogta.

- Az a csók..miért csináltad?

- Véletlen volt, csak meg akartalak védeni J-hope-tól, nehogy észrevegye, hogy nálam vagy.

- Ja, rendben, bár azt máshogyan is megtehetted volna.

Megkönnyebbültem válaszán, mert én nem érzek különösebben iránta semmit, és nem akartam volna visszautasítani, ha ő igen.

- Még nem voltam fürdeni, mehetek itt? És kaphatnék pizsamát is? – kérdeztem.

- Persze – kapott elő egy nagy pólót és egy törölközőt is.

- Köszönöm.

Mikor végeztem a zuhanyzással Jimin már megágyazott nekem. Nagyon kedves és gondoskodó is tud lenni, ha akar, de általában a suliban mindig a perverzebb énét mutatja nekem. Mivel Jimin egyedül van egy szobában, csak egy francia ágya van. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam emiatt.

- Lehetek én belül?

- Nyugodtan, én amúgy is kívül szoktam lenni– nézett szemeimbe.

Az este további részében nem nagyon beszélgettünk egymással. Szerintem még mind a ketten zavarban lehettünk a csókunk miatt.

Viszonylag hamar elaludtam.

Mikor felébredtem, Jimin nagyon jó kedvű volt. Nem értettem az okát, hisz este még kissé szomorkás volt. Felöltöztünk és elmentünk a suliba. Most nem csinált semmi bugyutaságot, mint amiket szokott, csak ment nyugodtan, meg sem szólalt. Mintha nem is ő lett volna, talán valaki kicserélte. Nem foglalkoztam vele, csak sétáltam mellette tovább. Túl korán értünk be, ezért még elmentem a mosdóba megigazítani a frizurámat. Nem figyeltem, hogy esetleg vannak- e a budin. Egyszer csak az egyik ajtó mögül J-hope idegesítő, mégis szívdöglesztő feje jelent meg.

Vigyorogva közeledett felém – Mizujs Csibus? Hogy aludtál nélkülem? – vakargatta meg a kobakom.

- Semmi. Nélküled csak jól lehet aludni– válaszoltam tömören.

- Hogy mondhatsz ilyet Csibe? – lökött neki a kézmosónak.

- Ne kezd már megint!

- Miért ne? Úgy hallottam a tegnapi akcióm neked is tetszett – nézett rám perverzen.

- Te-te ezt m-meg ho-honnan tudod??

- Sehonnan. Most árultad el magad – neveti el magát.

- Te köcsög! – löktem el magamtól.

- Ne ellenkezz – ültetett fel a kézmosóra és fonta lábaim maga köré.

Ebben a pillanatban megéreztem Hoseok merevedését. Hogy lehet, hogy már ennyitől feláll neki? Ezt mind én váltom ki belőle? Kihasználva az alkalmat, számra tapadt. Ez a csók most sokkal jobb volt. Ebben benne volt minden, aminek egy csókban lennie kell. A szenvedély, az érzelem, a szeretet, és egy lehengerlő érzés, amit nem tudok kifejezni. Mintha nem is ő csókolt volna, olyan más volt. Most nem toltam el magamtól, engedtem neki. Bevitt egy WC fülkébe és lerakott maga előtt. Bezárta az ajtót és elé állt, hogy még véletlenül se tudjak elmenekülni. Meredten bámultam rá.

-Most mit csinálsz? – de kérdésemre, csak azzal válaszolt, hogy letolta gatyáját és alsóját előttem.

Megakadt tekintetem méretes péniszén. J-hope észrevette, hogy elfoglalt vagyok, ezért rólam is lerántotta nadrágjaim. Megállt bennem a levegő, annyira megijedtem. Ott álltunk egymás előtt csak egy pólóban. Hoseok lassan letérdelt elém és faszomat a szájába tette.

- Te…. meg??

- Csak befejezem azt, amit nem hagytál tegnap, még elkezdeni se – vette ki szájából a micsodám.

Hatalmas nyögések hagyták el számat az élvezettől. Nagyon jól esett, ahogy meleg szája találkozott férfiasságommal, és nyelvével, olyan tökéletesen masszírozta a farkam.

Mikor úgy látta, hogy ennél jobban nem állhat fel a faszom, ajkaimhoz emelkedett és szorosan hozzá nyomta az övéihez. Őt nem kellett hergelni, mert már amúgy is felállt neki. Csókunk közben, egy hirtelen mozdulattal, belém csúsztatta merevedését. A fájdalomtól bazi nagyot ordítottam, szerintem még a folyosón is hallani lehetett, olyan hangosat. Tudtommal, ilyenkor nem árt tágítani a partnert akibe, beledugja valaki a szerszámát. Kicsordult még a könnyem is, J-hope ezen csak nevetett, és elkezdett mozogni bennem.  Még azt sem szoktam meg, hogy bennem volt, nem ám, hogy még mocorogjon is. Próbáltam ellökni magamtól, de nem engedett. Kezeimet fejem fölé emelte és úgy szorított le.

Nem tudtam kifejteni mit éreztem szexünk közben. Fájt, de ugyanakkor élveztem is. Miután lefogott, már nem tiltakoztam, hagytam magam, hogy magáévá tegyen. Nyögéseimtől zengett az egész mosdó, néha-néha viszont elhalkított csókjaival. Ajkaim már feldagadtak erős puszijaitól, amikkel csitított. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a szokatlan, felemelő érzésnek, amit ő tett velem, de éreztem, hogy nem tudom tovább tartani.

- Ho-hoseok, azt hiszem é-én mindjárt…- nem hagyta, hogy befejezzem, pár utolsó nagy lökést végbevitt, majd elélveztem.

 Később ő is. Éreztem forró geciét szétfolyni a testemben. Majdnem még egyszer elmentem ettől az érzéstől, annyira jó volt.

Kipattantak a szemeim, mikor melegség töltött el , ami a gatyából jött. Sejtettem mi lehetett az, ezért lassan felemeltem takarómat, és meglestem, hogy valóban az-e amire gondoltam. Sajnos az volt. Merevedésemmel találtam szembe magam, ráadásul alsógatyám teljesen átázott, meleg nedűmtől. Nagyon kínosan éreztem magam, mivel nem a saját ágyamban voltam, hanem barátoméba, Jiminéjébe, ráadásul vele, aki megérezhette, vagy akár megláthatta volna a történteket.

