3.rész The Feelings

Jonghyun Pov.


Átlagos diák vagyok, átlagos jegyekkel. Nem tűnök ki a tömegből, de nem is áll szándékomban. A tanárok alig tudják a nevem, néhányan még azt se, hogy létezek, többek közt Key és pár osztálytársam sem. Már jó régóta bele vagyok zúgva egy srácba. Először nehezen tudtam felfogni, hogy a fiúk jönnek be, de mára már megszoktam. Szüleim és barátaim se tudnak arról, hogy a saját nememhez vonzódok (mármint ha lennének barátaim). Magamnak való vagyok, szüleim mindig is felnőttként kezeltek, épp ezért költöztem el otthonról az iskola kollégiumába, mert úgy se számítok nekik.
Szinte minden este hallom nyögni édes hangján szomszédom, a szokásos esti afférja alatt. Rabja vagyok, belé habarodtam. Már a hangjával is beérem, csak halljam. Tudom, hogy ez az ember sosem lesz az enyém, de álmodozni csak szabad. Reménykedem, hogy egyszer legalább észre vegyen, vagy megszólítson.
Legördül egy könny csepp az arcomon, érzem a fájdalmat, ami belülről mardos. Hallom, ahogy a mai áldozatának a nevét nyögi, már kitudja hányadik menetük után.
- Woo...Woohyuun - szűrődik át a falon Key hangja.
Egyszer csak egy kiabálás vet véget Key izgató nyögéseinek.
Rosszat sejtek.



Key Pov.


Az életem mesés, a fiúk és a lányok egyaránt bomlanak értem, meg is értem miért.

Visszafelé tartok a koliba az egyik bulizó helyemről. Haverjaimmal mindig oda járunk. Általában ott szoktam felszedni az aznapi faszokat vagy pinákat, de mostanában csak pasik jönnek szóba, nem is baj, mert már untam a sok nyávogós picsát.
- Szia cica! - jelent meg mellettem egy kurva jóképű fiú, és rácsapott a seggemre.
Én csak mosolyogtam, hogy ma se marad érintetlenül a hátsó felem.
- Mi a neved szépség? - állít meg, és fordít magával szembe.
- Key - mindig csak a becenevem mondom idegeneknek, nehogy valami bajba kerüljek.
Már a kollégium elé értünk, de nem bírtam fékezni magamat, neki estem csókjaimmal. Nem kellett neki kétszer mondani, nyelveink máris összefonódtak.
Bevágódtunk a kolesz ajtaján, alig tudtunk felmenni a lépcsőn, annyira kívántuk már egymást.
Soha nem voltam szerelmes, nem tudom milyen az az érzés ha szeretek valakit. Én beérem azzal is, hogy minden este mással feküdjek le.
Mikor beértünk a szobámba, szó szerint levágott az ágyra, amitől egy nyögés csúszott ki a számon. Pár perccel később már csak az alsó nadrágunk volt rajtunk. Lassan elkezdte masszírozni ujjaival a farkam, amitől egyre hangosabb sóhajok jöttek ki ajkaim közül.
Már sokadik menetünk közben, valaki kicsapta az ajtót.
- KIM KIBUUUM!!!! - ordít az igazgató.
- Mi van? - nézek rá mérgesen. Éreztem, hogy ezt nem így kellett volna mondanom, mert oda trappolt hozzánk.
- Van fogalma róla, hogy önt még a földszinten is hallani?! Reggelre tűnjön el innen, és örüljön, hogy az iskolából nem rúgom ki! - mondta tettetett nyugodtsággal, de láttam rajta, hogy nehezére esik, hogy ne kiabáljon.
Egy ajtó csapódással jelezte, hogy kiment. Felkeltem az ágyról.
- Hova mész cica? Azt mondta csak reggel kell menni - paskolja meg maga mellett a helyet, hogy feküdjek vissza mellé.
Most nem az ördög énemre hallgattam, hanem a józan eszemre.
- Kelj fel és húzzál ki! - törtem ki.
Azt hiszem innentől változtatok néhány dolgot az életemben, bár most már késő akármit is. Azt se tudom hol fogok lakni. A szüleim kitagadtak, és még csak nem is dolgozok, hogy szerezzek egy lakást.
Woohyun végre felkelt, és el is tűnt a szobából. Leültem az ágy szélére és csak bámultam magam elé. Most mit fogok kezdeni, egy kurvát csináltam magamból. Csak a testemmel kereshettem volna, de nem fogom tovább mocskolni magam.
Egyszer csak kinyitódott az ajtóm, alig hallhatóan. Megjelent előttem egy fiú, aki azt hiszem az osztálytársam lehetett, de soha egy szót sem beszéltem vele még. Egyre közelebb jött hozzám, leguggolt elém és megfogta az államat.

Amit ekkor éreztem, számomra egy ismeretlen, nem létező érzés volt eddig. Még egyik szexpartnerem se váltott ki belőlem ilyen leírhatatlanul csodálatos érzést.
Azt hiszem én.......