21.rész Why Did You Do?

(Sziasztok ^^. Bocsánat megint a késés miatt, de azért sajnos az iskola nem marad abba :(  De most csak én (Kimji) írtam ezt a részt, persze volt közre működése Kimi-nek is de nagyon sok tanulni valója volt ezért most nekem kellett tevékenykednem. Szóval remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Jó olvasást. És nagyon megköszönjük a kommenteket mind ide és a fecebookra is ) (Kimji) 

J-Hope Pov.

Azok után, ami köztem és V között volt azon az estén, nem tudtam elfelejteni a kis csibust.

Reggel, mikor már rendbe szedtem magam, leültem az ágyam szélére és csak néztem magam előtt az üres ágyat.

Ott V-nek lenne a helye.

És nem Jimin mellett.

Mellettem kéne lennie. Velem egy szobába, hogy érezhessem finom illatát és hogy még csak a jelenlétének is örülhessek.

Ő az enyém és senki másé.

Bár, most egy kívülállónak egyáltalán nem úgy tűnne, hogy köztem és Taehyung között bármi is van, pedig én szeretem, csak ő Jimint szereti.

A nagy gondolkodásomban, egyszercsak valahogyan Jimin ajtaja elé kerültem.

Úgy látszik az agyam és a szívem is azt akarja, hogy Ő az enyém legyen.

Hangosan kopogtam be, mert közben elöntött a düh, hogy most lehet, azt a marhát csókolja és nem engem.

Egy kis idő után nyitottak csak ajtót, de én vártam.

Jimin nyitott ajtót és ahogy láttam ajkai elég duzzadtak és pirosak voltak. Ezek szerint jól gondoltam.

-Hát te miért jöttél? – kérdezte elég nyugodtan, mert még nem sejtett semmit.

-Azért ami az enyém – mondtam őszintén és egy vigyort is elengedtem.

-Akkor rossz szobába jöttél, mert itt én lakok és semmi cuccod nincs itt. Ha meg lenne, azt már rég kidobtam volna – nevetett.

Szánalmas és gyerekes faszkalap – mondtam magamban a szitkozódást Jiminre.

Mikor V is megjelent és az a nyálgép átkarolta, azt hittem oda okádok.

Gusztustalan.

Vagy csak azért az mert nem én csinálom Taehyunggal.

-Nem látod azt, ami a szemed előtt folyik? – sziszegtem oda Jiminnek.

Béna gyerek.

- BESZÉLJ MÁR ÉRTHETŐBBEN, TE ELMEROGGYANT! – ordított rám.

Azt hitte evvel megijeszt?

- Még én vagyok elmeroggyant? – nevettem cinikusan – Te nem veszel észre dolgokat, amiket más, már rég észrevenne. Ugye, V? – húztam félmosolyra szám és a megszeppent cicus szeműre néztem.

- Miért vonod bele őt is? Hozzám jöttél, vagy nem? –mondta Jimin.

Nem hozzád jöttem, hanem V-ért – gondoltam.

- Azért, mert ő is benne van – válaszoltam röviden és eggyérteműen, de neki nem esett le most se.

Amikor felfogta, vagy valamennyi leesett neki, a pólómnál megragadott és az ajtónak nyomott.

-Húzz el, amíg szépen mondom! – suttogta Jimin nyugodtan, de szemeiben láttam a gyűlöletet és a félelmet.

-Csibus engem szeret – suttogtam fülébe az igazat.

Ez a mocskos igazság. Fogd fel – gondoltam magamban.

Egyszer csak egy nagy csattanást éreztem arcomon, ami akkora volt, hogy eldőltem a földön.

Most olyan érzésem volt, hogy ő az erősebb, de nem akartam visszaütni. Nem verekedni jöttem, hanem V-ért.

Taehyungra néztem, akinek bekönnyezett a szeme.

-Válassz – mondtam komolyan V-nek.

V nagyon elgondolkozott, de nem értem miért. Egyértelmű, hogy engem fog választani.

-V, ugye ez nem igaz? – kérdezte reménykedve Jimin.

-M-mi? – dadogott a csibus.

-Az, hogy szereted J-Hope-ot – láttam Jiminen, hogy reménykedik, de ez már veszett ügy volt számára.

V nem szólt semmit, csak nézett maga elé.

Nyertem.

-Mióta? – kérdezte remegő hangon Jimin. Egy pillanatra meg is sajnáltam, de az hamar el is múlott.

-A-amióta ide jöttem..a suliba – kezdett halk sírásba. Legszívesebben magamhoz öleltem volna.

Hallottam, hogy Jimin is belekezd a pityergésbe. Na őt már nem nagyon öleltem volna meg.

Lassan felkeltem és elégedett mosollyal támaszkodtam az ajtófélfának.

Láttam Jimin szemében, hogy gyűlöl, de ez van, fogadja el. Én nyertem, MEGINT.

Gondolom Jimin megelégelte az arcom, mert kiment a szobájából, kettesben hagyva engem V-vel.

Közelebb mentem hozzá és végig simítottam könnyes arcán, de ellökte a kezem.

-Bunkó vagy – kaptam egy pofont tőle.

Én csak lefagyva néztem. Mindenre számítottam, csak erre nem.

-Hogy mi? – kérdeztem kikerekedet szemekkel.

-Jól hallottad, Hoseok.. .Bunkó vagy – mondta mérgesen.

Megfogtam az egyik kezét, amivel el akart tolni és erősen megszorítottam, majd átrángattam az én szobámba.

-ENGEDJ MÁR EL! – ellenkezett és kiabált is.

Mikor beértünk a szobánkba, becsaptam az ajtót és neki vágtam V-t az ajtónak.

-NEM HOGY ÖRÜLNÉL, HOGY MEGSZABADÍTOTTALAK ATTÓL A FASZTÓL – ordítottam rá, ami miatt összehúzta magát, mint egy kutya, akire rákiabált a gazdája.

-F…. Félek t..tőled – dadogta.

Na már csak ez hiányzott.

-TÉGED ÉRDEKELT, HOGY FÁJT, AHOGY POFÁN CSAPTÁL?– ütöttem meg én is, ami miatt elkezdett sírni.

Itt esett le, hogy mit csináltam.

-Istenem, V….ne haragudj, kérlek – öleltem szorosan magamhoz.

Hangosan sírt.

Nagyon nagyot ütöttem az arcára, még a kezem nyoma is ott maradt.

-Kérlek V…ne haragudj – simogattam meg arcán a nagy piros foltot.

-Hoseok….ezt miért kaptam? – kérdezte szipogva ,miközben felnézett rám.

-Nem akartalak bánatani, csak….fájt, hogy azok után lebunkóztál, hogy Jiminnel veszekedtem érted – mondtam halkan.

Szipogott párat majd félénken eltolt és befutott a fürdőbe és magara zárta az ajtót.

Utána futottam.

-Tae…kérlek….szeretlek…nyisd ki –kopogtam rajta.

Vagy félórát az ajtó előtt vártam rá, hogy kijöjjön. Erőtlenül kopogtam és néha valami becéző nevet mondtam neki, hogy nyissa ki.

-Csibus, kérlek – mondtam halkan – Nyisd ki.

Mivel ezek után se nyitotta ki az ajtót, arra gondoltam mi van, ha valami hülyeséget csinált, ezért betörtem az ajtót, ami miatt tudom, hogy még kapni fogok a koli vezetőtől.

Mikor megláttam V-t, hogy mit csinált könnyes szemekkel rohantam oda hozzá.

-Miért tetted ezt? – kérdeztem már sírva tőle.

20.rész Little Kookie

( El sem hiszem, hogy meghoztuk a kövit. Ne haragudjatok. Tényleg. Nagyon sajnáljuk de mindig valamilyen hülye dolog közbe jött. Reméljük egy kis Sugakook-kal kitudunk titeket engesztelni ^3^. Nagyon hálásak vagyunk mindig a hozzászólások miatt, szóval most is megköszönjük, ha írtok ide vagy a facebook-ra. ) 

Jungkook pov.

Mikor Suga elmondta magáról a legfontosabb dolgokat, én türelmesen hallgattam végig. Tetszett, hogy én vagyok az életében az első fiú. Így mind a kettőnknek valami újdonság lesz az életében.