Olyan valóságos volt, alig tudtam elhinni, hogy ez csak egy álom. Minden annyira élethűnek tűnt, a csók, a szex, minden. Olya mértékben élveztem, mintha tényleg megtörténne, pedig csak egy álom volt, amitől még el is mentem. Ez, hogy lehet?

Jimin Pov.

Este, mikor lefeküdtünk aludni, én még egy jó darabig fent voltam, gondolkoztam ezen az egész csókosdi dolgon. A nagy csendben és gondolkodásomban, V halk nyögésére lettem figyelmes. Olyan édes hangja volt, hogy egy perc alatt, kisebb énem sátrat vert alsónadrágomban. Ki kellett mennem a fürdőbe, segíteni magamon. Leültem a WC fedelére, és rávezettem ujjaimat farkamra, gyorsabban és gyorsabban elkezdtem mozgatni rajta a kezeimet. Hangos nyögések törtek fel bennem, ahogy egyre gyorsabb tempót diktáltam.

-Tae-Taehyung – nyögtem V nevét, mikor kezemre élveztem.

Lemostam váladékomat kezemről és nagyjából testemről is. Visszatértem ágyamba, de bárcsak ne tettem volna. Taehyung édes hangon nyögte, J-hope nevét. Könnyek gyűltek a szemembe. Gyorsan magamra kaptam pár dolgot és leszaladtam a parkba. Magányra volt szükségem. Mikor leértem elsírtam magamat, könnyeim patakokban folytak le arcomon.

- Nem hiszem el, hogy őt is elvette tőlem – legszívesebben ordítottam volna a fájdalomtól, ami belülről szabdalt szét.

Egy kéz fogta meg a vállamat.

8.rész The Question

Key Pov.

Megfogta a kezem és átvitt a szobájába, gyengén rálökött az ágyra, és fölém mászott.

- Most már az enyém vagy, csakis az enyém – lihegte vággyal teli hangon.
Ettől felbátorodtam, fölé másztam és lágy puszikat hintettem a nyakára.

- Jongie.. szeretem…. a nyakad..- suttogtam említett testrészére.

Halkan felnyögött, amitől elmosolyodottam.

- Édes vagy – hajoltam fel hozzá, de nem csókoltam meg, csak a szájától pár centire meg álltam.

Éhesen kapott ajkaim után, és émelyidő puszikat hintett párnáimra. A fellegekben éreztem magam, senki nem csókolt meg még így, mint Ő. Éreztem, hogy minden érzelme benne volt abba, ahogy hozzám ért, vagy ha csak a szájat épphogy, csak az enyémhez érintette. Ennyitől is beindultam még jobban, mint eddig, éreztem, hogy hímtagom nem nagyon bír oda lent magával. Sóvárog az után, hogy Jonghyun hozzá érjen, vagy épp gyengéden ajkai közé fogja.

Visszahajoltam nyakára, és néhol megszívtam ott hagyva nyomaimat, hogy mindenki lássa, hogy ő már az enyém. Lejjebb és lejjebb haladva minden egyes pontjára felső testének adtam egy puszit, mintha csak kérték volna – Key nekem is adj a csókjaidból – beleőrültem abba, hogy szerelmes lettem belé.

Mikor köldökéhez értem bele csókoltam, amire egész halkan felnyögött. Elkezdtem közben kigombolni nadrágját, és ágyékánál puszilgattam az élvezet kedvéért. Lassan lehúztam róla nadrágját, és alsó gatyán keresztül kezdtem el ingerelni. Néha-néha felnéztem arcára. El volt pirulva, és csukva volt a szeme, szája résnyire nyitva volt, amiből néha egy-egy sóhaj vagy nyögés szakadt fel.

Jonghyun Pov.

Nyakamat megtarkítva jelzett meg. Élveztem minden egyes mozdulatát. Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik velem, hogy engem most tényleg Key kényeztet. Levette gatyámat, és férfiasságomat kezdte el masszírozni. Tudtam, hogy most a következő lépés a szex lesz, de nem akartam könnyen adni magam, ezért úgy tettem mintha elaludtam volna. Egy ideig még kényeztetett, mikor észrevette, hogy „elaludtam”, fejemhez hajolt, és egy puszit lehelt az ajkaimra.

- Ez komoly?! Mit csináltam rosszul? – dünnyögött magában.

Gondoltam, egyszer mindenkinek jár a csalódás. Úgy véltem, hogyha átadom magam neki, csak kihasznál és eldob. Ki akartam élvezni a lehetőséget, hogy velem van, tovább húzni a szenvedélyes pillanatokat. Keyre vágytam már jó régóta, és most szenvedni akarom látni egy kicsit, ahogy eddig én is miatta. Nem gonosz szándékból, hanem, hogy tanulja meg, hogy az élet nem fenékig tejfel. Ha megtapasztalja milyen érzés nem megkapni azt, akit szeret, más szemmel néz majd mindent. Jobban elgondolkodik az élet menetén, és változtat, nem csak azt mondja.

Éreztem, ahogy óvatosan lefekszik mellém, hogy ne keltsen fel. Kicsit bunkónak érzem magam, de remélem, ezután jobban odafigyel rám. Szinte most ismertük meg egymást, bár én mindig is figyeltem őt, túl gyors lenne már most szexszel indítani ezt a kapcsolatot. Más kapna az alkalmon, és amint tehetné, lefeküdne szerelmével, de Én más vagyok, mint a többi ember. Megfontolt, nyugodt.

Otthon nem foglalkoztak velem, ezért mindig egyedül voltam, és sokszor gondolkoztam el dolgokon, hogy mit tehetnék jobban, hogy odafigyeljenek rám. Náluk nem vált be semmi, bár az emberek többségénél igen.

Lassan elaludtam, tényleg.

Key Pov.

Amikor láttam, hogy bealudt egy kicsit felháborodtam, de nem haragudtam rá, mert megmondom őszintén én is elég fáradt voltam. Ezt az estébe nyúló haverokkal bulizást be kéne szüntetnem, mert nem tesz jót, hogy ilyen sokáig fent vagyok, és az se, hogy ennyit iszok, vagy épp cigizek.

Lassan lefeküdtem mellé, nehogy felkeljen, majd szorosan hozzá bújtam, hogy érezhessem testének melegét. Gyengéden megfogtam a karját és a derekam köré fontam. Szeretném, ha magától ölelne, és nem csak én rakom magamra a kezét. Mintha meghallotta volna, szorosan magához vont. 

