(Sziasztok ^^. Bocsánat megint a késés miatt, de azért sajnos az iskola nem marad abba :( De most csak én (Kimji) írtam ezt a részt, persze volt közre működése Kimi-nek is de nagyon sok tanulni valója volt ezért most nekem kellett tevékenykednem. Szóval remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Jó olvasást. És nagyon megköszönjük a kommenteket mind ide és a fecebookra is ) (Kimji)
J-Hope Pov.
Azok után, ami köztem és V között volt azon az estén, nem
tudtam elfelejteni a kis csibust.
Reggel, mikor már rendbe szedtem magam, leültem az ágyam
szélére és csak néztem magam előtt az üres ágyat.
Ott V-nek lenne a helye.
És nem Jimin mellett.
Mellettem kéne lennie. Velem egy szobába, hogy érezhessem
finom illatát és hogy még csak a jelenlétének is örülhessek.
Ő az enyém és senki másé.
Bár, most egy kívülállónak egyáltalán nem úgy tűnne, hogy
köztem és Taehyung között bármi is van, pedig én szeretem, csak ő Jimint
szereti.
A nagy gondolkodásomban, egyszercsak valahogyan Jimin ajtaja
elé kerültem.
Úgy látszik az agyam és a szívem is azt akarja, hogy Ő az
enyém legyen.
Hangosan kopogtam be, mert közben elöntött a düh, hogy most lehet,
azt a marhát csókolja és nem engem.
Egy kis idő után nyitottak csak ajtót, de én vártam.
Jimin nyitott ajtót és ahogy láttam ajkai elég duzzadtak és
pirosak voltak. Ezek szerint jól gondoltam.
-Hát te miért jöttél? – kérdezte elég nyugodtan, mert még
nem sejtett semmit.
-Azért ami az enyém – mondtam őszintén és egy vigyort is elengedtem.
-Akkor rossz szobába jöttél, mert itt én lakok és semmi
cuccod nincs itt. Ha meg lenne, azt már rég kidobtam volna – nevetett.
Szánalmas és gyerekes faszkalap – mondtam magamban a
szitkozódást Jiminre.
Mikor V is megjelent és az a nyálgép átkarolta, azt hittem
oda okádok.
Gusztustalan.
Vagy csak azért az mert nem én csinálom Taehyunggal.
-Nem látod azt, ami a szemed előtt folyik? – sziszegtem oda
Jiminnek.
Béna gyerek.
- BESZÉLJ MÁR ÉRTHETŐBBEN, TE ELMEROGGYANT! – ordított rám.
Azt hitte evvel megijeszt?
- Még én vagyok elmeroggyant? – nevettem cinikusan – Te nem
veszel észre dolgokat, amiket más, már rég észrevenne. Ugye, V? – húztam
félmosolyra szám és a megszeppent cicus szeműre néztem.
- Miért vonod bele őt is? Hozzám jöttél, vagy nem? –mondta
Jimin.
Nem hozzád jöttem, hanem V-ért – gondoltam.
- Azért, mert ő is benne van – válaszoltam röviden és
eggyérteműen, de neki nem esett le most se.
Amikor felfogta, vagy valamennyi leesett neki, a pólómnál
megragadott és az ajtónak nyomott.
-Húzz el, amíg szépen mondom! – suttogta Jimin nyugodtan, de
szemeiben láttam a gyűlöletet és a félelmet.
-Csibus engem szeret – suttogtam fülébe az igazat.
Ez a mocskos igazság. Fogd fel – gondoltam magamban.
Egyszer csak egy nagy csattanást éreztem arcomon, ami akkora
volt, hogy eldőltem a földön.
Most olyan érzésem volt, hogy ő az erősebb, de nem akartam
visszaütni. Nem verekedni jöttem, hanem V-ért.
Taehyungra néztem, akinek bekönnyezett a szeme.
-Válassz – mondtam komolyan V-nek.