Egy picit beindultam, ezért egy kisebb pettinget rendeztem. De ahogy láttam, Suga annyira nem bánta.

Akárhányszor azon a rekedtes mély hangján megszólalt, kirázott a hideg. Éreztem szavaiban, hogy tényleg szeret, és nem csakúgy mondja. Nem tartottam jó ötletnek, hogy alig ismerem és máris lefeküdjek vele. Megint bepánikoltam, és kiugrottam alóla. Ijedten lihegve álltam az ágy előtt és csak néztem Suga kipirult arcát, ahogy döbbenten nézett rám, hogy most mi lelt engem.

Én sem értettem, hogy mi bajom van, hiszen élveztem ezt az egészet. Jó volt vele, de én még fiatalnak éreztem ehhez magam, bár már egyszer lefeküdtem vele a fürdőben, de az más volt. Ki voltam éhezve egy kis szex-re és végig se gondoltam mit teszem ott és akkor.

Nem tudtam hova menjek, csak lefagyva álltam ott egyhelyben.

-Mi a baj? – állt már előttem Suga.

-Megijedtem – mondtam halkan.

-A faszom ki van...felizgatsz erre…  „megijedtem” mint egy kisfiú komolyan mondom – akadt ki, mire könny gyűlt a szemembe.

-De… de – dadogtam össze-vissza.

-Kezdem azt hinni, hogy csak játszadozol velem – morogta.

-Nem.. én…nem – néztem félve rá, amit nem kellett volna, mert hirtelen éreztem egy lökést és a hátam mögött a falat.

-Nem érdekel a makogásod – nyalta meg alsó ajkát.

Kezdtem megijedni tőle.

-Jól figyelj rám – mondta komolyan. Mintha tudtam volna másfelé figyelni, ha egyszer a falhoz nyom és a képembe hajol.

Bólintottam, hogy értem, amit mond.

-Elegem van, abból, hogy csak megjátszod a jó fiút. Látom rajtad, hogy nem vagy az a szent gyerek, mint aminek mutatod magad – szikrázott a tekintete, ahogy a szavakat mondta szinte a számba, ami miatt bent rekedt a levegőm.

-Én… csak – kezdtem megint a dadogást.

-Kuss – hajolt ajkaimra és szó szerint elkezdte tépni őket.

Fájt, amit csinál. Én eddig azt hittem róla, hogy gyengéd velem.

Gondolom érezte, hogy nem viszonzom a csókját, ezért elhajolt tőlem.

-Jó, hagyjuk – akart elmenni, de megfogtam a karját.

-Suga… kérlek, ne haragudj… én csak még kicsi vagyok ehhez – mondtam pirultan.

Lenézően nézett rám.

-Ma kicsi vagy, holnap megint nagy fiú és mikor újra próbálkozom, akkor megint kicsi leszel – mondta és megint neki vágott a falnak, amire nyekkentem egyet.

-Auu – nyüszítettem, mint egy kiskutya.

Végig simított arcomon és közben elég érdekes fejet vágott. Azt az „undorodok tőled fejet”.

-Tudod mit, nem érdekel semmi veled kapcsolatban, majd szólj, ha felnőttél hozzám, kicsi Kookie. Addig meg a szobán kívül, nem nagyon akarlak látni.

-De… Suga.. ne már – mentem volna utána, de becsapta maga mögött az ajtót.

Én csak lehuppantam az ágyra és néztem magam elé. Igaza volt Yoonginek. Nem ezt kellett volna csinálnom.

De én még tényleg kicsi vagyok ehhez. Nem érzem magam érettnek.

A nagy gondolkodásomban, el is aludtam.

Reggel mikor felkeltem, Suga nem volt az ágyában. Most vagy előbb elment, vagy pedig nem is aludt itt.

De akkor hol aludhatott?

 Kikeltem az ágyból és miután rendbe szedtem magam, elindultam a suliba.

A parkon átvezető úton megláttam Sugát és egy lányt, aki az ölében ült.

Mit csinálnak ezek?

Mi van köztük?

És mióta tart?

Én csak egy szexpartner lennék neki?

Egy csomó kérdés volt bennem.

Nem akartam odamenni, hiszen Suga figyelmeztetett, hogy hagyjam békén, a kollégiumon kívül.

Mikor újra odanéztem, már egymás szájában voltak.

Öklendeztem párat.

Nekem ez miért ilyen gusztustalan?

Gyorsan beiszkoltam a suliba és először Jimint pillantottam meg, egy ismeretlen fiúval, aki mellesleg nagyon jóképű volt.

Oda mentem hozzájuk, éppen valamin nagyon nevettek.

-Sziasztok –köszöntem kedvesen.

-Ohh szia Jungkook. Ő itt az új szobatársam, Kim Myungsoo – hajolt meg előttem a Jimin állttal bemutatott fiú.

-Jeon Jungkook vagyok –hajoltam meg én is – Én is nemrég jöttem – mosolyogtam a fiúra.

-Ohh akkor nem csak én vagyok egyedül – mosolygott ő is.

Bólintottam egyet, majd magukra hagytam őket és bementem a terembe.

Én nem értek semmit. Miért rendezte tegnap Suga azt a galibát, ha közben egy csajjal fekszik le és csókolózik is vele. Akkor miért kellek én neki?

A nagy gondolkodásomban egy kéz rántott fel, és elkezdett a WC felé húzni.

Hátulról láttam csak ki az, és azonnal felismertem.

-Yongi, mi a bajod? – kérdeztem egy picit félve, de nem nagyon akart válaszolni, ezért csöndben maradtam.

Mikor beértünk az illem helyiségbe, neki lökött a falnak és bezárta az ajtót.

Végig simított arcomon, majd hirtelen ajkaim után kapott, amit nem nagyon tudtam értelmezni miért tette.

Nagy nehezen eltoltam magamtól és szemeibe néztem.

-Mi a bajod? – kérdeztem felháborodva – Az előbb még azzal a csajjal csókolóztál, most meg már én kellek?  Suga, nem értelek. Miért játszol velem? – kérdeztem könnyes szemekkel.

Egy ideig csöndben volt, aztán elmosolyodott. De ez a mosoly, amolyan „édes” mosoly volt.

-M-mi az? – dadogtam.

-Most már kvittek vagyunk, kicsi Kookie – ölelt magához, de én még mindig nem értettem miről beszél.

Elhúzódtam tőle és csillogó szemeibe néztem. – Miben vagyunk kvittek?

-Jungkook. Mondtam neked tegnap, hogy játszol velem. Ugye? – kérdezte nyugodtan, ami engem is megnyugtatott.

-Ühüm – válaszoltam tömören.

-Szóval ezért csókolóztam Bommal, hogy kvittek legyünk, hogy te is azt hidd, hogy játszom veled, ahogy én hittem tegnap. Nekem is ugyanilyen szarul esett, mint ahogy most, neked. És hidd el senki nem csókol nálad jobban – simogatta az arcom, ami miatt elmosolyodtam.

-Szeretlek kicsi Jungkook – ölelt magához.

Én is ugyanezt suttogtam a mellkasába. De most nem bántam meg semmit, amit mondtam.

19.rész Danger

(Sziasztok! Meghoztuk a következő részt. Kicsit szomorúra sikeredett ez a rész, de vigasztalóul felbukkan egy új szereplő is. Reméljük tetszeni fog, és kíváncsiak vagyunk a véleményeitekre. Írhattok ide is és facebookra is^^)

Jimin Pov.

Szerelmeskedésünkből egy hangos kopogás, ami már dörömbölésnek számított, szakított meg minket.

Egyszerre kaptuk fejünket, az ajtó felé.

-Vársz valakit? – kérdezte V.

-Tudtommal nem.

Az ajtóhoz baktattam és kinyitottam, a váratlan vendégnek. J-Hope volt, de már nem tudott meglepni mivel.

-Hát te miért jöttél?

-Azért, ami az enyém – mondta J-hope határozottan, ami nem sokszor szokott lenni.

-Akkor rossz szobába jöttél, mert itt én lakok és semmi cuccod nincs itt. Ha meg lenne, azt már rég kidobtam volna – nevettem.