Pár perc múlva én is elaludtam.

~ Reggel ~

Előbb keltem fel, mint ő, de ahogy láttam ugyan abban a pózban voltunk, mint ahogy elaludtunk. Néztem édes arcát, olyan aranyosan szuszogott, meg akartam csókolni. Most.

Ezért oda hajoltam hozzá és egy lágy puszit hintettem szájára. Vicces grimaszt vágott a csiklandozó érzéstől, de nem akartam fel kelteni, mert még csak hat óra volt. Csak én vagyok ilyen korán kelő. Lassan kikászálódtam az ágyból úgy, hogy ne ébresszem fel szerelmemet.

Bementem a fürdőszobába. Le akartam mosni magamról azt a koszt, ami rám ragadt ebben az évben, le akartam sikálni. Nem akartam arra az énemre emlékezni, aki voltam. Az már nem én vagyok.

Beálltam a zuhany alá és élveztem a forró víz jótékony hatását. Tényleg segített valamennyit, de ezzel sajnos nem intéztem el semmit, ugyanúgy nyomta a hátam az a súly, amit egy éve észrevétlenül cipelek. Meg se kellet volna tennem ezt az egészet. Saját magamat rontottam meg ezzel. Bíztam benne, hogy Jonghyun tud rajtam segíteni, hogy meg tud javítani, mint egy törött babát a gazdája.

Mikor végeztem az önostorozásommal, egy törölközőt a derekamra tekerve kiszálltam a zuhanyzóból és kisétáltam a mosdóból. Kimentem a kis erkélyre ami Jonghyun szobájához tartozott, elővettem a cigis dobozom, és kivettem belőle egy csikket, majd meggyújtottam. Éreztem, hogy ez mos segíteni fog, ha bajom volt mindig a cigarettához menekültem.

Egy kar karolta át a derekam és kivette a pusztító szálat a kezemből. és ledobta.

- Nem kell neked ilyen, itt vagyok én, ha bajban vagy, segítek. –suttogta fülembe rekedtes hangán.

Jonghyun Pov.

A fő oka, hogy elköltöztem otthonról, nem az volt, mert leszartak, (mondjuk részben az is) hanem az, hogy anyámtól sosem kaptam szeretetet, csak néhány pofont. Alkoholista volt, aki a testével keresett pénzt. Szerencsére testvérem nem volt, aki ugyanezt átélte volna, egyedül kellett nekem ezt túlvészelnem. Amint lehetőségem nyílt jobb körülmények közé jutni, menekültem. Az igazgató megértette a helyzetem, ezért ingyen befogadott a kollégiumába. Gyerekkoromban sok szörnyűséget láttam, és nem akarom újra átélni azokat. Azóta anyámról nem hallottam semmit. Mikor meglátok bármi olyan dolgot, ami rá emlékeztet, például: cigit, tömény mennyiségű alkoholt, nyomban elfog a rosszullét.

Felébredtem és nagyon megijedtem, mert nem találtam Keyt az ágyamban. Azt hittem a tegnapi fukar akciómmal, teljesen elüldöztem magamtól. Kétségbeesetten ugrottam ki az ágyból, és kezdtem el keresni. Megkönnyebbültem, mikor megláttam őt a teraszon állva, kezében egy cigivel. Oda mentem hozzá, és megöleltem hátulról. Kivettem kezéből a csikket, és lehajítottam a teraszról. Soha nem akartam látni ezt az ördögi tárgyat.

- Nem kell neked ilyen, itt vagyok én, ha bajban vagy, segítek –suttogtam a fülébe.

Megfordult, velem szembe. Egy puszit nyomtam orrára és a nyakába bújtam.

- Azt hittem itt hagytál – hüppögtem.

Nem akartam szerelmemet ugyanabban a helyzetben látni, mint anyámat. Őt meg akartam gyógyítani, szeretni, mint még senki mást a világon. Érezze, hogy fontos valakinek, és nincs értelme mérgeznie magát.

- Csak túl sok volt magamból – törölte le könnyeim.

- Meg kéne beszélnünk az igazgatóval, az ide költözésed – néztem szemébe.

Key Pov.

Könnyes szemeibe néztem, amik tele voltak érzelemmel. Nem tudom miért érinthette ilyen rosszul, hogy rágyújtottam. Nem akartam megkérdezni, mert úgy is elmondja, hogy ha olyan baj van, amiben kell, segítsek. Éreztem, ahogy könny cseppjei lefolynak nyakamon.

Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.

- Meg kéne beszélnünk az igazgatóval, az ide költözésed- nézett az íriszeimbe.

Elmosolyodtam édes kijelentésén, olyan aranyos volt.

- Persze- ennyit tudtam csak mondani, mert elvesztem egész arcában.

Végignéztem rajta, szemei könnyesek voltak, arca néhol fénylett a nap sugarai között. Félmeztelen volt, izmos vonásai kirajzolódtak, ami nagyon tetszett, mert tudtam, hogy ő bármitől megvédene. Biztonságban éreztem magam mellette.

- Na menjünk be, mert mind a ketten megfázunk – húztam magam után be.

Elkezdtünk átöltözni, de megállítottam.

- Szeretnék… mondani… valamit – akadozva mondtam ki ezt is, nem tudom, hogy fogom neki elmondani, az igazi lényeges mondatod, ami meg változtathatja az egész életem.

- Mond csak – mosolygott bátorítóan.

- Szeretném, ha az életembe tartoznál. Járnál velem? – néztem rá félve.

7.rész My Little Boy

Besorolás: +18 

Jungkook Pov.

