4.rész Gay Roommate

V Pov.


Azt hittem, a tanár menten felrobban mérgében.

Kezdtem félni mikor mögülem J-hope megszólalt beszívott hangon:

-Uram, ez a fű nem az enyém.

-És ezt higgyem is el? – kérdezte a tanár.

-Uram, ez a fű V-é, én csak ki akartam próbálni- folytatta, még mindig a füves fasz.

-Valóban, Taehyung?- kérdően tekintett rám.

Összezavarodva néztem rájuk.

-Öhm hmm…

-Uram, az övé, nézzen csak rá- mutatott J-hope a falra, helyettem.

-Ez esetben, Kim Úr, súlyos büntetésben részesülnek.

-Hát én miért? – kérdezte kómás fejjel J-hope.

Kifújtam a levegőt, hogy ne menjek neki annak a köcsög szobatársamnak.

-Mert te még az orrodig se látsz az anyagtól!- felelte a diri- Mivel te még új vagy, Taehyung, enyhébb büntetést szabok ki rátok.

J-hope dühében elkezdett toporzékolni, mint egy kislány.

-Köszönöm- mondtam cinikusan.

-Nos… A büntetés legyen fél év segédkezés az iskolának és a kollégiumnak egyaránt. Ez alatt azt értem, hogy minden délután mosogatnotok, takarítanotok és egyéb dolgokat kell elvégeznetek, fáradt dolgozóink helyett. Remélem, tanultok majd ebből, megbecsülitek az emberek munkáját és nem piszkítjátok azt káros dolgokkal. Holnap tájékoztatlak titeket a feladataitokról- azzal már el is ment.

-Te balfasz!- ordítok rá szobatársamra- Ezt meg minek kellet?- nem hagytam válaszolni, kerestem a bőröndömben egy törölközőt, és elnyargaltam a fürdőbe.

Gondolkoznom kellett teljes magányban. Túl sok ez egy napra. Csak annyit hallottam, hogy J-hope egy ajtócsapódással elhagyta a szobát.

-Fasza- gondoltam- de legalább nincs itt. Elegem van belőle már most, nem ám a nap 24 órájában majdnem mindig vele lenni.

Hideg vízben álltam a zuhany alatt egy jó ideig, mikor meguntam, megtörölköztem és a derekamra kötöttem a törölközőt.

Akaratlanul is aggódtam J-hope-ért, hátha ennél is több bajba keveredik ma. Remélem, nem annyira hülye bár ezek után már bármit kinézek belőle.

Bementem a szobába, és elkezdtem pakolni a táskámba.  Kis idővel valaki bejött a szobába, és levetődött az egyik ágyra.

-Hátulról szédítő vagy, Csibe, mondták már?- kérdezte J-hope.

-Te nem vagy józan!

Míg turkáltam a bőröndömben a megfelelő öltözéket keresve, J-hope egyfolytában engem stírölt. Nagyon zavart.

Egyszer csak lerántotta a törölközőt rólam.

-Te… meg…!- próbáltam takarni magam pár ruhadarabbal, ami a kezem ügyébe került.

-Rég dugtam- vágott értelmetlen fejet.

-TE HÜLYE ÉN HETERÓ VAGYOK!- ordítottam le még mindig egy szál semmiben.

-Lehet, de én nem- mosolygott perverzen.

Gyorsan befutottam a fürdőbe néhány gönccel a kezemben, amivel takartam magam. Bezárkóztam és felhúztam, amit lehetett.

J-hope elkezdett dörömbölni az ajtón.

-Gyere ki! Olyan kívánatos az a fehér fokhagyma segged, Csibe!

Ettől a kijelentésétől legszívesebben soha nem mentem volna ki.

-Nem megyek. Nem fekszek le veled! Érted?

-Olyan nincs, Tae

Mi? Tae? Ez tetszik. Nem, nem tetszik! – veszekedtem magammal. Ez nem jó, lehet megbolondultam ettől a faroktól.

Próbáltam elkényelmesedni a fürdőkádban, mert ki ugyan nem megyek! Mikor már kész voltam álomba merülni, J-hope berontott.

-Hát te meg? E-ezt meg hogy?- hebegtem.

-Titok- suttogta, és elkezdett közeledni felém.

-Állj meg, vagy megdoblak ezzel a szappannal!- fenyegettem.

-Akkor lehajolok érte, és majd jól seggbe dughatsz.

-Fúj, gusztustalan vagy!

-Akkor nem ezt mondanád.

Bugyután néztem rá.

-Hanem?- húztam fel a szemöldököm.

-Azt, hogy J-hope ahh, gyorsabban, még! Kérlek!- utánozott engem.

Ebben a pillanatban majdnem kijött belőlem az aznapi vacsi, de próbáltam visszatartani.

-Mindenkinek nehezen megy elsőre, de majd belejössz és hidd el tetszeni fog- kacsintott rám, és hajolt közelebb felém.

-Most telt be a pohár!- felálltam és a falhoz löktem, teljes erőmből. Kicsit koppant a feje, pedig nagyobbra számítottam.

Megint közelebb hajolt hozzám, most már úgy, hogy majdnem összeért a szánk.

-Kapd be, te szarházi!- ezzel otthagytam.

-Szívesen- jött utánam.

Befeküdtem az ágyamba, és próbáltam elaludni, amilyen gyorsan csak lehetett. Persze, nem kellett több J-hopenak, amint látta, hogy lefeküdtem, mellém kuporodott.

-Csibus. Kérlek csak egy menetet legalább- nézett kiskutyaszemekkel rám.

-Holnap úgyse emlékeznél semmire, te gyökérkefe! Hagyj békén!

-De, mert tuti jól csinálnád.

Egy nagy rúgással J-hope már a földön találta magát.

-Jó éjszakát!

-Hülye csirke!- mondta mérgesen, majd lefeküdt az ágyára- Sebaj , majd megszelídítelek máskor.

Végre békén hagyott, és pár perccel később hallottam a horkolását is.

~Reggel~

Valami kemény dolgot véltem felfedezni ébredésemkor hozzám simulva. Hát persze, hogy megint bepróbálkozott ez a szerencsétlen. Csak most kicsit szarul sült el ez számomra, ugyanis a keze a gatyámban tanyázott már ki tudja mi óta.

Megmondom őszintén, furcsa érzés volt…olyan…bizsergető…jó értelemben…?