Odajött mellém kedvesem, majd automatikusan átkaroltam. Tudtam, hogy Hoseoknak bejön V, és ezért még jobban fel akartam dühíteni avval, hogy együtt lát minket.

Még mindig tudatlanul álltunk ott párommal az ajtóban, mert J-Hope egy normális szót sem tudott mondani, azzal kapcsolatban, hogy miért jött.

-Nem látod azt, ami a szemed előtt folyik – sziszegte Hoseok.

- BESZÉLJ MÁR ÉRTHETŐBBEN, TE ELMEROGGYANT! – keltem ki magamból.

- Még én vagyok elmeroggyant? – nevetett cinikusan – Te nem veszel észre dolgokat, amiket más, már rég észrevenne. Ugye, V? – húzta félmosolyra száját és a mellettem lévőre nézett.

- Miért vonod bele őt is? Hozzám jöttél, vagy nem? –védtem meg V-t. Nem hagytam volna soha, hogy sértegessék, vagy bántsák őt.

- Azért, mert ő is benne van – intézte el egy rövid mondattal, ami újra kérdéseket vetett fel bennünk.

Utáltam minden szót, ami kijött J-Hope szájából. Hogy keverheti bele Taehyung-ot egy ilyen dologba, amiről még azt sem tudom mi.

Megragadtam pólójánál fogva és az ajtófélfának nyomtam, azt a gyökeret.

-Húzz el, amíg szépen mondom! – mondtam, még nyugodtan, de legbelül már forrtam.

-Csibus engem szeret – suttogta fülembe.

Nem tudtam visszatartani már a dühömet, ezért egy nagy pofonnal részesítettem. Képtelen voltam elhinni azt, amit Hoseok mondott. Eleve mi az, hogy becézi V-t, és egyébként is, hogyha Taehyung őt szeretné, miért lenne velem?

J-Hope csak feküdt tovább a földön. Furcsálltam, hogy nem üt vissza. Csak nézett mögém, bambán.

-Válassz – mondta V-nek.

Most már egyből leesett, hogy mit akar mondani, az előttem fekvő.

De mi joga van ezt kijelenteni. Valószínű, hogy engem szeret, mert akkor miért is járnánk?

Egy pillanatra V-re néztem, hogy mi a reakciója erre.

Taehyung először rám nézett, majd J-Hope-ra. Láttam rajta, hogy vacillál.

Az már rég rossz, ha gondolkoznia kell ezen.

-V, ugye ez nem igaz?

-M-mi? – kérdezte.

-Az, hogy szereted J-Hope-ot – reménykedtem benne, hogy egyből letagadja, de nem így volt.

Csak állt szótlanul.

Könnybe lábadt a szemem. Tudtam a választ.

-Mióta? – kezdett remegni a hangom.

Először alig akart megszólalni, de szóra nyitotta száját.

-A-amióta ide jöttem.. a suliba – kezdett el pityeregni.

Még mindig szerettem, teljes szívemből. Nem tudtam rá haragudni, de azért szíven szúrt az, hogy már ilyen régóta csalt.

Most már én sem tudtam visszatartani könnyeim. Patakban kezdtek el hullani szememből. Fájt. Elárulva éreztem magam. Megint J-Hope nyert, megszerezte azt, amit akart.

Amíg mi V-vel társalogtunk, Hoseok felállt és önelégült mosollyal figyelt minket.

Hogy ásná el magát! Rühellem ezt az embert. Nem tudom, hogy, de most még jobban utálom őt, mint eddig. Ő tehet mindenről. V csak beleesett a csapdájába. Tudom.

És ami a legrosszabb volt, hogy mikor rájuk néztem, még össze is illettek.

A francba is, miért gondolok én ilyenekre?!

Elegem volt kettejükből, ezért ott hagytam őket, és a parkba futottam. Reméltem, hogy nem jön V utánam, de azért valamilyen szinten azt is szerettem volna, hogyha lejön és megvigasztal, vagy valami. Nem tudom mit akartam, mert már most hiányzott Taehyung.

Bele sem akartam gondolni, hogy most mit csinálhattak együtt, de akaratlanul is eszembe jutottak.

A könnyeim még mindig hullottak. Sehogy se akartak abba maradni. Olyan volt, mintha csapból öntötték volna őket.

A park, az én bőgésemtől zengett már.

Kicsit szégyelltem magam emiatt, de képtelen voltam abbahagyni. Egyfolytában V-re gondoltam és az együtt töltött időnkre. Én annyira élveztem vele együtt lenni.

Már kezdett sötétedni. Csak én voltam ott, egy padon ücsörögve.

Magányosnak éreztem magam, de most jól esett, mert ki akartam levegőztetni a fejem.

Olyan volt ez az egész nap, mint egy rossz álom. Legszívesebben azt kívántam volna, hogy ébredjek fel, és minden legyen a régi. De az a gond, hogy akkor se lenne jobb, mert V, már akkor is J-Hope-ot szerette.

A biztonság kedvéért megcsíptem karom, de nem történt semmi, tehát nem álmodom. A fenébe is.

Végre szerettem volna boldog lenni, de mint mindig ezt is J-Hope rontotta el.

Ovis korom óta ismerem Hoseokot. Soha nem engedett érvényesülni. Mindig, minden dolgomba bele szólt, vagy bele kotnyeleskedett.

Úgy éreztem, hogy Taehyunggal végre boldog lehetek. De nem. Őt is el kellet vennie tőlem.

Amint ezen gondolkoztam, még hangosabban kezdtem el bömbölni. Most, aki kívülről nézett volna ember, annak olyan lehettem, mint egy tini csaj, akit most dobott a pasija.

Nagyjából velem is ugyanez volt a helyzet. Csak én egy tini fiú vagyok és engem nem dobtak, hanem a kezdetetektől fogva csaltak.

Most kérdezem én, melyik helyzet rosszabb?

Mikor V-vel összejöttem, madarat lehetett volna fogatni velem. Soha se gondoltam volna, hogy ide fogok jutni, hogy egy fiú miatt bőgök, egy padon.

-És ez megint ki miatt van? Válasza valakinek? Persze, hogy nincs, hiszen egyedül vagyok és magamban beszélek. Istenem már meg is bolondultam?

-Mi a baj? – hallottam meg egy hangot magam mögül, ami igazán megnyugtató volt.

Hátra fordultam, és egy kifejezetten szép fiú állt velem szemben. Normális ruha volt rajta. Még nem láttam itt, ezek szerint új.

Ez olyan gáz, hogy így lát. Főleg, hogy először, és így könyvel el magának, hogy „az a parkban síros gyerek”.

Gyorsan letöröltem a könnyeim és próbáltam nem sírós hangon válaszolni, ami nem sikerült annyira jól. Igazi hangomnál pár oktávval mélyebben szólaltam meg, amin édesen felnevetett és leült mellém.

-Szóval...Miért sírtál? – kérdezte kedvesen.

Nem nagyon akartam neki válaszolni. Hiszen még csak most láttam először, és még a nevét sem tudom, csak annyit, hogy egy nagyon helyes, kedves fiúval van dolgom.

-Jajj ne haragudj, hogy nem mutatkoztam be. Kim Myungsoo vagyok – mosolyogva bólintott egy picit a meghajlás helyett, mivel ült, nem nagyon ment volna neki.

-Öhm…Én Park Jimin – biccentettem én is egyet a fejemmel.

-Elmondod, hogy mi volt a baj, amiért sírtál? – kérdezte ugyanolyan kedvességgel, mint az előbb.

-Ne haragudj, de ez nagyon személyes dolog és nem ismerlek még annyira, hogy elmondjam… Majd talán később – próbáltam én is kedvesen válaszolni, de ilyen állapotban nagyon nehéz volt.

-Semmi baj - mosolygott rám – Viszont nekem be kéne mennem a kollégiumba, mert a 12-es szobába osztottak be és már elég késő van és holnap meg suli, de még ki kéne pakolnom – eredt meg a nyelve, amin elmosolyodtam.

Szerettem a beszédes embereket, hiszen én is azt voltam.

Az elmélkedésem után leesett, hogy melyik szoba számot is mondta.