Elkényeztettek a szüleim, ezért az iskola kollégiumába költöztettek, hogy tanuljak egy kis önállóságot. Szerencsére ma nem kellett bemennem a suliba, hanem berendezkedhettem az új szobámba. Elvileg, valami idősebb srác lesz a szobatársam, pedig reménykedtem, hogy egy dögös csajjal tesznek egybe.  A kulcsokat már tegnap anyám megkapta az igazgatótól, így csak a szobámat kellett megkeresnem. A 2. emeleten volt. Nem volt túl nagy, csak 2 ágy, 2 íróasztal és egy nagy szekrény volt bent. A lakótársam még iskolában lehetett, mert a szobában nem volt és a fürdőben sem. Elkezdtem kipakolni, és rendet tenni a társam után is. Túl korán végeztem a pakolással, ezért elindultam felfedezni a környéket. Beültem pár bárba, de sehol se kaptam alkoholt, mert még túl fiatal vagyok. Visszafelé menet, megálltam az iskola melletti parknál, és figyeltem a lemenő napot. Gyönyörű volt, tetszett ez a hely, bár hiányzott, hogy mindent a seggem alá tegyenek. Reméltem, hogy mire visszaérek a koliba, már ott lesz a szobatársam. Ahogy ezen gondolkoztam, észre sem vettem, hogy a szobám ajtajához értem. Elővettem a kulcsom, és kinyitottam.

Suga Pov.

Amikor délután végeztünk az iskolában, és jót szartam is, felhívott minket magához J-hope, egy esti sziesztára, ahová hozott Rapmon egy kis anyagot. Amikor beszívok, mindig a fellegekben érzem magam, de azért nem nyomok be annyit, hogy ne emlékezzek semmire.  Tudom, hogy a többiek nagyon sokat szoktak szívni, ezért jó, hogy én mindig minden egyes pillanatra emlékszem. Amikor beléptem, Hoseok szobájában, már javában füst volt, és a fűszaga is megcsapta az orrom. Beljebb mentem és oda álltam a többiek mellé az ablakhoz. Jiminen láttam, hogy még magánál van, szóval ő csak cigizett, viszont J-hope és Rap monster elég rendesen be voltak állva, még a szemű is furán állt. Jin meg mivel nem híres arról, hogy nagyon beszív, most meg is lepődtem, hogy ő is elég érdekes állapotban volt, és ahogy láttam nagyon tetszett neki Rap monster szája, mert elég intenzíven falta, de nem is nagyon ellenezte Namjoon, sőt még a derekánál magához is húzta. Ezen már meg sem lepődtem, tudtam, hogy Jin enyhén ferde hajlamú. Nekem egyszer se jutott eszembe, hogy valaha is pasival legyek. Nekem sokkal jobban bejön, ha egy jó puncit tömhetek be.

- Adjatok nekem is abból – mutattam a füves zacskóra.

Mikor megkaptam a zacsit, bele szippantottam, és a szemeim már is keresztbe álltak.

- Huuu bassza meg, ez kurva erős – néztem Rap monra, de hiába mert, megint Jin szájában turkált.

Egyszer csak kicsapódott az ajtó, és asszem az az új, buzi gyerek jelent meg.

- Szia kis buzikám – köszönt beszívott hangon, mellettem J-hope.

- Kurvára elegem van, hogy mindig lebuziztok! – ordította, az a Taehyung gyerek.

- Nyugi van – mondtam neki, mert eléggé idegesítetett, hogy ordibál, így is majdnem szétszakadt a fejem az anyagtól.

Nem sokkal utána, hogy bejött az az ordibálós fasz, nyílt az ajtó, és egy édes hang szólalt meg, Bom. Bárhonnan megismerem szép hangját, na, őt szívesen megdöntöttem volna.

- Sziasztok! Jobb lesz, ha eltakarítotok és elhúztok a szobátokba, mert jön a diri. Gondoltam jó, ha szólok – mondta magas hangján, majd kiment a szobából.

Lassan mindenki, kiandalgott, és valahogy én is eljutottam a szobámhoz. Mikor benyitottam az ajtón, egy ismeretlen kisgyerekes arcú fiú ült az egyik ágy szélén.

- Te ki a fasz vagy? – néztem rá értetlenül, de biztos a fű is közre játszott.

-  Jungkook – kelt fel, és megahajolt előttem.

Mivel közelebb volt hozzám, még így, homályosan is láttam, hogy milyen aranyos arca van. Macskaszerű szemei enyhén ki voltak húzva szemceruzával, ajkai teltek voltak, amin egy kicsit meg is akadt a tekintettem. Elég márkás ruhába volt, biztos gazdag lehetett. Még soha sem mondtam ilyet, de nagyon szép fiú volt.

Jungkook Pov.

Mikor megérkezett a lakótársam, illedelmesen bemutatkoztam neki és meghajoltam. Eléggé bűzlött, de nem akartam beszólni neki. Hófehér bőre volt, és egy kicsit nagy orra. Szemei csodálatosak voltak, elvesztem bennük. Elég feltűnően szemügyre vettem szakadt cuccait, amit egy fintorral jegyzet meg. Nem lehetett minta gyerek, mert modora nem volt, és még a szemei sem álltak jól.

- Én vagyok az új szobatársad, remélem, jól ki fogunk jönni – próbáltam őszinte mosolyt mutatni neki, de nehezen ment, mert teljesen más srácra számítottam.

- Jó – mondta, a számat szuggerálva.

- Öhhmm..neked?  - kérdeztem zavartan.

- Suga – válaszolta, gyorsan elpillantva a párnácskáimról.

- Mész zuhanyozni, vagy mehetek én?

 - Megyek – mondta, és odadöcögött a fürdőhöz.

Viszonylag hamar végzett.

 A mosdónak háttal pakoltam bőröndömet, ezért nem láttam mikor kijött, csak annyit éreztem, hogy valaki a hátam mögött megállt. Hátra pillantottam, és felnéztem. Egy méretes pénisszel találtam magam szembe.  Ijedtemben bele csücsültem kofferembe, és felsikítottam egyet.

- Te normális vagy?!

- Miért lennék az? Csak zuhanyoztam. Egyébként is, te is fiú vagy. Láttál már ilyet, nem? – vigyorodik el.

- D-de, csak a-az más. És amúgy sem szoktam pucérkodni, főleg nem fiú előtt. Vagy te igen?

- Te még kisfiú vagy ehhez – nézett rám perverzen, még mindig egy szál faszban.

- Néha borotválnod is kéne, nem gondolod? – nevetem el magam.

- Úgy jobban tetszene?  

- Talán.

Erre sarkon fordult, és újra bezárkózott a fürdőbe. Zümmögések hallatszottak ki, amiről sejtettem, hogy az elektromos borotva hangjai.

- Ezt a barmot – gondoltam.

- Kész is vagyok! Így jobban tetszik? – állt újra elém, meztelenül.

- Sehogyse tetszel – válaszoltam flegmán.

- Majd megszeretsz – húzott közelebb a farkához.