V nagyon elgondolkozott, de nem értem miért. Egyértelmű,
hogy engem fog választani.
-V, ugye ez nem igaz? – kérdezte reménykedve Jimin.
-M-mi? – dadogott a csibus.
-Az, hogy szereted J-Hope-ot – láttam Jiminen, hogy
reménykedik, de ez már veszett ügy volt számára.
V nem szólt semmit, csak nézett maga elé.
Nyertem.
-Mióta? – kérdezte remegő hangon Jimin. Egy pillanatra meg
is sajnáltam, de az hamar el is múlott.
-A-amióta ide jöttem..a suliba – kezdett halk sírásba. Legszívesebben
magamhoz öleltem volna.
Hallottam, hogy Jimin is belekezd a pityergésbe. Na őt már
nem nagyon öleltem volna meg.
Lassan felkeltem és elégedett mosollyal támaszkodtam az ajtófélfának.
Láttam Jimin szemében, hogy gyűlöl, de ez van, fogadja el.
Én nyertem, MEGINT.
Gondolom Jimin megelégelte az arcom, mert kiment a
szobájából, kettesben hagyva engem V-vel.
Közelebb mentem hozzá és végig simítottam könnyes arcán, de
ellökte a kezem.
-Bunkó vagy – kaptam egy pofont tőle.
Én csak lefagyva néztem. Mindenre számítottam, csak erre
nem.
-Hogy mi? – kérdeztem kikerekedet szemekkel.
-Jól hallottad, Hoseok.. .Bunkó vagy – mondta mérgesen.
Megfogtam az egyik kezét, amivel el akart tolni és erősen
megszorítottam, majd átrángattam az én szobámba.
-ENGEDJ MÁR EL! – ellenkezett és kiabált is.
Mikor beértünk a szobánkba, becsaptam az ajtót és neki
vágtam V-t az ajtónak.
-NEM HOGY ÖRÜLNÉL, HOGY MEGSZABADÍTOTTALAK ATTÓL A FASZTÓL –
ordítottam rá, ami miatt összehúzta magát, mint egy kutya, akire rákiabált a
gazdája.
-F…. Félek t..tőled – dadogta.
Na már csak ez hiányzott.
-TÉGED ÉRDEKELT, HOGY FÁJT, AHOGY POFÁN CSAPTÁL?– ütöttem
meg én is, ami miatt elkezdett sírni.
Itt esett le, hogy mit csináltam.
-Istenem, V….ne haragudj, kérlek – öleltem szorosan
magamhoz.
Hangosan sírt.
Nagyon nagyot ütöttem az arcára, még a kezem nyoma is ott
maradt.
-Kérlek V…ne haragudj – simogattam meg arcán a nagy piros
foltot.
-Hoseok….ezt miért kaptam? – kérdezte szipogva ,miközben
felnézett rám.
-Nem akartalak bánatani, csak….fájt, hogy azok után
lebunkóztál, hogy Jiminnel veszekedtem érted – mondtam halkan.
Szipogott párat majd félénken eltolt és befutott a fürdőbe
és magara zárta az ajtót.
Utána futottam.
-Tae…kérlek….szeretlek…nyisd ki –kopogtam rajta.
Vagy félórát az ajtó előtt vártam rá, hogy kijöjjön. Erőtlenül
kopogtam és néha valami becéző nevet mondtam neki, hogy nyissa ki.
-Csibus, kérlek – mondtam halkan – Nyisd ki.
Mivel ezek után se nyitotta ki az ajtót, arra gondoltam mi van,
ha valami hülyeséget csinált, ezért betörtem az ajtót, ami miatt tudom, hogy
még kapni fogok a koli vezetőtől.
Mikor megláttam V-t, hogy mit csinált könnyes szemekkel
rohantam oda hozzá.
-Miért tetted ezt? –
kérdeztem már sírva tőle.