-Hiszen akkor te velem leszel egy szobában – gondolkodtam hangosan.

-Ohh…. de jó – mosolygott aranyosan.

Felmentünk a szobába és mikor beljebb mentem, az íróasztalon találtam egy levelet.

„Ne haragudj.

            V”

18.rész The Night

(Sziasztok! Bocsánat, hogy nem tudtuk szerdára hozni, de nem tudtunk találkozni a héten, csak most, hétvégén. Most visszatértünk, egy elfelejtett párossal, akikről eddig nem volt túl sok szó.
Reméljük tetszeni fog. Véleményeket várunk ide is és facebook-ra is.)

Korhatár: +18    

Rap Monster Pov.

~Flashback

Rég csaptunk ilyen nagy bulit a fiúkkal. Már hiányzott is egy pasis este, sok piával meg miegyébbel. Én rögtön az üvegek aljára néztem, és jó nagyokat szippantgattam a zacsiba is.

A sok tömény cucc elfogyasztása után, Jin szájában kötöttem ki, amit nem bántam, mert eléggé élveztem a dolgot. Szerettem volna aznap, jól érezni magam, amit meg is valósítottam.

De ez a csók, amit Jin adott nekem, az valahogy más volt, mint az összes többi az életemben. Tudom ez így első hallásra fura, meg hihetetlen, de nem hazudok, mert valamit tényleg elindított bennem, amit nem tudtam megállítani. Többet akartam este tőle, mint ez a smaci.

Miután mindenkit haza küldtek, nagy nehezen visszavánszorogtunk a szobánkba, de mivel már akkor sem bírtam magammal, már az ajtóban lecsaptam rá. Az ajtónak basztam és nyakát kezdtem el szívogatni, majd pulcsiját válláról lejjebb tolva, mellkasát is.

Kéjesen nyögdécselt. Ha nem ismertem volna, akár azt mondtam volna rá, hogy egy kibaszott ribanc.

Nagyon élveztem bőre finom illatát és ízét. Nem kegyelmeztem neki. Néha bőrébe haraptam, és egy darabig fogaim között tartottam, de egy idő után, mindig elengedtem.Mikor már meguntam, hogy csak ott ácsorgunk a falnál, erőszakosan rámartam ajkaira és elkezdtem vele, az ágy felé menni, ami nem volt zökkenő mentes, mert mindennek neki vágtam, ami az utunkban került. Annyira nem érdekelt, hogy fájt neki, mert nem hallottam, azt, hogy „Namjoon, hagyd abba”.  Szóval akkor meg miért is figyeljek oda?

Nem akartam vele túlságosan vad lenni, ezért az ágyra szépen lefektettem és lágyan simogattam az oldalát, közben szabad kezemmel, pulcsiját húztam felfelé, míg teljesen le nem szedtem róla.

Ezt kisebb sóhajokkal díjazta. Ködös tekintettel néztem le rá és halványan elmosolyodtam, lányos hangján. Maga a fiú is kurvára lányos. Egy csaj se tud annyira szép lenni, mint az alattam nyögdécselő múzsa.

Letéptem magamról a pólót. Nagyon nem bírtam, ha a partneremen kevesebb ruha volt, mint rajtam. Igaz idáig csak egy lánnyal feküdtem le, de avval azután szakítottam is, mert nem nyújtotta számomra azt az örömöt, amit kellett volna.

Újra nyakán nyaltam végig, amit megint csak egy édes sóhajjal jutalmazott. Lágyan puszilgattam nyakát, közben pedig nadrágját kezdtem el kigombolni.

Elhajoltam tőle és nadrágját lehúzva néztem meg, mennyire hevült fel, odalent a „Kicsi Jin”.

Miután szemügyre vettem meredező hímtagját, egy mosollyal arcomon felnéztem, a csukott szemű szépségre.

Gyönyörű volt, fehér bőréhez a vörösesbarna haj, ami valamiféle keretet adott arcának. Szempillái is nagyobbak voltak, mint az átlagos koreai fiúknak, ami ugyan csak nagyon vonzóvá tette, édes kis arcát.

Végig simítottam selymes bőrén és kezem, alsógatyájába vezettem. Lágyan hozzáértem farkához, amire egy halk nyögés jött ki a száján.

Először magamról toltam le a boxerem, majd lassan róla is lehúztam.

Mikor megláttam alattam meztelenül, annyira beindultam, hogy felső testét, mindenhol elkezdtem csókolni, amit jóleső sóhajokkal díjazott.

Lejjebb csúsztam, hogy számmal elérhessem férfiasságát.

Makkjára adtam egy lágy puszit, amit utána meg is nyaltam, majd hirtelen tövig bekaptam.

-NAMJOOOOON- sikkantotta a hirtelen jött élvezettől.

Egy darabig kényeztettem odalent, majd feljebb csúsztam és mutató ujjam, édes ajkai közé csúsztattam.

Nyelvével kényeztette ujjbegyem. Belőlem is kijött egy apró morgás. Kihúztam szájából ujjam.

Akaratosan toltam bele magam Jin-be.

Leszartam, hogy fáj-e neki, vagy nem. Nekem kellet ez a szex, mivel már elég régen voltam, bárkivel is.

És Jin nagyon is megfelelt számomra, hiszen gyönyörű.

Szinte vinnyogott alattam a fájdalomtól és az élvezettől, ami arra késztetett, hogy kezdjek el benne mozogni.

Kezem csípőjére vezettem, hogy még jobban benne lehessek. Arra az ütemre mozgattam csípőjét, amiben én mozogtam, hogy összhangba kerülhessünk.

Mikor már éreztem, hogy nem sok van hátra, egyre gyorsabb tempót diktáltam, amit úgy láttam, hogy még Jin is élvezett, mert elég intenzíven nyögte a nevem, vagy éppen ami kijött a száján.

Az igazat megvallva, nagyon is élveztem és ezt nagyobb morgásokkal is, tudtára jutattam. Úgy éreztem, hogy ezt a tevékenységet, vele bármeddig és bármikor tudnám folyatni.

Éreztem, hogy most fogok elmenni, ezért jelzésképpen, belemarkoltam seggébe, mire ő egy hangos nyögéssel engedte nedvét hasfalára, amire én is elélveztem.

Gyorsan vette a levegőt.

-Szeretlek – mondta azon a sexy, szívdöglesztő hangján.

-Én is – suttogtam a fülébe.

Ez után lihegve másztam le róla és szótlanul, el is aludtunk.

~Reggel~

Felébredtem Jin mocorgására, de nem keltem fel, hanem még feküdtem egy darabig, mert rettentően fájt a fejem a másnaposságtól.

Mikor Jin elment a fürdőbe, magamra kaptam az elhajított alsóm és kimentem a teraszra, elszívni egy szál cigit. Ahogy a friss levegőre értem, egyre tisztábban és részletesebben, kezdtem emlékezni az estére. Minden bevillant, bár már felébredésemkor is világos volt számomra, hogy lefeküdtem Jinnel.

Nem bántam, mert ezzel a tervvel futottam neki az éjszakának, hogy egy jót akarok dugni, jól bebaszva.

A gondolkodásomból, Jin zökkentett ki, ahogy kijött hozzám.

 -Mi volt az este? - kérdeztem, mintha nem tudtam volna. Nem akartam én elmesélni neki az egészet, az olyan kellemetlen lett volna, mert nem foglalkoztam túl sokat azzal az este, hogy ő mit akart, csak mentem a saját, kanos fejem után.

 -Semmire sem emlékszem, azt reméltem, hogy te majd fogsz.

 -Szerintem dugtunk.

- Ezt én is gondoltam. Biztos nem dereng semmi?

 - Hmm – próbáltam tettetni, hogy mennyire erősen gondolkozok – Azt hiszem, valami rémlik. Arra emlékszem, hogy azt mondtad, hogy „szeretlek” – tértem rá a lényegre, ami már nagyon érdekelt, hogy valóban úgy is érez irántam, vagy csak a sok pia beszélt belőle.

- MIT MONDTAM? - képedt el.

 - Elég őszintén mondtad, hogy ne emlékeznél rá – mosolyodtam el a meglepődöttségén.