- TE HÜLYE! AZ ARCOMHOZ ÉRT!! – undorodtam el.

- Akarod, hogy a szádba is legyen? – mondta perverzen.

- Szart – vágtam rá.

Suga Pov.

Közelebb húztam gyönyörű szép arcát, gyönyörű szép faszomhoz, és kezemmel szétnyitottam a száját, majd bele raktam fütykösömet. Először nagyon ellenezte, nem csinált semmit, csak mérgesen nézett fel rám. Amikor megéreztem meleg, nyálas száját férfiasságom körül, majdnem attól elmentem. Egyre keményebb és keményebb lettem. Nem tudom mit vált ki belőlem ez a kisfiú, de sokkal akaratosabb vagyok vele. Azt akarom, hogy az enyém legyen, kell nekem. Most. Azonnal.

Nem csak a szája melegét akartam érezni, a fenekét akartam markolni, miközben benne vagyok, nyögni akartam hallani, magam alatt. De most avval kell küzdenem, hogy egyáltalán tetsszen neki az, hogy a faszom a szájában van, de ahogy látom, nem nagyon jön be neki.

 Jungkook Pov.

Az az egoista barom, azt hiszi neki mindent szabad. Képtelen voltam ellenkezni, mikor a szerszámát belenyomta a számba. Mit képzel ez magáról, talán, hogy ő az Isten, és mindenki bomlik utána?! Mert ez nem így van, és ideje lenne már valakinek felvilágosítania.

 Egy irtó gonosz ötlet futott át az agyamon. Hirtelen ráharaptam a péniszére, felkiáltott és hátrébb lépett, amitől kicsúszott a számból a farka. Kaptam az alkalmon és átsurrantam lába közt, be a fürdőbe zuhanyozni.

Suga Pov.

- Kisfiú gyere ki!  Nagyon tetszett belülről a szád, meg szeretném kóstolni is – dörömböltem az ajtón.

Hallottam, hogy csobog a víz, ezért kihasználtam a helyzetet, és megnéztem, hogy nyitva hagyta-e. Ez a kis hülye, be se zárta az ajtót. Beljebb mentem és mögé surrantam a zuhanyzóban, majd magamhoz öleltem, hogy érezze merevedésem a fenekéhez simulni és, hogy érezze, hogy kívánom, de nagyon.

- Kellesz – suttogtam a fülébe, amire rá is haraptam.

Teste megfeszült a karjaim között.

- Te fasz fejű. ENGEDJ EL, MOST! – ordította, és neki lökött a kabin falának.

Jungkook Pov.

Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a vizet. Pucér testemet forró cseppek áztatták. Elkezdem köpködni Suga fehér váladékát, amit a számban hagyott. Fejemet a vízsugár felé emeltem. Jól esett, ahogy lefolyt az arcomon a nedves folyadék. Egy meleg test simult hozzám és húzott magához közel. Suga volt, éreztem a merevedését. Tényleg igazat mondott, mikor azt mondta akar. Zavarba éreztem magam, mert testünk minden porcikája találkozott. Ellöktem magamtól, de hiányzott szorítása. Vágyat éreztem arra, hogy érezzem puha, kívánatos ajkait. Egy ideig csak meredten néztem párnácskáit, majd lassan, közeledni kezdtem feléjük. Suga, kikerekedett szemekkel figyelt. Meglepődött hirtelen tettemtől. Nem számított arra, hogy most én fogok kezdeményezni. Neki nyomtam a zuhanyzó oldalának. Teste hozzá simult a falhoz és a testemhez. Szemébe néztem, amiben égett a vágy. Számat gyengéden az övéhez érintettem. Kezét a hajamba túrta, amitől kirázott a hideg. Nyelvemet átdugtam a szájába, amik összeforrtak, szinte mintha harcot vívtak volna. Mindketten élveztük. Meglepett tettem és viselkedésem, nem voltam magamnál, mintha nem is én irányítottam volna a testemet, hanem a vágyaim. Vad csókunk, farkamat merevedésre késztette. Suga belemosolygott csókunkba, ahogy találkozott felálló faszunk. Társam keze egyre lejjebb és lejjebb csúszott rajtam, míg el nem érte célpontját, a fenekemet. Belenyögtem csókunkba, szokatlan érzéstől. Azonban keze nem állt meg ott. Belenyúlt 2 ujjával a segglyukamba. Még sosem csináltam pasival, ezért egy kicsit fájt, de nagyon is élveztem. Hosszú, rücskös ujjait, lassan elkezdte bennem mozgatni. Felkiáltottam az élvezettől, ami felbátorította Sugát. Ujjait gyengéden kivette belőlem és, farkát kezébe fogva, lassan belém helyezte. Először várt, hogy szokjam a helyzetet.

- Khérlek mozogjh – mondtam sóvárogva.

Elkezdett mozogni úgy, hogy ne fájjon nekem, amitől hangosan felnyögtem.

Élveztem.

Egyre gyorsabb tempót diktált, majdnem összeestem az élvezettől. 

- Gyorshabbanh – lihegtem.

- De hát már most, majdnem összeesel – mondta gondoskodóan.

Átváltott szaporább iramra. Nyakamat szívogatta, miközben én vele együtt mozogtam. Most ő szorított a kabin falának. Hideg, párás volt az üveg, de Suga forró teste felmelegített. Már majdnem elélveztem, de ő előbb ment el, mint én. Mikor megéreztem meleg spermáját bennem, rögtön én is elmentem.  Nyakánál magamhoz húztam és megcsókoltam, ő pedig derekamnál ölelt magához.

- Köszönöm - gördült le egy könnycsepp az arcomon, alig észrevehetően a ránk folyó víztől.

- Miért sírsz? – nézett könnyes szemembe, és megsimogatta az arcomat.

-Azt hiszem beléd szerettem.

6.rész Jealous

~ Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott ~ 

V Pov.

Benéztem a takaróm alá, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg annak a fasznak a keze van-e a gatyámban. Először valami furcsa érzés futott át rajtam, majd elöntött a méreg. Legszívesebben bele vágtam volna az öklömet a ló pofájába, de mivel aludt, és nem akartam bunkó lenni, ezért csak bele rúgtam egy kibaszott nagyot, ami által leesett az ágyról.

Amikor már megérezte a kemény földet, felmordult – Hmmm.. Faszomat keltesz fel ilyen korán!

