21.rész Why Did You Do?

(Sziasztok ^^. Bocsánat megint a késés miatt, de azért sajnos az iskola nem marad abba :(  De most csak én (Kimji) írtam ezt a részt, persze volt közre működése Kimi-nek is de nagyon sok tanulni valója volt ezért most nekem kellett tevékenykednem. Szóval remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Jó olvasást. És nagyon megköszönjük a kommenteket mind ide és a fecebookra is ) (Kimji) 

J-Hope Pov.

Azok után, ami köztem és V között volt azon az estén, nem tudtam elfelejteni a kis csibust.

Reggel, mikor már rendbe szedtem magam, leültem az ágyam szélére és csak néztem magam előtt az üres ágyat.

Ott V-nek lenne a helye.

És nem Jimin mellett.

Mellettem kéne lennie. Velem egy szobába, hogy érezhessem finom illatát és hogy még csak a jelenlétének is örülhessek.

Ő az enyém és senki másé.

Bár, most egy kívülállónak egyáltalán nem úgy tűnne, hogy köztem és Taehyung között bármi is van, pedig én szeretem, csak ő Jimint szereti.

A nagy gondolkodásomban, egyszercsak valahogyan Jimin ajtaja elé kerültem.

Úgy látszik az agyam és a szívem is azt akarja, hogy Ő az enyém legyen.

Hangosan kopogtam be, mert közben elöntött a düh, hogy most lehet, azt a marhát csókolja és nem engem.

Egy kis idő után nyitottak csak ajtót, de én vártam.

Jimin nyitott ajtót és ahogy láttam ajkai elég duzzadtak és pirosak voltak. Ezek szerint jól gondoltam.

-Hát te miért jöttél? – kérdezte elég nyugodtan, mert még nem sejtett semmit.

-Azért ami az enyém – mondtam őszintén és egy vigyort is elengedtem.

-Akkor rossz szobába jöttél, mert itt én lakok és semmi cuccod nincs itt. Ha meg lenne, azt már rég kidobtam volna – nevetett.

Szánalmas és gyerekes faszkalap – mondtam magamban a szitkozódást Jiminre.

Mikor V is megjelent és az a nyálgép átkarolta, azt hittem oda okádok.

Gusztustalan.

Vagy csak azért az mert nem én csinálom Taehyunggal.

-Nem látod azt, ami a szemed előtt folyik? – sziszegtem oda Jiminnek.

Béna gyerek.

- BESZÉLJ MÁR ÉRTHETŐBBEN, TE ELMEROGGYANT! – ordított rám.

Azt hitte evvel megijeszt?

- Még én vagyok elmeroggyant? – nevettem cinikusan – Te nem veszel észre dolgokat, amiket más, már rég észrevenne. Ugye, V? – húztam félmosolyra szám és a megszeppent cicus szeműre néztem.

- Miért vonod bele őt is? Hozzám jöttél, vagy nem? –mondta Jimin.

Nem hozzád jöttem, hanem V-ért – gondoltam.

- Azért, mert ő is benne van – válaszoltam röviden és eggyérteműen, de neki nem esett le most se.

Amikor felfogta, vagy valamennyi leesett neki, a pólómnál megragadott és az ajtónak nyomott.

-Húzz el, amíg szépen mondom! – suttogta Jimin nyugodtan, de szemeiben láttam a gyűlöletet és a félelmet.

-Csibus engem szeret – suttogtam fülébe az igazat.

Ez a mocskos igazság. Fogd fel – gondoltam magamban.

Egyszer csak egy nagy csattanást éreztem arcomon, ami akkora volt, hogy eldőltem a földön.

Most olyan érzésem volt, hogy ő az erősebb, de nem akartam visszaütni. Nem verekedni jöttem, hanem V-ért.

Taehyungra néztem, akinek bekönnyezett a szeme.

-Válassz – mondtam komolyan V-nek.

V nagyon elgondolkozott, de nem értem miért. Egyértelmű, hogy engem fog választani.

-V, ugye ez nem igaz? – kérdezte reménykedve Jimin.

-M-mi? – dadogott a csibus.

-Az, hogy szereted J-Hope-ot – láttam Jiminen, hogy reménykedik, de ez már veszett ügy volt számára.

V nem szólt semmit, csak nézett maga elé.

Nyertem.

-Mióta? – kérdezte remegő hangon Jimin. Egy pillanatra meg is sajnáltam, de az hamar el is múlott.

-A-amióta ide jöttem..a suliba – kezdett halk sírásba. Legszívesebben magamhoz öleltem volna.

Hallottam, hogy Jimin is belekezd a pityergésbe. Na őt már nem nagyon öleltem volna meg.

Lassan felkeltem és elégedett mosollyal támaszkodtam az ajtófélfának.

Láttam Jimin szemében, hogy gyűlöl, de ez van, fogadja el. Én nyertem, MEGINT.

Gondolom Jimin megelégelte az arcom, mert kiment a szobájából, kettesben hagyva engem V-vel.

Közelebb mentem hozzá és végig simítottam könnyes arcán, de ellökte a kezem.

-Bunkó vagy – kaptam egy pofont tőle.

Én csak lefagyva néztem. Mindenre számítottam, csak erre nem.

-Hogy mi? – kérdeztem kikerekedet szemekkel.

-Jól hallottad, Hoseok.. .Bunkó vagy – mondta mérgesen.

Megfogtam az egyik kezét, amivel el akart tolni és erősen megszorítottam, majd átrángattam az én szobámba.

-ENGEDJ MÁR EL! – ellenkezett és kiabált is.

Mikor beértünk a szobánkba, becsaptam az ajtót és neki vágtam V-t az ajtónak.

-NEM HOGY ÖRÜLNÉL, HOGY MEGSZABADÍTOTTALAK ATTÓL A FASZTÓL – ordítottam rá, ami miatt összehúzta magát, mint egy kutya, akire rákiabált a gazdája.

-F…. Félek t..tőled – dadogta.

Na már csak ez hiányzott.

-TÉGED ÉRDEKELT, HOGY FÁJT, AHOGY POFÁN CSAPTÁL?– ütöttem meg én is, ami miatt elkezdett sírni.

Itt esett le, hogy mit csináltam.

-Istenem, V….ne haragudj, kérlek – öleltem szorosan magamhoz.

Hangosan sírt.

Nagyon nagyot ütöttem az arcára, még a kezem nyoma is ott maradt.

-Kérlek V…ne haragudj – simogattam meg arcán a nagy piros foltot.

-Hoseok….ezt miért kaptam? – kérdezte szipogva ,miközben felnézett rám.

-Nem akartalak bánatani, csak….fájt, hogy azok után lebunkóztál, hogy Jiminnel veszekedtem érted – mondtam halkan.

Szipogott párat majd félénken eltolt és befutott a fürdőbe és magara zárta az ajtót.

Utána futottam.

-Tae…kérlek….szeretlek…nyisd ki –kopogtam rajta.

Vagy félórát az ajtó előtt vártam rá, hogy kijöjjön. Erőtlenül kopogtam és néha valami becéző nevet mondtam neki, hogy nyissa ki.

-Csibus, kérlek – mondtam halkan – Nyisd ki.

Mivel ezek után se nyitotta ki az ajtót, arra gondoltam mi van, ha valami hülyeséget csinált, ezért betörtem az ajtót, ami miatt tudom, hogy még kapni fogok a koli vezetőtől.

Mikor megláttam V-t, hogy mit csinált könnyes szemekkel rohantam oda hozzá.

-Miért tetted ezt? – kérdeztem már sírva tőle.