 - Ezt hogy érted?

 Magamhoz húztam és a fülébe suttogtam – Tényleg nem szeretsz?

 - Igen, szeretlek. És akkor mi van? - csordult le egy könnycsepp arcáról – Már jó régóta, ha nem tűnt volna fel – tört el nála a mécses és bőgni kezdett - Szörnyen esett, mikor lányok kezét fogtad és csókoltad meg őket, helyettem. Tudod te, hogy ez milyen érzés?

 Nem tudtam mit mondani, mert észre sem vettem, hogy ő egész eddig belém volt zúgva. Hogy lehettem ilyen vak?

- Bocsánat – suttogtam - Majd még elgondolkozok… kettőnkön… Hagyj magamra. Kérlek.

Tisztázni akartam magammal az érzéseimet, még mielőtt olyat tennék, amit később megbánnék. Elmerengtem azon, hogy én egyáltalán, hogy tekintek Jin-re. Szerelmes vagyok-e belé?

Az este együtt töltött időnk, volt életem legszebb estélye. Minden percét élveztem, különösebben, hogy Jin-nel csinálhattam, amit csináltam.
Szerettem új dolgokat kipróbálni és belecsapni az életbe. Akkor csaknem lenne olyan nehéz, egy párkapcsolat, nem?  

Gondolkodásom végeztével, besétáltam és felöltöztem, mert már nagyon fáztam kint.
 Már késésben voltam, de leszartam. Kényelmes és lassú tempóban, elindultam a suliba.

Az első órát elkéstem, de a szünetre beértem az iskolába.
Az órák egyhangúan és unalmasan, mentek egymás után. A tesit ellógtuk, mint mindig, bár én még a parkba is késve érkeztem meg, mert a mosdóban, elvacakoltam kicsit.

Megpillantottam a fiúkat, a célpontunk előtt, és gyorsan utánuk futottam.
Kétségbeesett Jin arcát, egyből kiszúrtam. Vajon engem keresett? Mert a tekintetéből, azt vettem ki, hogy valakit eléggé keresett, a tömegben.

Annyira elbambult a kis hercegnő, hogy azt is késve vette észre, hogy az ölembe rántom.

Akkor mondtam neki először - Szeretlek – suttogtam fülébe, mint ahogy az este, Ő nekem.

~Flashback End

Most vagyunk együtt már 2 hete, és Jin azt találta ki, hogy ezt ünnepeljük meg, egy romantikus vacsorával.  – bár én nem értem, mert a 2 hét, nem egy kerek szám, amit annyira ünnepelni kéne.
Nem vagyok az a romantikus típus, de a hercegnőm, még ezt is ki tudja hozni belőlem. Bár néha nem könnyű vele, mert megőrít a rendmániájával. De én így szeretem, ahogy van.
Most elég feszült vagyok, mert ez az első randink, és én nekem még egyse volt. Félek, hogy valamit elrontok – tudom, olyan vagyok most, mint egy tini, de erről is Jin tehet.
Lassan már olyanok vagyunk, mint a friss házasok, mert együtt lakunk és mindig együtt vagyunk. Szeretem a társaságát és szeretek vele lenni. Ő olyan tökéletes számomra. Néha elgondolkozok, hogy Ő mit szerethet bennem.

Ha veszekszünk is, főleg a rendmániája miatt, mert én nekem szokásom a földön hagyni a szennyeseim. De mindig hamar kibékülünk, mert nem bírjuk sokáig, egymás nélkül. Olyan, mintha egy részemtől fosztanának meg. Annyira összenőttünk, hogy már fura, ha külön vagyunk. Kiskorunk óta ismerjük egymást, és ezért is ragaszkodunk ennyire a másikhoz.

Akkoriban nem gondoltam volna, hogy ennyire szerethetek valakit, főleg nem a legjobb barátomat. Most pedig nézz csak rám, boldog vagyok mellette, mint még soha senkivel.

-Kész vagyok – jött ki a fürdőből Jin.
Megpördült, hogy megmutassa, hogy fest. Olyan volt, mint egy kislány. 

Csak füttyentettem egyet, díjazva kinézetét és kézen fogva, elindultunk a romantikus vacsora helyszínére.

17.rész Whisper

( Sziasztok! Bocsánat a sok kihagyásért, de most itt vagyunk és sűrűbben is fogjuk hozni a részeket^^
Reméljük tetszeni fog :3. Ez a rész kicsit feleleveníti az előzőt, hogyha nem emlékeznétek már rá :D
Sok kérdést fog felvetni nektek és talán egy kicsit mérgesek is lesztek a befejezés miatt, de majd próbáljuk hamarabb hozni a választ ;)
Véleményeket várunk, ide is és Facebookra is. Jó olvasást! )

V Pov.

-Most pedig húzzál ki innen – mondta J-hope.

-Ha én megyek, V is – ragadott karon Jimin, és kifelé kezdett vezetni.
Legbelül reméltem, hogy J-hope megállít, de nem így történt. Arcára ráfagyott a tehetetlenség, és egy szó se jött ki, íves ajkai közül.

Csak követtem párom, aki kicsit ingerülten, de végigvezetett a folyosón keresztül, be a szobájába. Már „otthon” éreztem ott magam, talán jobban is, mint a sajátomban.

Mosolyogva fordított maga felé Jimin és ajkait lágyan enyéimre helyezte.

Szerintem ő jobban élvezte ezt az egészet, mint én. Nem éreztem azt a dobbanást, amit kellett volna.

Jimin észrevehette, hogy nem viszonzom a gesztust, ezért elvált, és elment lezuhanyozni.

Én csak feküdtem az ágyon és vártam, hogy Jimin végezzen, hogy én is követhessem a példáját és rendbe tehessem magam. Mikor befejezte dolgát és kijött a fürdőből, némán elmentem mellette és vettem egy frissítő fürdőt.

Jimin már feküdt az ágyban, és ahogy láttam, már aludt is. Csendesen bebújtam mellé és lehunytam szemem. Csak feküdtem az ágyban, de nem tudtam elaludni.

Azon gondolkodtam, hogy J-hope mit csinálhat. Bár nem értettem magam, hogy miért járt rajta az agyam. Lehet, sajnáltam, hogy csakúgy ott hagytuk?
Már olyan este 11 óra lehetett, de én még mindig nem aludtam, viszont Jimin elég hangosan szuszogott mellettem.

Észre se vettem, de már J-hope-val közös szobám előtt ácsorogtam.
Hogy kerültem én ide?

Kezem akaratlanul megindult a kilincs felé és benyitottam.

Hoseok elég mélyen aludhatott, mert nem kelt fel arra, hogy bementem.

-Hoseok , Hoseok… – ismételgettem nevét, hogy felkeljen.

Egy kis idő után, mocorogni kezdett, ezért leültem az ágya szélére és figyeltem, hogy mikor tér magához.

Alig tudta elhinni, hogy ki van a szobájában. Teljesen meglepődött, mikor felismert. Elég kómásan, de megszólalt - Hát..te?

-Csak… aggódtam.

-Kiért? – nézett körbe. – Jimin a szobájában van, de ezt te is tudod…

-Érted – jött ki számon első gondolatom -Miért tetted? –emlékeztem vissza, az estére.

-Jiminnel nem vagyunk túl jó barátok – leplezte magát, tipikus szövegével.

-Jó, de azt máshogy is meg lehetett volna oldani. És amúgy sem csak őt bántottad – szomorodtam el, ahogy visszagondoltam.

 -Meglehet. De azért nem az a legjobb dolog mikor haza érek, hogy a szobámban hemperegtek.

-Bocsánat – mondtam őszintén.

-M-mit?

-Azt, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem akartam.
Könnyek gyűltek össze szemem sarkába és lehullott egy, a fehér egyneműre.

-Nem a te hibád.

-D-de – szipogtam.

Lassan ajkaimra hajolt. Hagytam, hogy kényeztesse párnácskáim. Nem tagadom, tetszett. Talán jobban is, mint a Jimintől kapottak.

Gyengéden ajkamra harapott. Tudtam, hogy mit akart ezzel jelezni. Akármilyen nehéz is volt tőle elválnom, de eltoltam magamtól.