- Már megbocsáss, de a mancsod rossz helyen tartózkodott. Bele lógott a magán szférámban, nem is kicsit – morogtam.

- És?

Furán néztem rá, mert azt gondoltam a tegnapit csak az alkohol tette, és másnapra már mindent elfelejt. Megijedtem tőle, ezért próbáltam minél hamarabb elhagyni a szobát, és vele együtt J-hope-ot is. Miután felöltöztem és nagyjából rendbe szedtem magamat, elindultam.

- Ne keress, nem akarok veled találkozni, és szóba elegyedni az iskolában – csaptam be magam után az ajtót, hogy ne tudjon válaszolni.

Útközben, mikor mentem át a parkon, egy ismerős hang kiabált utánam – Taehyung!!

Hátrafordultam, hogy szemügyre vegyem az utánam jövőt. Pechemre az egyik bolond volt a sok közül. Mentem tovább, minthogyha meg sem hallottam volna, de ez nem vált be, mert egy hirtelen mozdulattal magához ölelt. Nem jutottam szóhoz. Talán ebben az iskolában mindenki úgy fogadja az új diákokat, hogy rámászik?

- Szia cica, hogy aludtál? –suttogta a fülembe.

- Jimin, ne hívj cicának! – morogtam neki.

- De hát, ha olyan cuki szemeid vannak, mint egy cicának?! Nem válaszoltál a kérdésemre – biggyeszti le a száját.

- Szarul – toltam el magamtól.

- Akkor felvidítalak – mosolygott perverzen, és ráhajolt a számra.

Szerencsére ki tudtam térni a csókja elől, és elfutottam. Az iskolába beérve, megkerestem leendő osztálytermem, ahol már az osztály nagy része ott volt. Mögöttem jött be a tesi tanár, vagyis az osztályfőnök, aki helyre igazította a többieket. Befutott mellettem Jimin, nem foglalkozva velem, és leült a leghátsó padba.

- Gyerekek! Hadd mutassam be az új osztálytársatokat, Kim Taehyung-ot – mutatott rám, én meg udvariasan meghajoltam – Kérlek, ülj le… mondjuk, Park Jimin mellé.

Sóhajtottam egyet, és odaballagtam Jimin mellé, és leültem.

Osztályfőnöki óránk volt, amin annyira nem kellett figyelni, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy padtársam keze átcsúszott a combomra. Felháborodva néztem rá, amitől gyorsan elkapta a kezét. Mikor az óra véget ért, elindultam a tesi öltöző felé, tesire.  Fél szemmel hátra pillantottam, és észrevettem, hogy mögöttem jön, kis lemaradással Jimin is. Az ajtóhoz érve, karon ragadott, és erőszakosan maga után kezdett el húzni.

- Tudod jól, hogy nem szoktunk tesire járni – mondta egész halkan, de én pont hallottam.

- Én mióta tartozok közétek?

- Mostantól – vigyorgott rám, és kiráncigált az iskola előtti parkhoz.

A többiek már ott voltak, de egy új tagot véltem felfedezni köztük. Amikor odaértünk, egy egészen alacsony és gyerekes arcú fiú ült közel, Suga mellett. Jimin is leült egy padra, és belerántott az ölébe, és úgy kulcsolta karját a derekam köré, hogy ne tudjak felkelni. J-hope irigy fejjel nézte Jimint, és valamit dörmögött a nem létező bajsza alatt, amit éppen csak ki tudtam olvasni – Halott vagy.

Kipattantam öléből, de elvesztve az egyensúlyomat előre estem a fűbe. Mindenki nevetett, kivéve azt az új fiút, aki együtt érzően nézett rám, és felsegített a földről, majd pár paddal odébb leültetett.

- Szia, Jungkook vagyok! Te? – mosolygott rám.

- Taehyung.

- Hazudik, nem is így hívják. V a neve! – kiabálta Jin, és csak most vettem észre, hogy Rap Monster ölében ült. Talán a tegnap esti csók is vele volt?

- Te érted minden fiú bomlik? –nézett rám értetlenül Jungkook.

-Mi? Ezt, hogy érted?

- Hát úgy, hogy az előbb Jimin ölében ültél, tegnap este meg J-hope-pal hancúroztál.

- MI VAN? – néztem rá tátott szájjal – Ezt ki mondta neked?

- J-hope, nagyon áradozott róla.

Felálltam, és oda sétáltam J-hope-hoz, és lekevertem neki egy pofont. A többiek csak bámultak, Hoseok meg lassan felém fordította piros arcát.

- Ezt most mi a faszomért kaptam? – kelt fel és lökött meg.

- MIÉRT TALÁLSZ KI OLYAN DOLGOKAT, AMIK MEG SE TÖRTÉNTEK? –ordítottam a képébe.

- Csitu van – fogott meg a pólómnál fogva, és elrángatott messzebb a srácoktól.

- Nem megmondtam, hogy ne parancsolgass nekem? – lökött neki az iskola falának.

- De akkor te miért csinálod ezt velem? – vágtam vissza.

- Mert mi teljesen más értékrendbe tartozunk – ütött bele a hasamba, amitől összeroskadtam.

- Jajj cicus, mi történt?- futott oda hozzánk Jimin.

- Csak megtanítottam pár dologra – és behúzott egyet Jiminnek is – Szálljál le V-ről! – majd otthagyott minket.

Nem értem rá magammal törődni, mikor barátom rosszabb állapotban volt.

- Minden rendben?  -levettem a pólómat, és Jimin vérző orrához emeltem.

- Ezt nem kellene, mert még megfázol – húzott a derekamnál fogva magához, és lehajolt, hogy megpuszilja a fájó testrészem.

- Nem kéne bemennünk és elkéretőzködnünk? Mert én nehezen tudok lábra állni – néztem a szemébe.

- De, jó ötlet – mosolygott rám.

Elmentünk az iskolaorvoshoz, és szerencsénkre kaptunk egy igazolást mára.

- Akkor, szerintem most menjünk fel a szobánkba – mondtam egészen halkan, és elindultunk a kollégium felé.

Mikor felértünk a mi emeletünkre, be akart jönni a szobámba.

- Bocsi, de most szeretnék egy kicsit egyedül lenni – mondtam neki, az ajtó előtt állva.

- Rendben, akkor majd később találkozunk. A pólódat majd visszaadom.

- Oké – mosolyogtam rá, és becsuktam magam mögött az ajtót.