-E-ezt nem szabadna. Nekem pasim van.

-Pedig már jó sokszor csókolóztunk – válaszolta, kicsit lenéző hangon.

-Te ezt nem érted. Minden egyes csókoddal kizökkentesz. Azt sem tudom, hogy neked jelentenek- e ezek a csókok valamit?

-Miből zökkentelek ki?

-H-hát csak összezavarod az érzéseimet. De válaszolj a kérdésemre! – ütöttem meg sértődötten.

-Jelentenek, és pont ezért nem szeretem Jimint körülötted ólálkodni, látni –nézett el másik irányba, hogy kerülje a szemkontaktust.

-T-tényleg? Akkor t-te… féltékeny vagy? – legszívesebben ugrálni tudtam volna boldogságomban. De miért örültem ennyire, csak egy mondattól?

-Lehet

Elegem volt abból, hogy mindig játszott velem. Ha érez irántam valamit, akkor vállalja is fel.

Felálltam és az ajtó felé vettem az irányt.

-Amíg te sem tudod, mit érzel, ne keress!

-NE! – állított meg, csuklómnál fogva.

-Hiányzol. Legalább a-aludj itt.

Arcán valami felcsillant, amit egyből tudtam mi lehet. Egy könnycsepp volt az.

-Hoseok, te sírsz? – ültem vissza, arcát vizslatva.

-Igen bazd meg! És akkor mi van? Nekem nem szabad?

-D-de, nem azt m-mondtam. Bocsánat – öleltem meg, mert nem szerettem másokat sírni látni. Mindig késztetést éreztem arra, hogy megvigasztaljam azt, aki sír.

Biztosan meglepődhetett tettemen, mert nem csinált semmit, csak egy kis idő után viszonozta az ölelésem és éreztem, ahogy egy lágy puszit lehel fejem búbjára, amire egy picit megborzongtam.

Annyira jó volt és megnyugtató, ahogy karjaiban voltam, hogy azt szavakba se lehetett volna önteni.

Mikor már majdnem elaludtam ölelésében, azt vettem csak észre, hogy kezei derekamra simultak és lágyan elfektetett az ágyon. Fölém tornázta magát és lassan feljebb tolta rajtam a pólót. Mikor selymes ajkai hasamhoz értek, azt hittem, hogy mentem, ott helyben felnyögök egyet. Olyan érzés volt, mintha egy selyem takarót terítettek volna a hasamra.

Mikor magamhoz tértem, a mese világból, észrevettem, hogy J-hope fölöttem támaszkodik és kedvesen mosolyog rám.

Nagyon lassan elkezdett közeledni ajkaim felé, amire én automatikusan becsuktam szemeim és vártam, hogy puha szája enyémhez érjen.

Mikor ez megtörtént, újra megéreztem, hogy lágyan bele harap alsó ajkamba. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy nyelvemmel akar játszadozni. Én is vágytam nyelve érintésére ezért leengedtem alsó párnám és vártam, hogy ízlelője bebarangolja számat. Elég nehezen fogta fel, hogy engedélyt adtam neki, mert csak később dugta át a nyelvét, viszont mikor megéreztem meleg izmát, belesóhajtottam a csókba.

Egy kis idő múlva elvált tőlem és szemeimben nézett.
-Tae-Taehyun….. é-én lehet, hogy…szeretlek.

-Mi?? – képedtem el. Egyszer azért mert azt mondta, hogy szeret, másodszor meg azért, mert nem egyenesen mondta ki a dolgot.

-Szeretlek….lehet – suttogta az utolsó szót.

-Hoseok. Mi az, hogy lehet? Ha ezt a fontos szót kimondod, akkor légyszíves ne tedd hozzá, hogy lehet, mert ez úgy jön le, hogy nem vagy benne biztos…- itt vártam egy kicsi majd kimásztam alóla – Szóval, amíg nem vagy tisztában az érzéseiddel, addig ne keress. – indultam el megint kifelé.

-Miért? Te talán szeretsz engem, hogy ennyire felháborodsz egy „talán” szón? – kelt fel és utánam jött, majd magához húzott. –És egyébként is, még Jiminnel vagy, szóval én lehetnék felháborodva, hogy az én Csibusom egy kis kurva – markolt bele a fenekembe, mire kitágultak a pupilláim – De neked ezt is elnézem – simított végig hátsó felemen.

Felháborodva néztem, csillogó szemeibe.

Láttam benne, hogy szeret, hiszen akkor nem lennénk ilyen helyzetben, itt.

-Szeretsz? – tettem fel neki és elmosolyodtam.

-Lehet – nevette el magát, amit én is megtettem, mert ez már röhejes volt.

-Hoseok, ne már - kuncogtam és félénken, de hozzábújtam.

Kezét fenekemről, csípőmre vezette és államnál, megfogta fejem. Újra ajkaimra hajolt, de én elhúztam magam és kibontakoztam az öleléséből.

-Visszamegyek Jiminhez – mondtam halkan.

Köszönés nélkül kimentem Hoseoktól és becsuktam az ajtót, majd vissza mentem barátomhoz. Lassan befeküdtem mellé és közelebb bújtam hozzá. Igazából csak azt akartam kipróbálni, hogy mit érzek nála, mikor hozzá vagyok olyan közel, mint az előbb J-hope-hoz.

Inkább nyugtató volt Jimin ölelése. Automatikusan ölelt át, még álmában is. Jiminben inkább azt szerettem, hogy gyengéd és kedves volt velem, olyan mintha a legféltettebb kincse lettem volna. Semmi áron nem szomorítanám el azzal a hírrel, hogy én nem érzek szerelmet iránta. Ő olyan jó hozzám, én meg a háta mögött csalom. Belegondolni is borzalmas. Undorodom magamtól, hogy hogy tehetek ilyet, egy olyan emberrel, aki ennyire szeret.

Saját magam szitkozása közben, mély álomba merültem.

Reggel, párom ébresztett, lágy csókjával.

Pilláim kipattantak, de nem attól az érzéstől, amit Jimin csókjának kellett volna kihoznia belőlem, hanem a hirtelen érintéstől.

-Jó reggelt, kicsim – nézett álmos szemeimbe.

-Jó reggelt – tápászkodtam fel az ágyból.

Mikor teljesen felültem, Jimin azonnal megölelt és magához húzott. Mivel szembe voltam vele, adott egy puszit a homlokomra. Én csak halványan elmosolyodtam és a fejem, a mellkasának döntöttem.

-Mi a baj, kiscica? – simogatta fejem búbját.

-Semmi – néztem fel rá mosolyogva, hogy nehogy lelepleződjek előtte. Szerencsére nem vette észre a hazugságom.

Nagy keze, arcomat simogatta. Jól esett az érintése, de nem úgy, ahogy Hoseoké.

De miért gondolok most is rá?

Annyira hülye vagyok.

Itt van velem szembe egy helyes, izmos fiú, aki mellesleg szerelmes belém és én egy bunkó, faszba vagyok szerelmes, aki akaratos és lehet, hogy szeret. És azzal én mit kezdjek, hogy talán szeret? Kenjem a hajamra?

Hogy eltereljem a figyelmem J-hope-ról, hozzábújtam Jimin puha kezéhez.

Ő csak kuncogott egyet, majd elengedett és elment átöltözni. Mivel hétvége volt, ráértem arra, hogy kikeljek az ágyból.

Mikor Jimin végzett a fürdőszobában, én is bementem és neki álltam hajat mosni.

Amikor befejeztem a hajam ápolását a tükörnek támaszkodva kezdtem el gondolkozni.

Nem értettem magam. De komolyan. Jimin olyan kedves volt velem. Szerettem, de csak barátként, bár az ölelései mindig megnyugtattak, még sem éreztem azt a durranást, amit kellett volna. Fura.

Hoseok? Vele nem tudom mi van. Lehet, hogy csak játszik velem. De most egy ideig nem akarok nagyon vele beszélni és találkozni sem.

-Édesem? Minden oké? – kiabált be Jimin a csukott ajtón keresztül.

-Igen, persze – mentem a hajszárítóhoz és megszárítottam a hajam, majd kimentem Jiminhez, aki mosolyogva ölelt magához.

-Helyes vagy, mint mindig – adott egy apró csókot a számra, amin muszáj volt elmosolyodnom.

Szerelmeskedésünkből egy hangos kopogás, ami már dörömbölésnek számított, szakított meg minket.

Egyszerre kaptuk fejünket, az ajtó felé.

-Vársz valakit? – kérdeztem.

-Tudtommal nem.

Az ajtóhoz csoszogott és kinyitotta. Ám a számomra most egyáltalán nem megfelelő ember toppant be a szobába. Hoseok.

Tág pupillákkal figyeltem társalgásuk, míg észre nem vett J-hope.

-Hát te miért jöttél? – tette fel párom kérdést, amire már én is nagyon kíváncsi voltam.

-Azért, ami az enyém – mondta J-hope határozottan.

-Akkor rossz szobába jöttél, mert itt én lakok és semmi cuccod nincs itt. Ha meg lenne, azt már rég kidobtam volna – nevetett fel Jimin keserűen.

Köpni, nyelni nem tudtam. MIT KERES EZ ITT? MIT AKAR?

Az volt a mai tervem, hogy nagy ívben elkerülöm, de most egy légtérben vagyok vele és méghozzá Jimin is itt van.

Tudni akartam a választ, hogy miért van itt, ezért az ajtóhoz sétáltam. Jimin automatikusan átkarolt és csípőmnél közelebb húzott magához.

Hoseok arckifejezése nem változott semmit, ugyanolyan kemény és olvashatatlan képet vágott.

Most már ketten álltunk ott Jiminnel, érthetetlen arccal.

Egy kis ideig eluralkodott a csend, ami a kérdések tömkelegét indította el bennem.

-Nem látod azt, ami a szemed előtt folyik – mondta a lehető legbunkóbban, a mellettem lévőnek.

- BESZÉLJ MÁR ÉRTHETŐBBEN, TE ELMEROGGYANT! – ripakodott J-hope-ra.

- Még én vagyok elmeroggyant? – nevetett cinikusan – Te nem veszel észre dolgokat, amiket más, már rég észrevenne. Ugye, V? – húzta félmosolyra száját.

- Miért vonod bele őt is? Hozzám jöttél, vagy nem? – védett meg Jimin, amit Hoseok nem biztos, hogy fordítva megtett volna.

- Azért, mert ő is benne van – intézte el egy rövid mondattal, ami újra kérdéseket vetett fel bennünk.

Jimin pólójánál fogva, az ajtóhoz lökte J-hope-ot, én meg csak tehetetlenül álltam ott. Ilyenkor mit kéne tenni? Egyáltalán kinek az oldalán állok?

-Húzz el, amíg szépen mondom! – mondta a lehető legnyugodtabban, a helyzethez képest párom.

A másik fél, valamit suttogott, szinte már vicsorogva, amire Jimin, egy jó nagyot bevert neki.
Hoseok a földre rogyott. Még soha nem láttam ilyen gyengének. Őt nem szokta megrázni, csupán egy ütés.

Mi történhetett? Mit suttogott Jiminnek?

Nos.....

Másik blogunk:

Amég ide nem írunk, addig is a másik blogunk amit csak én írok (Kimji). Ez a blog is Yaoi ( ez természetes hiszen az élet nem élet yaoi nélkül ^^)
Ez az oldal EXO-s oldal amin egyelőre XiuTao / TaoMin párosítású történetet olvashattok.
Egy héten 2x 3x fogok feltölteni részeket mert mivel ezek szereplősek, már régebben meg írtuk mikor unatkoztunk. Volt evvel is rendesen dolgunk hiszen telefonon írtuk amiről nem kellemes átmásolni gépre, mert elég macera.


Szóval aki szeretné akkor olvasson bele a másik blogunkba. Szívesen elfogadom (egyelőre) egyedül a véleményeket.

Egyedül lét :

Nem valami kellemes. Hiszen milyen ha a legjobb barátnőd elutazik nagyon nagyon messze.
Szörnyű abba is bele gondolni, hogy 6 hetet kell kibírnom nélküle.
Nagyon sok mindent együtt csináltunk és nagyon sokat hülyéskedtünk tavaly nyáron is. Ha kiszámolom azt hiszem 4 éve ismerem.
Emlékszem mikor először meséltem neki ezt a yaois dolgot nagyon furán nézett rám :DD
Egy hónap telt el és arról beszélt nekem, hogy ő is olvasott egyet ami egészen tetszett neki csak mindig nevetett a +18-as részeken.
Most meg tessék ő is ír :)
Bár ez átbeszélésre szorult, hogy kikről is írjunk...
Ami ezen az oldalon van One Shot azt én írtam az irodalom óra alatt :DD

Szóval, hogy is mondjam nagyon nehéz most nélküle. Kimondom hiányzik, hogy Hanjoo-t nézzek vele youtubon és még sok más dolog....

Azt írta nekem ha hiányozna csak hallgassam meg ezt :

https://www.youtube.com/watch?v=oDpo24_AJew

Hát csak ennyit akartam (Kimji)

16.rész Missing You

(Sziasztok! Ezzel a résszel búcsúzunk egy időre. Reméljük tetszeni fog. Vélemények várunk ide is és facebookra is :))
Augusztusban kárpótoljuk nektek a várakozásotokat, több résszel.
Mindenkinek szép nyarat^^)

J-hope Pov.

Csak ültem az ágyamon. Nem volt senki, aki törődött volna velem, még a szüleim se. Egy kis ideig azt hittem számítok valamit V-nek, de tévedtem. Ő neki Jimin kell, nem én. Akármennyire is éreztem iránta valamiféle kötődést, el kellett engednem. Hagynom, hogy élje az életét, nélkülem. Tudom, ez az én hibám, mert képtelen vagyok úgy kimutatni az érzéseimet, mint egy normális ember.

 Az ajtóm, még mindig nyitva volt és friss szellő jött be rajta a szobába. Magam előtt még láttam Taehyung meggyötört arcát, ahogy kérlel, hogy álljak le. Még ha hallgattam is volna rá, akkor sem lennénk most együtt.

Felálltam és becsuktam az ajtóm, majd elindultam zuhanyozni.

Csendes volt az éjszaka, és szokásomhoz eltérően, most fürdés után, rögtön aludni mentem.

Elfeküdtem és nyakig betakaróztam, bár tudtam, hogy éjszakára már rajtam se lesz a takaró, mert mindig ledobom magamról álmomban. Befelé fordultam, hogy még a helyét se lássam V-nek. Hiányzott. Nélküle csendes és üres volt a szoba, és én is magányosnak éreztem magam, hogy nem volt.

Már fáradt voltam, ezért pilláim ólomsúlyúnak tűntek. Hamar el is aludtam.

***

Az este folyamán hallottam nevemet, amit valaki suttogott. Még félálomban voltam és azt sem tudtam hol vagyok. Feljebb ültem és résnyire kinyitottam a szemem.

A redőny nem volt lehúzva, ezért beszűrődött a hold fénye és az utca lámpáké is. Teljesen bevilágították a szobát, így könnyen láttam benne mindent.

Körülnézve kerestem, hogy honnan jöhetett a hang. Az ágyam végében rá is akadtam, de legnagyobb meglepetésemre, a kis Csibus ült ott.

-Hát..te? – kérdeztem kómásan.

Szívem alig bírt helyén maradni, de nem tudom mitől. Talán a szerelemtől?

-Csak… aggódtam – mondta félénken.

-Kiért? – néztem körbe az illetőt keresve, akihez jött. – Jimin a szobájában van, de ezt te is tudod…

-Érted – csengett szava az üres szobában.

Nem tudtam mit szólni, csak össze-vissza hebegtem-habogtam.

-Miért tetted? – szedte össze az összes bátorságát, ami meg is lepett.

-Jiminnel nem vagyunk túl jó barátok – burkolóztam a megszokott, egyértelmű válaszba.

-Jó, de azt máshogy is meg lehetett volna oldani. És amúgy sem csak őt bántottad – görbült le szája.