Leheveredtem az ágyon, és elszundítottam.  Álmomból egy puha ajak ébresztett fel, számhoz simulva.  El akartam tolni, de erősebbnek bizonyult, ezért kinyitottam a szemem, hogy meglessem ki a tettes. Szobatársam volt a hunyó. J-hope falta az ajkaimat eléggé erőszakosan, de ahogy láttam élvezi, mert csukva volt a szeme, nem úgy, mint az enyém. Próbáltam elmenekülni, de képtelen voltam, mert erős karjaival leszorított.

- Enfgedj elf - próbáltam kinyögni, de a szájától nem tudtam beszélni.

- Nem, csibe. Te. Én. Most. Dugni fogunk. Kellesz nekem – suttogta a fülembe.

- Te normális vagy? Most ütöttél hason, és még azt várod, hogy lefeküdjek veled? A SZART!

Mintha semmit sem mondtam volna, tovább falt. Szám után a nyakamat kezdte el szívogatni. Majd mikor már teljesen lilára nem szívta nyakamat, a már pucér felsőtestemet vette kezelésbe. Apró puszikkal lepte el hasam, miközben egyre lejjebb és lejjebb haladt. Gatyámhoz érve elkezdte kigombolni a nadrágomat. Akaratom ellenére is, egy kicsit felnyögtem, de gyorsan odakaptam a kezem, a szám elé. Sajnos meghallotta, és felnézett rám mosolyogva. Lassan, hosszú ujjaival benyúlt a gatyámba, és alsógatyámon keresztül kényeztetni kezdte a péniszem.

- Ha-hagy a-abba – sóhajtottam.

- Még csak most kezdtük – vigyorodott el.

Közben, tovább kényeztette a farkam, amitől egyre jobban kezdett felállni. Egy mozdulattal lerántotta rólam a nadrágom, és megpillantotta merevedésem. Elégedetten elmosolyodott, és újból nekem esett.

- Hmm csibe, tetszik a nagy csibéd – hangsúlyozta ki a nagy szót.

Oda hajolt a faszomhoz, és kihámozta alsógatyámból, annyira, hogy hozzá férjen. Kezébe fogta tököm, és közeledni kezdett hozzá szájával. Mielőtt megtehette volna azt, amit tervezett, gyors mozdulattal kirántottam magam szorításából, és gatyámat helyére igazítva, eszeveszettül kirohantam a szobából.

Megálltam egy ajtó előtt, és bekopogtam.

- Gyere – kiabálta rekedtes hangján.

Benyitottam, és pánikolva oda rohantam hozzá.

- Mi a baj cicám? – kelt fel az ágyáról Jimin, és leültetett maga mellé, de észrevette enyhe merevedésem – Huhu – mosolyodott el, aztán magához húzott, amitől egy kicsit megnyugodtam.

Legördült egy könnycsepp az arcomon.

- Jajj kiscica, mi a baj? – törli le az arcomról a könnycseppeket.

- J-hope… majdnem megerőszakolt…. és…én………élveztem…. – bőgtem el magam.

Valaki az ajtón dörömbölni kezdett.

- Csibus, gyere vissza, hiányzol a farkamnak! – kiabálta az említett.

5.rész Falling In Love

Jonghyun Pov.


Kikukucskáltam az ajtómon, de nem láttam senkit a folyosón. A 13-as szobából hallottam kiszűrődni ismét a diri kiabálását. Vártam, hogy elhagyja a tanár a kollégiumot, és kiléphessek a szobámból. Lépteket hallottam kintről. Meglestem mi folyik ott. Azt hiszem, hogy azt a Woohyunt láttam elmenni. Általában Key partnerei nem szoktak elmenni éjfélnél előbb. Gondoltam itt az én időm, nem érdekelt az igazgató és semmi a világon. Elindultam nagy léptekben Key szobája felé. Bátorságom elillant az ajtajához érve. Szép lassan rátettem a kezem a vaskos kilincsre és egy félénk mozdulattal lenyomtam azt. Mint egy szellem úgy surrantam be, de pechemre észrevett. Esetlenül üldögélt az ágya szélén. Egy ideig csak nézett, aztán elindultam felé, leguggoltam és megfogtam selymes állát. Ebben a pillanatban mindkettőnk lélegzete elállt, mikor tekintetünk találkozott. A szeméből mindent kilehetett olvasni, túl könnyű prédának tűnt, mondjuk nem nekem. Tele voltam érzelmekkel, amik a felszínre akartak jutni. Egy hirtelen mozdulattal szánkat gyengéden összeérintettem, és egy lágy puszit leheltem ajkaira.


Key Pov.


Mikor a szemeibe néztem azt hittem leáll a szívem, akkorát dobbant. Miért érzem ezt? Ez nem normális, vagy is biztos, hogy nem az. Sóhajtottam egyet, mert szerintem egy szó se jött volna ki a torkomon. Olyan érzésem támadt, hogy azt kell neki mondanom, hogy szeretem, de hát honnan tudnám, mi az a szerelem, nem ismerem az érzést, de azt hiszem, valami ilyesminek kell lennie. Mikor megpuszilta a számat, nem tudtam megállni, és újra szája után kaptam.
Nagyon érdekes érzelmeket váltasz ki belőlem - gondoltam miközben a szemébe néztem.
Csak sajnos nem tudom a nevét, de az ő neve érdekelt is nem úgy, mint a többi kurvámé. Nem egy éjszakás kalandnak gondoltam az egészet, tőle sokkal többet akarok, nem csak dugásra kell nekem.
Én szerelmes lettem belé.
Mikor elváltam kívánatos ajkaitól, kiskutya szerű szemeibe néztem, ami bátorságot adott arra, hogy feltegyem neki a kérdésemet. - Hogy hívnak?


Jonghyun Pov.


Fellegekben éreztem magam szűzies csókunk után, ám mikor visszacsókolt majdnem összeestem. Azt hittem álmodom, hogy ez csak a képzeletem által szült csodás történet, amiben én vagyok a főszereplő és Key a hercegnőm. Soha nem akartam felébredni, ebből a rózsaszínű illúzióból. Az álmomból félbeszakított a valóság, Key félénk hangja.
- Hogy hívnak?
- Jo-jong-hyu-un - dadogtam, mint egy gyerek, aki most vallott szerelmet, bár igazából én is valami olyasmit tettem az előbb.
Bájosan elmosolyodott, és magához ölelt. Tátott szájjal guggoltam tovább előtte. Egy halk kuncogás hagyta el a száját, amitől elpirultam.
- Nagyon a-aranyos vagy - mondta, de nem mert a szemeibe nézni.
Nem mondtam semmit csak a nyakába fúrtam a fejem. Éreztem parfümjének illatát, mindig elképzeltem, ahogy ölelkezünk de élőben sokkal jobb volt. Vásznat kapott a fantáziám.


Key Pov.


Mikor édesen kidadogta a nevét, padlót fogtam mély rekedtes hangjától, és a tónusa miatt libabőrös lettem. Imádom a nevét is ennek az embernek, imádom a kiskutya szemeit, a csókolni való száját, a gyönyörű ívű, hófehér nyakát, amit majd lila foltokkal fogok tarkítani.
- Nagyon a-aranyos vagy - adtam hangot a gondolatomnak.
Még sohasem dadogtam, ezt is valószínűleg ő váltja ki belőlem. Kényszert éreztem arra, hogy megöleljem, érezni akartam mindenét, az illatát, a teste minden egyes porcikáját.
Szerelmes lettem.


Jonghyun Pov.


Összesimult mindenünk. Szerintem megérezhette enyhe merevedésem. Arcom piros volt szánalmamban, szégyelltem magam előtte, ki már annyiszor csinálta. Nem vagyok szűz, de gyakorlott se, mint Key. Csalódna bennem, nem vagyon neki való. Miért kellenék neki? Nem jelenthetek neki többet csak egy fiúnál, kinek eddig még a nevét se tudta.
Nem hagytam magam átverni, ezért megkérdeztem tőle, összeszedve a lehető összes bátorságom - Mit érzel irántam? Csak egy könnyű préda vagyok számodra? - csúszott ki hirtelen minden a számon.
Később jöttem rá mit is mondtam, és zavartságomban bocsánatáért esedeztem - Nem úgy értettem... mármint nem tudhatod mit érzel... mivel......ööö..csak most ismertél meg........ igazán... - hebegtem.


Key Pov.


Mikor mindenünk összeért éreztem, hogy a kicsi Jonghyun rendetlenkedik nála, mondjuk kicsi Key se volt egy angyal, de ezt próbáltam nem mutatni. Amikor megkérdezte, mit érzek iránta, utána meg elkezdett habogni, hebegni, szegény biztos azt gondolja, hogy most átverem. Láttam rajta, hogy nem biztos önmagában és össze van zavarodva. Segíteni akartam neki, ezen csak egy szó könnyíthetett.
- Szeretlek.


Jonghyun Pov.


Meredten bambultam magam elé. Ezt most ő mondta? Komolyan?
Ez volt ám a hab a tortám, de muszáj volt megkérdeznem valamit tőle - Mi történt? Miért ment el az a srác? Most én lennék a következő áldozat? - néztem a szemébe.


Key Pov.


Mikor feltette nekem a kérdését azt hittem menten elolvadok olyan aranyosan mondta, mint anyától a fia, hogy megkaphatja-e a plüss macit - Nem Jonghyun én, szeretlek, és nem hazudok - néztem én is a szemébe, hogy lássa, hogy igazat mondok.
- Amikor az igazgató bejött és meglátta, hogy itt egy idegen, azt mondta, hogy ki vagyok csapva a kollégiumból, ezért elküldtem Woohyunt, mert úgy éreztem, hogy ebben most tényleg igaza volt a dirinek, egy kurvát csináltam magamból - hajtottam le a fejem. - Ráadásul azt se tudom,  hol fogok lakni - nevettem fel keserűen, mert ezen a helyzeten már csak röhögni lehetett.


Jonghyun Pov.


Majdnem kiestek íriszeim a helyükről. Egyszerűen képtelen voltam felfogni azt, hogy akibe annyi ideig szerelmes voltam, viszont szeret. Nem tudom mit kéne most tennem, vagy mondanom, még sosem vallottak nekem szerelmet.
Türelmesen végig hallgattam mondókáját, de muszáj volt közbe szólnom - Te nem vagy kurva Key! Csak zűrös múltad lehetett, de legbelül jó ember vagy. Ha szeretnéd... esetleg.. tudom, hogy csak most ismertük meg egymást meg minden, és lehet, hogy ez kicsit közvetlen.... de nyugodtan lakhatsz nálam, amíg nem rendezed az életed - mondtam szinte suttogva.


Key Pov.


Nem tudom ezt, hogy hálálhatnám meg neki. Olyan kedves hozzám, pedig én tudomást sem vettem róla ez idáig, erre felajánlja nekem, hogy lakjak nála. Neki estem smacijaimmal, hogy érezze mennyire hálás vagyok neki, hogy ilyen kedves velem. Sokkal szenvedélyesebb volt ez a csók mint az előbbi, de annál inkább érzelmekkel teli. Megakartam neki ezzel köszönni azt, hogy hozzá költözhetek, azt, hogy bejött a szobába, és azt, hogy belé szerethettem.
- Ezerszer is köszönöm, Jongie - nyögtem bele csókunkba.


Jonghyun Pov.


Mindig csak rosszakat hallottam Kim Kibumról, hogy mennyire neveletlen és kacér, de én ezek ellenére is belé szerettem. Nem tudom mit vállaltam azzal, hogy felajánlottam neki a szobámat, hogy esetleg oda hozza fel majd a partnereit, de minden esetre bízok benne, hogy megváltozik, és , hogy komolyan beszélt nekem az érzéseiről. Csókunk végén, megfogtam a kezét és magam után húzva vezettem őt szobámhoz. Mikor odaértünk, ágyamra döntöttem, és fölé hajoltam.
- Most már az enyém vagy, csak is az enyém! - lihegtem bájos arcába, ajkainkat szorosan egymáshoz tapasztva, nem engedtem válaszolni.
Magamévá akartam tenni kívántam.
Levettem pólómat, míg ő kitágult pupillákkal bámulta a tevékenységemet. Mikor sikeresen lekerült rólam a póló, már alatta találtam magam. Nyakamat óvatoson ellepte lágy simogató puszijaival, amit később már keményebben elkezdte szívogatni. A mennyben éreztem magam, nem bántam meg felajánlásom, ha kell, magam fogom majd megszelídíteni.