Fájt, hogy szomorúnak látom, főleg, hogy miattam. Nem tehettem mást akkor, pontosabban nem tudtam, mert az indulatok tömege keringett bennem, amiket ki kellett adnom magamból. Mondjuk nem pont Taehyungon, de ő nem is kapott olyan sokat és erőset, mint a pasija.

-Meglehet. De azért nem az a legjobb dolog mikor haza érek, hogy a szobámban hemperegtek – emeltem fel egy kicsit a hangom.

-Bocsánat.

-M-mit? – szegeztem rá a tekintetem.

-Azt, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem akartam – hullott le egy könnycsepp az arcáról.

-Nem a te hibád – hajoltam közelebb hozzá, hogy letöröljem könnyeit.

-D-de – hüppögött.

Egy ideig ajkait szuggeráltam, majd rájuk is hajoltam, és amilyen gyengéd csak tudtam lenni, megcsókoltam. Először ellenkezett, de végül belement. Állánál megfogtam és elkezdtem simogatni, puha bőrét.

Emlékeztetett ez a csók, a parknál lévőnél. Itt is bevilágított a hold és ugyanolyan romantikus is volt.

Már-már szállni tudtam volna, pedig csak egy hosszabb szájra puszi volt most is az egész. Többet akartam, érezni a nyelvét és száját bejárni.

Gyengéden ráharaptam alsó ajkára, de mohóságom lett a vesztem. V elhúzódott tőlem, és csillogószemekkel nézett fel rám, mint aki szellemet látott.

-E-ezt nem szabadna – nyelt egy nagyot. – Nekem pasim van.

-Pedig már jó sokszor csókolóztunk – jutott eszembe legelőször ez, de nem volt túl jó indok arra, hogy nyugodtan megcsókolhatna, rendesen.

-Te ezt nem érted. Minden egyes csókoddal kizökkentesz. Azt sem tudom, hogy neked jelentenek- e ezek a csókok valamit? – kelt ki magából.

-Miből zökkentelek ki? – próbáltam terelni a témát, rólam.

-H-hát csak összezavarod az érzéseimet. De válaszolj a kérdésemre! – csapta meg mellkasom sértődötten.

Egyből rájöttem, hogy nincs veszve a dolog, köztem és V közt. Felragyogott az arcom, mintha életem legjobb dolga történt volna velem, mondjuk az is volt ez számomra. Egy kis idő elteltével, mikor a kezem a bilibe ért, feleszméltem, hogy most rajtam a sor, fel kell tálalnom előtte, hogy mit is érzek iránta.

-Jelentenek, és pont ezért nem szeretem Jimint körülötted ólálkodni látni – néztem ki az ablakon, hogy ne lássa a szemem.

A tekintetem túl sokat árult volna el neki. Nem akartam, hogy kiderüljön, mit érzek iránta, még nem. Majd akkor, mikor biztosan tudom, hogy nem viszonzatlan a szerelmem, ha azt lehet annak nevezni.

-T-tényleg? – vettem észre a meglepődöttséget az íriszeiben, amennyire láttam félszemmel. – Akkor t-te… féltékeny vagy?

Egy kis ideig elgondolkodtam, mert a gyűlölet, amit Jimin felé érzek, az már évek óta tartott. Most csak erősödött, hogy megjelent V.

-Lehet – végülis igazat mondtam, mert magam sem voltam tisztában vele, hogy egyáltalán mit is érzek Csibe iránt. Szerelmet, vagy barátságot? Nem tudom, csak azt, hogy valamiféle erős kötődést.

Erre sóhajtott egyet Taehyung, és felállt.

-Amíg te sem tudod, mit érzel, ne keress – állt meg előttem.

-NE! – ragadtam meg csuklójánál, és felnéztem rá.

Egy kicsit felszisszent az erős szorításomtól, de amint észrevettem, hogy fáj neki, elengedtem.

-Hiányzol. Legalább a-aludj itt – gördült le egy könnycsepp arcomon, amit rögtön le is töröltem, hogy ne vegye észre.

-Hoseok, te sírsz? – ült vissza, csak most közelebb hozzám.

Nem tudtam mit válaszoljak, mert észrevette, hogy sírtam, ezért nem volt értelme tagadnom.

-Igen bazd meg! És akkor mi van? Nekem nem szabad? – csaptam combomra.

-D-de, nem azt m-mondtam – ijedt meg kirobbanásomon.

Utáltam magam azért, amiért nem tudtam az érzéseimet kontrolálni, ha Tahyung a közelemben volt. Össze-vissza változtak ilyenkor a hangulataim. Egyszer boldog voltam, hogy velem van a Csibus, aztán szomorú, mert rádöbbentem, hogy V Jiminnel jár, már az övé. Majd mérges, magamra, hogy hogy lehettem ilyen balfék, hogy szinte a szemem előtt vették el tőlem Taehyung-ot, és én nem tettem ez ellen semmit.

-Bocsánat – ölelt át és bújt mellkasomhoz vigasztalóul.

Én csak ültem tovább és meredten néztem, mit csinál. Nem számítottam ilyenre tőle.

Visszaöleltem és fejére egy apró puszit leheltem, amit nem valószínű, hogy észrevett.

Olyan szerény volt, igaz neki is voltak kirohanásai, de azokat ő jogosan tette, nem úgy, mint én.

Haja selymes és puha volt. V-vel soha nem unatkoztam, bár még alig ismertem. Többet akartam róla tudni, és többet akartam látni, érezni, hogy mellettem van, örökre. Tökéletes volt számomra ez az ember. Csak kár, hogy ezzel elkéstem, mert ő mást szeretett. Elvették tőlem, és ezért haragudtam, mert az én hibámból történt így. Ha nem vagyok olyan durva vele, engem választott volna. Tudom.

Kívülről, míg nem ismernek igazán, azt hiszik, egy belevaló, magabiztos, semmitől meg nem hátráló srác vagyok. De ez nem így van, mert igazából félek, sőt rettegek a visszautasítástól és a koppanástól, hogy nem kellek annak, akit szeretek.

Megfogtam Taehyung könnyű testét és elfektettem az ágyon. Meg akartam mutatni neki, hogy tudok gyengéd is lenni, akár Jiminnél is jobban.

Pólóját feljebb húztam rajta, és egyre feljebb haladva, puszikkal hintettem be felsőtestét.

Ő ezt mind, egy-egy könnyed sóhajjal díjazta, ami zene volt füleimnek.

Az ablakon bejutó fény, megvilágította az ágyamon fekvő, gyönyörű V-t. Mikor arcához értem a puszikkal, megálltam, és csillogó szemeibe néztem.

Örültem, hogy nem húzódott el, míg hasát kényeztettem. Rámosolyogtam és folytattam.

Egy elég bátor tettet akartam véghezvinni. Újra megcsókolni. Lassan ajkaira hajoltam és csak úgy, mint mikor bejött, ajkaink összeforrtak.

Mindent ugyanúgy csináltam, csak talán szenvedélyesebben, majd újra az ajkára haraptam.

Még magam sem hittem el, de a kis Csibus leengedte állát. Egy ideig nem vettem az adást, majd ráeszméltem, hogy nem lesz V így örökre, ezért ki is használtam az alkalmat, nyelvemet átvezettem a szájába.

Mesés érzés volt. Már sokszor képzeltem el, hogy milyen lehetne vele, de míg nem történt meg, nem tudtam igazán milyen is. Végre beláttam magamnak, hogy igenis féltékeny vagyok Jiminre, mert ő ezt az érzést nap, mint nap megtapasztalhatja.

V hajamba túrt, amitől egy megkönnyebbülő sóhaj hagyta el a számat. Örültem, hogy nem csak nekem esett ilyen jól, hanem neki is.

Legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy örökre így lehessünk. Vele akartam lenni. Minden nap, méz édes ajkait csókolni, és törékeny testét ölelni.Meg akartam óvni mindenki elől, legfőképpen attól, hogy Jimin hozzáérjen.

Sajnos nem tartott olyan sokáig a csókunk, mint reméltem, mert levegőt azért mégis kellett vennünk.

Lihegve elváltunk egymástól, és pár centire megálltam ajkaitól.

-Tae-Taehyun….. é-én lehet, hogy…szeretlek – néztem szemeibe, hogy lássam, hogy fogadja félénk vallomásom.